Vágólapra másolva!
A magyar női kajakosok nagyszerű teljesítményt nyújtva négy aranyérmet szereztek az idei vb-n. Mindezt edzőjük, Fábiánné Rozsnyói Katalin úgy fogalmazta meg: megfejtették az erre az évre érvényes keresztrejtvényt. S amíg tanítványai pihennek, addig ő már a következőn gondolkozik.

Ám előtte szükségesnek tartotta, hogy a 2000-esben kimaradt néhány üres négyzetet is betöltse. Mellőzve a képies beszédet: az alábbi interjúban a sydneyi olimpia előtti és alatti, eddig tisztázatlan események magyarázatát olvashatják a mesteredző megvilágításában.

- A világbajnokság után tett nyilatkozatából, amelyben először beszélt a négyes olimpiai vereségének okáról, azt lehetett kiolvasni, nemcsak boldogságot, hanem elégtételt is érez a négy aranyérem után. Valóban így van?
- Nem tagadom, volt és van bennem ilyen érzés, hiszen a világbajnokság őket és engem is igazolt. Hogy az olimpia után nekünk volt igazunk, s azóta is mi járunk helyes úton.

- Csak hogy ne rébuszokban beszéljünk, a világbajnokság után kitárulkozott: a négyes Kőbán Rita miatt kapott ki a németektől. Tehát éppen fordítva történt, mint ahogy Kőbán akkor azt kifejtette. Aki azt állította, a társak nem bírták, ön pedig most azt: ő volt az, aki nem bírta, azért nem nyert a magyar hajó, mert a társak nem tudták behúzni a célba. Két kérdés adódik: miért csak most védi meg a másik három lányt, miért nem válaszolt azonnal Kőbán sértő véleményére, illetve mivel támasztja alá igazát?
- A vb után is elmondtam, ha rögtön Sydneyben reagálok, abból csak sárdobálás lesz, márpedig nem akartam a lányok örömét tovább rontani, hiszen mégiscsak olimpiai ezüstöt nyertek. Ezzel összefügg a kérdés másik felére adandó válasz: ha most kételkednek abban, amit mondok, akkor az olimpia után hittek volna nekem? A kétszeres olimpiai bajnok bálványként tisztelt Kőbán Ritával szemben... Megadom a választ: nem. Legalábbis a többség nem. Azaz akkor akármit mondok, sárdobálás a vége, amit nem akartam. Viszont nem lehet örök életre elhallgatni az igazságot, ami nem más, mint hogy Kőbán nem bírta a versenyt. Erre a mostani a világbajnokság volt mindenki számára egyértelmű bizonyíték. A magyar és a német négyesből is csak a két klasszis, Kőbán Rita és Birgit Fischer maradt ki, a többi három versenyző változatlan. Tavaly kikaptunk, idén egy hajóval nyertünk. Aki ért a sporthoz, a kajakozáshoz, az tudja, mi, azaz ki a különbség oka.

- Lehetne akár Birgit Fischer is...
- Ő is, de egyedül nem jelent akkora különbséget.

- Fogadjuk el, hogy önnek van igaza. Ám legalább olyan érdekes kérdés, hogy Kőbán miért versenyzett olyan rossz formában Sydneyben?
- Azért, mert előtte két hónapig nem edzett rendesen. Aminek az oka számomra sem teljesen világos.

