Társoldalunk:

A magyar kajakkirálynő Athénig evez

"Csak azt az egyet kérem, hogy Sevilláról ne beszélgessünk!" - kezdte Kovács Katalin, aki még véletlenül sem tartozik a lehetetlen követelésekkel, feltételekkel előálló riportalanyok közé. Mindig ráér, nincsenek tabutémák, egyszóval ideális beszélgetőpartner. Tulajdonképpen még babonásnak sem mondható, bár azt elismeri, hogy nem kedveli a fekete macskákat. Ám amióta bő két hete a szegedi Európa-bajnokságon három számban - ebből kettő olimpiai - leiskolázta a mezőnyt, szinte percenként szegezik neki a kérdést: mi lesz a hónap végén Sevillában, a világbajnokságon?

Forrás: EPA
Kovács Kati háromszor is örülhetett Szegeden
Fotó: Epa
Bár az tagadhatatlan, hogy a Gróf Széchenyi István evezős és kajak-kenu pályán még csak közelébe sem tudtak férkőzni az ellenfelek Katinak 500 egyesen, valamint az általa vezényelt négyesnek 500 és 1000 méteren, az ördög sohasem alszik. Bármi előfordulhat, egy hónap alatt megtáltosodhatnak az ellenfelek, Kati felborulhat, eltörhet, vízbe eshet a kajaklapátja. Erre azonban ne kössenek komoly fogadásokat, senkinek sem tanácsoljuk, hogy olyan magyar egység vereségére tegye pénzét, amelyikben Kati is ott lapátol. Mert ez a 26 éves albertfalvai lány életének olyan szakaszát éli, amikor minden sikerül a számára.

- Mi volt a legjobb dolog a szegedi Eb kapcsán?
- Az, hogy mindhárom számban kieveztem magamból a maximumot. Semmi sem maradt bennem, kellemesen elfáradtam, s bár kívülről fölényesnek tűntek a győzelmek - s valójában azok is voltak -, úgy éreztem, ennél gyorsabban akkor sem tudtam volna lapátolni, ha megszorítanak.

- Eszébe jutnak még a Maty-éri pillanatok, a közönség biztatása, ahogy a dobogó tetején áll, egy-egy emlékfoszlány?
- Be-beugrik egy-egy élmény, de most már többet foglalkozom a közeljövővel, a világbajnoksággal, mint a közelmúlttal.

- Ilyen rövid idő alatt egyáltalán lehetséges eltüntetni azt a különbséget, ami ön közt és a világ között van?
- Tavaly sikerült... Egy éve 500-on megnyertem az Európa-bajnokságot, 1000-en második voltam, aztán a világbajnokságon, az olimpiai számban Idem és Borchert megelőzött, a hosszabb távon pedig ráadásképpen még Wagner is. De az tavaly volt.

- Mi változott tavaly óta? Beért a stílusa?
- Lehet ezt így is mondani, de az az igazság, hogy változtattam a felkészülésemen. Egy éve nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben a világbajnoki vereségek után, s Kati néni (Fábiánné Rozsnyói Katalin - a szerk.) félre is hívott, hogy szeretne velem elbeszélgetni. Abban maradtunk, hogy meg kell erősödnöm, pár kiló izmot magamra kell szednem, mert máskülönben nem fog menni. A nemzetközi mezőny legjobbjai fizikailag is nagyon erősek, nem csupán a technikájukkal vernek meg. Szót fogadtam, és az eredmények az edzőmet igazolták. Számomra Kati néni a világ legjobb edzője, amit ő mond, az maga a szentírás.

- Mi a titka?
- Hát az, hogy hihetetlen mennyiségű energiát fektet az edzések megtervezésébe, borzasztó precíz, és mindenekelőtt maximalista. Nála nincs lógás, lazítás, nincsenek félmegoldások, addig kell gyakorolnunk az adott mozdulatsort, amíg nem megy tökéletesen. Igyekszik kiszűrni a véletlennek még a lehetőségét is. Nem véletlen, hogy az idők során minden valamire való magyar kajakosnő az ő keze alá került. Nem ő hívott bennünket, mi mentünk.

- Ön egészen pontosan mióta dolgozik a keze alatt?
- 1997 óta. Eközben voltam a BKV Előre, az Újpest, s most az MTK versenyzője, de mindvégig Kati néni irányította az edzéseimet.

- Kajakozással kezdte?

- Gyakorlatilag igen, bár az iskolában szinte mindent csináltam, de versenyszerűen a kajak volt az első sportágam. Budai lány vagyok, közelebbről albertfalvai, a lágymányosi öbölben kezdtem kajakozni, a Spartacusban.

- Melyikben?
- Jó kérdés, mert régen két Spartacus volt, a budapesti és a budai. Az én nővérem még a budaiban kajakozott, de én már a budapestiben kezdtem.

- Ifiben is világbajnok volt, mint megannyi magyar kajakoslány?
- Nem, csak ezüstérmes. Bevallom, tiniként a kajakozás még nem jelentette ugyanazt számomra, mint manapság. Korántsem töltötte ki az életemet. Finoman szólva nem teljesítettem túl az edzésadagokat, ha adott esetben választanom kellett egy edzés és egy jó buli között, akkor sokszor az utóbbit választottam.

