Vágólapra másolva!

Eb-aranyakért, de kinek a dicsőségére?

1900. január 01. 00:00

Az év második legfontosabb kajak-kenus eseménye, az Európa-bajnokság kezdődik ma Milánóban, ahová a magyar csapat, mint az elmúlt évek világversenyeire általában, az éremtáblázat várható győzteseként utazott el. Ám ennek ellenére nem kimondottan vidám a hangulat a sportág hazai berkeiben.

Már év közben is lehetett hallani zúgolódást, amikor bejelentették, 2000-hez képest idén körülbelül 40 millió forinttal kevesebb összegből gazdálkodhat a szövetség. De akkor még inkább a tisztviselők, vezetők panaszkodtak, a versenyzők tették a dolgukat: készültek az új kihívásokra. Aztán amikor úgy két hete kiderült, hogy busszal kell elutazniuk az Eb 1000 kilométernyire fekvő helyszínére, akkor már ők is zsörtölődtek, igaz, egészen a keddi indulásig talán el sem hitték, hogy valóban több mint tízórányi zsibbasztó zötykölődés után kell bebizonyítaniuk, mit is ér az eddig elvégzett munka... (Kizárólag egyéni szponzoruknak köszönhetően a csepeli kajakosok és kenusok egy része megúszta a buszozást, ők repülővel kelhettek útra, de a siralmas helyzetet ez legfeljebb árnyalja.) S szegény embert az ág is húzza: a busz még Magyarországon egyórás rendkívüli szervizelésre szorult.

Talán érthető, hogy a helyzetet jellemzendő többekből is ez a szó csúszott ki: "Röhej." Tényleg az. Mindez remélhetőleg, sőt valószínűleg az eredményeken nem látszik majd meg.

A magyar csapatból ugyan hiányzik két olimpiai bajnok egység - Pulai Imre, Novák Ferenc (C2 500), Kammerer Zoltán, Storcz Botond (K2 500) -, de így is bivalyerős. Nincs is nagyon értelme konkrét esélylatolgatásba bocsátkozni, elegendő, ha azt mondjuk, nincs "lyukas egység", öt aranyérem szinte garantált; Angyal Zoltán szövetségi kapitány sem kockáztatott sokat, amikor azt mondta: hat győzelemre számít. Mivel a kajak-kenu olimpiacentrikus sportág, inkább az az érdekes, e számokból hány arany jut a magyaroknak a Sydneyben szerzett négyhez képest.

Ha a kiegyensúlyozott magyar csapatból egyvalakit ki lehet emelni, akkor az Vereckei Ákos, aki egyedüliként indul három olimpiai távon. Ám vele sem kizárólag az esélyekről váltottunk szót még az indulás előtt a csepeli vízi telepen.

- Amikor, mint a napokban, erősen fúj a szél, eszébe jut a viharos sydneyi ötszázas egyéni döntő?
- Nem foglalkozom vele, mert nem tudok rajta változtatni. Az a történelem lényege, hogy nem lehet az időt visszaforgatni, mert ha lehetne, akkor soha senki nem követne el hibát.

- S ön tudja már, miben hibázott akkor, hogy nagy esélyesként csak negyedik lett? Edzője utóbb több apró körülményt említett, az ülés magasságának beállítását...
- Ne sorolja, nem ezen múlott, hanem a többször, végül hat órával elhalasztott rajton. De tényleg hagyjuk ezt, mert mint mondtam, úgysem lehet rajta változtatni.

- Abba is beletörődött, hogy bár biztosan nyert a második válogatón ezer egyesben, mégis csak az Eb-n indulhat, az ötszáz négyessel pedig mindkét válogatón elbuktak?
- Nem dühöngök, mert az én döntésem volt, hogy ezer egyesben nem indultam el az első válogatón. Igaz, azért, mert előtte napokig gyomorrontásom, lázam volt, s úgy gondoltam, elég, ha két fő számomat, az ezer négyest és az ötszáz egyest tudom hozni. Így tulajdonképpen örülhetek, hogy legalább az Eb-n rajthoz állhatok ezer méteren. Az ötszáz négyesre pedig az ismert közmondást tudom idézni, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók... Úgy tűnt, különösen a második válogatóra erős hajót sikerült alkotnunk, mégis kikaptunk. Ez a szám már csak ilyen, apró hibák is elegendőek a vereséghez.

