Vágólapra másolva!

Lesz-e Kótai Mihályból Kokó?

1900. január 01. 00:00

Ostoba kérdés, de van; úgy látszik, a példátlanul sikeres Kovács István-marketingprogram óta megkerülhetetlen. El kell fogadni, hogy a magyar ökölvívásban egy darabig minden Kovács Istvántól indul, amint visszavonult a volt világbajnok, jött a kérdés, kivel tovább? Hogy a szurkolók most már kinek szurkolhatnak, a menedzserek meg most már kiből csinálhatnak nagyszerű üzletet? Kovács egyébként mindig a szívén viselte az utódlást, többször is elmondta, hogy Erdei Zsolt és Kótai Mihály a leginkább esélyes arra, hogy világbajnok legyen a profi bokszban.

Szóval Kótai. Két nap eltéréssel három évvel azután, hogy Kovács megszerezte első nemzetközi címét, a World Boxing Organization interkontinentális övét, Kótai is elnyerte ugyanezt a címet ugyanennél a cégnél. Csak Kovács pehelysúlyban, míg Kótai nagyváltóban. Különbség még, hogy 1999. május 22-én a Budapest Sportcsarnokban rendezték a meccset, tízezer néző előtt, elment az akkori miniszterelnök meg a sportminiszter is, 2002. május 24-én pedig az Elektromos tizedakkora sportcsarnoka volt Kótai címszerzésének a helyszíne, és miniszterelnöknek, miniszternek, se távozónak, se érkezőnek, nyoma sem volt. De nem is hiányolta őket senki.

Ott volt viszont Kovács - ha csak teheti, elmegy a kollégák meccseire - és Erdei Zsolt, őket szépen megtapsolták. A ringszpíker is erőltette a dolgot, hogy most eldől, mármint a meccsen, lesz-e Kótaiból méltó utód. Nem is árt fokozni a hangulatot, érezzék csak a népek, hogy történelmi pillanat ez. Olyan kisebbfajta, mert hát volt már interkontinentális bajnoka a hazai profi boksznak Kovácson kívül - és előtte - is, például Nagy József, Bognár László, Gálfi András, Kalocsai Zoltáné. Kótainak viszont sokan nagyobb jövőt jósolnak, mint a többinek, így hát, ha minden jól megy, lesz még egy-két történelmi pillanatunk az elkövetkezendő években. Az első, az Elektromos csarnokában, szép volt, jó volt, amilyennek lennie kell, elfogadható körítéssel, nagy pofozkodással, vérrel, verejtékkel.

A körítés (vagy előétel): megvédte világbajnoki címét a lengyel Agnieska Rylik. Aki nő. Kinek tetszik a női boksz, nem tudni, de valakinek biztosan, különben nem rendeznék, de hát nem szép látvány, amikor egy leánynak, fiatalasszonynak fennakad a szeme. Rylik ellenfelének, az amerikai Pudwillnak fennakadt néhányszor. Aztán a megfontoltan, de igen nagyokat ütő Rimovszky Szabolcs is fennakasztotta a szlovák Jesenic szemét - az orvos bele is nézett aggódva, mármint Jesenic szemébe -, Surman Zoltán pedig a levegőt rekesztette bele többször is egy másik szlovák bokszolóba, ugyanis jórészt a gyomrát ütötte.

A főmenüben Kótai Mihály 12 menetben pontozással verte a dél-afrikai William Garét a WBC megüresedett interkontinentális bajnoki övéért. Ez volt Kótai 17. mérkőzése, mind a 16 addigit megnyerte, Gare 17-szer győzött és hatszor kapott ki, igaz, nem akármilyen meccseken. Jó fél fejjel magasabb Kótainál, hosszú lábú, hosszú karú bokszoló, hűvösen, elegánsan mozgott, mint egy kanalas gém, a sűrű izomzatú Kótai meg bombázta, ahogy tudta. Gare arról híres, hogy még soha nem ütötték ki, sőt, állítólag még padlón sem volt. A negyedik menet volt az első, amikor nem mosolygott, onnantól egyre szigorúbb arccal figyelte Kótait. A hatodik menetben Kótai megsérült, a halántéka mellett felrepedt a bőr, na, az izgalmas pár perc volt. Mert, mi van, ha leléptetik.

"Kicsit megijedtem, mert nagyon vérzett a seb - emlékezett vissza később -, de a szünetben mondta a menedzserem a ringsarokban, hogy nem nagy a repedés, és messze is van a szememtől." Ekkor már érezte Gare, hogy nem elég a hűvös elegancia, támadott, ütött, igen jó kis meccs kerekedett ottan. "Szépen kulturáltan harcolt Gare, nagyon jót bokszoltunk." Már csak az volt a kérdés, hogy bírja-e Kótai a 12 menetet, mert azt lehetett látni, hogy a rutinos dél-afrikai jól tartja magát. A tizedik menetben Kótai elég fáradtnak tűnt, Gare meg ment előre. "Voltak nehezebb pillanatok, ha jól tudom, három menetet vesztettem el. Ez volt az első 12 menetes meccsem, biztosan követtem el hibákat, jobban is beoszthattam volna az erőmet, de azért jól sikerült az egész."

A tizenegyedik menetben, amikor azt hiszi az ember, hogy már úgysem tudja nagyon bántani egymást a két holtfáradt bokszoló, Gare bekap egy balhorgot, és hanyatt vágódik. Életében először. Feláll, folytatja, de világos, hogy vesztett, nincs az a népi kezdeményezés, amely megváltoztatná a pontozást.

Milyen az, ha valaki ilyen lelkes közönség, plusz tévéközvetítés mellett interkontinentális bajnok lesz? "Nem is tudom. Talán már többen megismernek, mint azelőtt" - mondta Kótai. És mosolyog, mert ő valahogy mindig mosolyog, mint a Fülig Jimmy. És akkorákat is üt.

Kósa Tamás