Forrás: EPA
A kajaknégyesben is ő az első
Fotó: Epa
- Mikor fordult a kocka?
- Úgy 1995 táján, amikor bekerültem a felnőtt válogatott keretbe. Azóta vitán felül a kajakozás a legfontosabb.

 - Meg tudná fogalmazni, mit jelent az ön számára a kajakozás? Munka, hobbi, szerelem?
- Ez a három együtt. Ezen a szinten a sport természetesen már munka, pénzkereső foglalkozás, ugyanakkor még mindig - sőt, mostanában kiváltképp - kimondott gyönyört, esztétikai élményt jelent számomra. Tudja milyen az, amikor hasítod a tükörvizet?

- A micsodát?
- Azt hívjuk tükörvíznek, amikor szellő sem rebben, te mész le először a folyóra vagy a tóra, és a kajakod orrával elkezded hasítani a vizet. Az olyan szép, hogy az ember elérzékenyül. Még most is, tizenöt évnyi kajakozás után.

-  Kajak-kenuban Magyarország uralja a világot, s számomra teljesen egyértelmű, hogy mindez a műhelyrendszernek köszönhető. Tízezer ember bármikor kisereglik egy világ- vagy Európa-bajnokságra, sőt még több is. De külföldön milyen hangulata van egy versenynek?
- Tény, hogy a mi sportágunkat sohasem fogják annyian művelni - legalábbis profi szinten biztosan nem -, mint a futballt vagy a kosárlabdát. De megvan az a szurkolói "kemény mag", amely versenyről versenyre, világbajnokságról világbajnokságra elkíséri a mezőnyt. A kajak-kenunak is megvannak a fanatikusai. És ők mindenhol biztosítják a remek hangulatot.

- Hol érezte a legjobban magát Magyarországon kívül?
- Japánban. Egyszer voltunk ott egy versenyen, s a vendéglátók olyan figyelmesen bántak velünk, annyira éreztem, hogy valóban fontosak vagyunk nekik, s nem csak megjátsszák az érdeklődést, hogy az már szinte meghatott. Ritkaság az ilyesmi.

- Jólesik a népszerűség, vagy olykor terhes egy kicsit?
- Inkább jólesik. Az is, hogy írnak rólam, s az is, hogy az utcán megismernek, megszólítanak.

- Most éppen egy helyes kis Nissan Micra mellett beszélgetünk, melyre rá van festve a neve.
- Tavaly kaptam, csodálatos kis jószág. Az álmom egy másik Nissan, egy Almera.

- Jól vezet?
- Mondjuk azt, hogy biztonságosan, bár elég gyorsan. Mostanában kezdek rákapni a motorkerékpározásra, egyelőre még csak utasként, hát az nem semmi! Néha libabőrös lesz a hátam tőle. És nagyon rászoktam a síelésre is, télen sohasem hagyom ki.

- Ilyen vadóc, fiús alkat?
- Inkább romantikus. A kedvenc virágom a liliom, és szeretem az érzelmes filmeket, regényeket.

- Gyakran jár moziba?
- Azt azért nem, legutóbb is elaludtam. Tudja, ha valaki profi kajakos, nem sok dologra van ideje és főleg ereje a kajakozás mellett. Edzés és pihenés a program, meg hétvégeken egy kis kikapcsolódás. Feltettem az életemet a sportra, az athéni olimpiáig ez van az első helyen.

Forrás: EPA
Athénból is ilyen aranyosan mosolyogna...
Fotó: Epa
- És utána?

- Nem vagyok egy nagy tervezős típus. Őszintén szólva már az is szokatlan, hogy egyáltalán két évre előre tervezek. Szóval, utána gyereket, gyerekeket szeretnék, egy kisfiút és egy kislányt. Körülöttem minden barátnőm, ismerősöm vagy várandós, vagy a csecsemőjét neveli. Ráadásul mi is öten vagyunk testvérek, öt lány! Huszonhat évesen én is most kerültem abba a korba, amikor egyre ellenállhatatlanabb vágyat érzek a gyerek után. Ezért aztán előbb-utóbb váltanom kell, a kajakozás mellett nem lehet gyereket nevelni.

-  A nyolcszoros olimpiai bajnok Birgit Fischernek sikerült, kétszer is eredményesen tért vissza szülés után.
- Fischer csak egy volt, szerencsére én még versenyezhettem ellene, ha nem is egyesben, mert a pályafutása vége felé már csak csapathajóban ült. A stílusa maga a tökély, és hozzá mennyire erős is volt! De én nem akarom követni a példáját, ha egyszer elmegyek szülni, akkor azzal be is fejeztem a versenyszerű kajakozást. Gyereket nevelni és élsportolónak lenni - nekem ez bizotsan nem menne. Athénig mindent bele, első a sport, utána pedig jöhetnek a gyerekek. Ahogy mondtam: egy kisfiú és egy kislány.

Ch. Gáll András

KAPCSOLÓDÓ CIKK