- Úgy hírlik, a megbomlott csapategység is közrejátszott a vereségükben. Kihathat ez a Sydneyben győztes négyesre? Kammerer és Storcz ugyanis egyértelműen elmarad tavalyi formájától.
- A kérdés első felére válaszolva, az csak részletkérdés, hogy ötszázon az utolsó pillanatban Boti (Storcz Botond - a szerk.) nem ült be a hajóba Veréb Krisztián helyett. Természetesen nekem is fontosabb az ezer négyes. Mindenkinek megvolt az esélye idén is, hogy bizonyítson, nem mindenki élt vele. De nem akarok rébuszokban beszélni: Botit és Kamerát (Kammerer Zoltán - a szerk.) most szorítja igazán a bizonyítási kényszer.

- S ön milyen formában van tavalyhoz képest?
- Egész pontosan nem tudom. Tavaly Csepelen ideális körülmények mellett 1:30 percet mentem ötszázon, idén kis szembeszélben 1:32-t. A hazai versenyeket sikerült megcsinálnom, remélem, az Eb-n és a vb-n sem lesz gondom, ám ez az idény mégis fárasztóbb. Méghozzá az edzések miatt. Tavaly én is azt gondoltam, mindannyian csak nyerhetünk azzal, hogy nagyon erős a csapatunk, ám azóta megváltozott a véleményem. Nem jó az, hogy szinte minden edzés egyben verseny. Ahelyett ugyanis, hogy egyenletes iramban eveznénk, mindig van, aki egy-egy résztávot hihetetlenül megnyom, aztán utána beáll a bolyba pihenni. Szinte lehetetlen kimaradni ebből a "harcból", mert akkor lemarad az ember, így viszont nagy összpontosítás kell, hogy végigcsináljam az edzést. Úgy érzem, nekem ez különösen nem használ, ezért kérni fogom az edzőnket, Sári Nándort, hogy ossza két részre a csoportot.

- Szavaiból némi csalódottságot lehet kiérezni, három Eb-arany azért feldobná, nemde?
- Engem igen... De rajtam és néhány barátomon kívül kit érdekel ez?! Megalázónak tartom, hogy négy olimpiai arany után nemhogy javult volna, romlott a sportág helyzete. Persze el lehet buszozni Milánóba, csak akkor ne beszéljenek arról, hogy milyen fontos a kajak-kenusok sikere.

- Ha ennyire nehéznek látja a helyzetüket, akkor mi motiválja?
- Csakis az, hogy szeretem csinálni. Álszent sem vagyok, még mindig jobb, mint bányában robotolni. Ám van egy szint, ami alatt már nem éri meg. Bármennyire is imádok kajakozni, egy bizonyos szint, megbecsülés alatt nincs értelme szenvedni.

A magyar csapat:

Nők, 200 m, K1: Szabó Szilvia, K2: Dékány Kinga, Viski Erzsébet, K4: Dékány, Fazekas Krisztina, Viski, Bóta Kinga. 500 m, K1: Kovács Katalin, K2: Szabó Sz., Bóta. K4: Kovács, Szabó Sz., Viski, Bóta. 1000 m, K1: Kovács, K2: Fazekas, Szabó Ágnes, K4: Dékány, Rasztótzky, Szabó Á., Móni Katalin.

Férfiak, kajak. 200 m: K1: Fehérvári Vince, K2: Fehérvári, Hegedűs Róbert, K4: Fehérvári, Beé, Horváth Gábor, Hegedűs. 500 m, K1: Vereckei Ákos, K2: Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián, K4: Kadler Viktor, Babella Balázs, Katyina Miklós, Bauer Márton. 1000 m, K1: Vereckei, K2: Bártfai, Veréb, K4: Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei, Horváth.
Kenu, 200 m, C1: Malomsoki Sándor, C2: Feil Imre, Kozmann György, C4: Vasali László, Iván Gábor, Zala György, Malomsoki. 500 m, C1: Kolonics György, C2: Zala, Kozmann, C4: Zala, Iván, Kozmann, Belicza Béla. 1000 m, C1: Kolonics, C2: Hüttner Csaba, Fürdök Gábor, C4: Fürdök, Hüttner, Kolonics, Hoffmann.

Csütörtök délelőtt az 1000 m-es, délután az 500-as előfutamokat bonyolítják le. Pénteken ugyanezen távokon a középdöntőkre kerül sor. Szombat délelőtt az 1000 m-es döntők, délután a 200-as selejtezők következnek. Vasárnap délelőtt az 500-as, délután pedig a 200-as döntőkön van a sor.

Novák Miklós