- Ez miben mutatkozott meg?
- Ahhoz, hogy teljesen megértsék, mi is történt, régebbről kell kezdenem a történetet. Rita nehezen kezelhető egyéniség, 1998-as visszatérése után, amikor visszavettem, mégis elfogadta, hogy nincsenek előjogai, ő is csak egy versenyző a csapaton belül. Becsülettel tette a dolgát, jöttek is az eredmények, 1999 kifejezetten jó éve volt, aztán tavaly nyáron újra kezdte a sztárkodást. Szerencsével, irreális körülmények mellett, minimális különbséggel megnyerte az első válogatót - jobbos szembeszél fújt, ami a kilences pályán neki kedvezett -, pedig Kovács Kati akkor már jobb volt nála egyesben. Ezzel kiharcolta az Eb-indulást, ahol megverte a későbbi olimpiai bajnok Idemet, amitől teljesen a fejébe szállt a dicsőség. Nem akarta tudomásul venni, hogy Idem egyrészt megbillent, másrészt nem volt csúcsformában, hiszen neki nem kellett válogatóznia, elég volt az olimpiára készülnie. Az Eb után Rita nagyon megváltozott, nem tudom, ki súgott neki, de nem edzett rendesen.

- Ez miben mutatkozott meg? Lazsált, feleselt?
- Szinte mindenben, így ebben is. Ha együtt is evezett a többiekkel, akkor sem hajtott rendesen. Korábban éppen az volt rá jellemző, hogy mindig a legjobbak között, az élen haladt, minden résztávot meg akart nyerni, az Eb után pedig kinn, a mezőny szélén evezett. De sok edzést ki is hagyott, előfordult, hogy én ébresztettem az edzőtáborban. Nem csinálta rendesen a súlyzózást, kis súlyokat épphogy csak emelgetett, s ha kérdőre vontam, akkor azzal zárta le a témát, hogy higgyem el, neki erre van szüksége. Aztán örökké arra panaszkodott, hogy beteg, rengeteg gyógyszert szedett. Ráadásul túlsúlyos volt. Sajnos odáig fajult a viszonyunk, hogy én már azt sem hittem el neki, amikor emésztési zavaraira való hivatkozással hagyott ki edzést. Akinek ugyanis ilyen gondja van, az fogyni szokott, ezzel szemben ő hízott, a versenysúlya hatvannyolc kiló - ennyit nyomott Atlantában - helyett hetvennégy kiló volt. S közben "dublőrként" Bóta Kinga edzett helyette a négyessel.

- Így érkezett el a második válogató, amelyet sérülésre való hivatkozással Kőbán feladott. Nekem akkor az az érzésem volt, hogy sokkal inkább azért adta fel, mert érezte, nem nyerhet. Azóta mástól is hallottam ezt a verziót - mi az ön véleménye?
- Én élőben ugyan nem láttam a futamot, de ismertem az előzményeket. Számomra egyértelmű volt, hogy akkor már nemcsak Kovács Kati, de Bóta Kinga és talán Szabó Szilvi is jobb nála egyesben. Azért is kardoskodtam mindenképpen egy pótválogató mellett, hogy ez kiderüljön.

- Amire mégsem került sor. Miért?
- Azt én is szeretném tudni. A szövetség vezetése nem támogatta, egyedül Vaskúti István volt velem, igaz, szakmai alelnökként éppen ő tudta volna megítélni a helyzetet, de hát háttérbe szorították. Így viszont kutyaszorítóba kerültem. Szívem szerint vagy a négyest, vagy az egyest elvettem volna Kőbántól. De ha kihagyom a négyesből, s az nyer Bótával, akkor azt mondják, elvettem tőle egy aranyat; ha pedig ne adj' isten kikap, akkor azt, vele nyert volna. Nagyjából ugyanez volt a képlet az egyesre, csak mondjuk nem aranyról, hanem bármilyen éremről volt szó.

- Arra akar utalni, hogy Kőbán szövetségi, netán még felsőbb támogatást élvezett?
- Igen, szerintem támogatták. Hogy ki, mi módon, azt nem tudom, de az biztos, hogy ő támogatva érezte magát.

