Társoldalunk:

Ungvári nevét tanulja a dzsúdósvilág

A barcelonai "nagy négyes" tagjai - Kovács A., Hajtós, Csák, Csősz - után újabb magyar nevet tanul a dzsúdósvilág, a maribori cselgáncs Eb-n 66 kg-ban aranyérmet nyert 22 éves Ungvári Miklósét. Akit egyelőre még határainkon belül is be kell mutatni, ám ezt a legnagyobb örömmel tesszük.

Fotó: Kovács József
Fotó: Kovács József
- Csütörtökön este nagy ünneplést csaptak? - kérdeztük a Kecskeméti JC versenyzőjét, aki pénteken a maribori sportcsarnokból telefonon nyilatkozott az [origo]-nak
- Csak egészen szolidat, a csapatvezetéssel és az edzőmmel, Bíró Tamással elmentem vacsorázni. Nagyon nem szabad ünnepelni, hiszen az Eb csak most kezdődött, és a számomra sem ért véget. Vasárnap még csapatversenyt is rendeznek, bár a 66 kg-ban ketten vagyunk, és még nem tudom, hogy nekem milyen szerep jut majd a sorsolás ismeretében.

- Az újdonsült Európa-bajnok feltehetően befér a csapatba. Nagy Ernő szövetségi kapitány szerint eksztázisban versenyzett, mindig csak a következő mérkőzésére koncentrált, s a döntő után szinte el sem hitte, hogy nincs tovább, megnyerte az Eb-t. Most már elhiszi?
- Még most is alig-alig. Olyan gyorsan pörögnek az események - jönnek a mérkőzések és sorban a magyar versenyzők, épp most nyert Hadfi Dani -, hogy az embernek nincs ideje átgondolni, mi történt is vele.

- Bár tavaly, 21 évesen még nem igazán ismerték a nemzetközi mezőnyben, idén megnyerte a varsói A kategóriás versenyt, Rómában második lett, s európai ranglistavezetőként érkezett Mariborba. Aranyesélyesnek tartotta magát?
- Ezen nem nagyon gondolkodtam, úgy jöttem az Eb-re, mint bármelyik nemzetközi versenyre. 

- Ha a siker összetevőiről kérdezném, mit említene?
- Elsősorban azt, hogy jó sorsolást és jó napot fogtam ki. Bár az edzőm ez utóbbival nem ért egyet. Természetesen nagyon örült az aranyérmemnek, és úgy látta, hogy a kondim rendben volt, de szerinte fejben egyáltalán nem voltam a topon. 

- Vagy nagyon mókás ember az edzője, vagy szörnyen kritikus...
- Utóbbi, de így kell elfogadnom, és ezzel részemről nincs is gond. Egyébként a döntőt illetően igaza van. A mérkőzés előtt részletesen kielemeztük a szlovák Krnacot, megbeszéltük, hogy mi az, amit semmiképpen sem szabad csinálnom ellene. "Ne állj be vele balra, ne add oda a lábad!", ezt sulykolták belém; a jelek szerint feleslegesen, mert a srác alig néhány másodperccel a kezdés után elkapta a lábamat, és eldobott. Kinéztem a szövetségi kapitányra és az edzőmre, s láttam, hogy teljesen magukba roskadnak. Persze akkor már én is fogtam a fejemet... De szerencsére még bőven volt idő hátra, és sikerült is meglepnem az ellenfelemet, aki ipponra esett. Ám abban a pillanatban tényleg nem fogtam fel, hogy Európa-bajnok lettem. Ami talán érthető is,  mert ez volt a második felnőtt világversenyem. Az elsőn, a 2000-es wroclawi Eb-n még a 60 kg-os súlycsoportban gyakorlatilag csak turista voltam, egy gyors vereséggel kiestem. 

- Azon az Eb-n, a 66 kg-ban az azóta már visszavonult Csák József második lett. Aki másfél évtizeden keresztül a sportág egyik legnagyobb klasszisa volt, olimpiai ezüstérmes, s nagyon fiatalon lett Európa-bajnok. Mondhatjuk, hogy 22 évesen az örökébe lépett?
- Nagyon szeretném, ha így lenne.

Fábik Tibor

Korábban:

Ungvári Miklós aranyérmes a cselgáncs Eb-n