- Amiket most elmondott, tovább mélyítik a szakadékot Kőbán Rita két arca között. A kétszeres olimpiai bajnok bálvány és a társakkal hangot nem találó sportoló között.
- Én tényleg sajnálom s nem megalázni akarom őt. Ez utóbbit ő tette velem. Mindig csak addig kellettem neki, ameddig hasznot tudott belőlem húzni. Így volt ez 1994 végén, amikor olimpiai bajnokként otthagyott, igaz, utána, 1995 tavaszán visszakérte magát. S ugyanez megismétlődött 1998-tól. Ő felhasznált engem, s én örömmel adtam magam. Addig, ameddig a többieket nem keverte bele. Én ugyanis jól ismerem azt a Kőbán Ritát is, aki saját céljaiért küzdve remek közösségi ember tudott lenni. Az olimpia és az azt megelőző időszak azonban sok volt. Sajnálom, mert igazi bálvány lehetett volna, edzőként is ott maradhatott volna a csapatnál.

- Az olimpia és most a vb után beszéltek egymással?
- Már kint, Sydneyben sem köszönt nekem, ahogy később egyetlen protokolláris eseményen sem. Azon már én sem lepődöm meg, hogy azóta nem keresett. De bennem tényleg nem forrong bosszúvágy.

- Erről a lányok sem beszélnek, ellenben láthatóan egyetlen szempont vezényelte őket az idei válogatókon: megverni Kőbánt. Ami sikerült, s átvezetett a mostani sikerekhez. Amelyeknek tényleg az a legfontosabb háttere, amit a lányok mondanak, hogy ismét nagyszerű közösséget alkotnak?
- Ez a legfontosabb. Minden edzés versenyre megy, de nincs furkálódás, irigykedés. Ha valaki jó időt evez, annak örülnek a társak. Tisztelik, becsülik egymást, és zokszó nélkül végigcsinálják az edzéseket.

- Ennyi elég a sikerhez?
- Lényegében igen.

- És az edző szerepe...
- Persze én fogom össze a csapatot, s a lányok bíznak bennem. A vb előtt is mindenki elfogadta, hogy milyen hajókban kap helyet. Csak hogy egy példát mondjak, az a Kovács Kati, aki egyesben ötszázon és ezren indult, zokszó nélkül elfogadta, hogy kétszázon ő ül leghátul a négyesben, mert Dékány Kingának és Viski Erzsébetnek még volt hátra futama.

- Miért van az, hogy az elmúlt bő évtizedet tekintve csak azok a kajakos hölgyek voltak sikeresek, akik önnél dolgoztak?
- Egyrészt mert erős a csapat, másrészt mert én is nő vagyok. Jól ismerem a tanítványaimat, a lelkivilágukat, a praktikáikat. Bele tudom képzelni magam az ő helyzetükbe.

- Férfiakkal nem lenne ilyen eredményes?
- Néha segítettem a férjemnek, de lányokkal könnyebb dolgozni. Sokkal állhatatosabbak, meg se fordul a fejükben, hogy csaljanak edzésen, nem okoskodnak, hogy mit kellene csinálni.

- Többször felröppent a hír, hogy abbahagyja. Most nem foglalkoztatja ez a gondolat?
- Most úgy látom, akár Pekingig is csinálom. A lányom, Mónika kezd beletanulni a szakmába, neki szívesebben is adom át a tudásomat, mint egy idegennek, s a férjem is segít. Nincs szívem abbahagyni, amíg látom, hogy tudok segíteni. Az erre az évre érvényes keresztrejtvényt megfejtettük, amíg a lányok pihennek, addig dolgozom a következőn. Az edzői munka ugyanis ilyen: betűnként, szavanként megtalálni minden versenyző helyét úgy, hogy a tudását is megfejtsük.

- Még Athén is nagyon messze van, lehet-e most bármit is mondani a 2004-es keresztrejtvényről?
- Barcelonában három aranyesélyünkből egy jött be, Atlantában egyből egy, Sydneyben kettőből semmi. Az a célom, hogy Athénba három eséllyel utazzunk, s akkor egy biztosan bejön, de akár mind a három...

Korábban: