Szentgyörgyi indul a mezeifutó-Eb-n

Arra a kérdésre, hogy ki az a magyar atléta, aki ötszörös Európa-bajnok, s két év múlva az athéni olimpián a női 5000 méteres síkfutásban a magyar csapat egyik nagy reménysége lehet, egy szemre törékeny, de igen határozott, céltudatos, és nem mellékesen csinos, szőke lány személye a válasz. A 23 éves Szentgyörgyi Katalin idén egy baleset miatt lemaradt a müncheni szabadtéri Eb-ről, de még nincs vége az esztendőnek, s akár még így is folytathatja a sorozatát, hogy hat egymást követő évben nyerjen Eb-aranyat!

- Nem csak az udvariasság miatt kell így kezdenem, hogy van?
- Köszönöm szépen, most már jól, öt hete edzek, s három hete már nem fáj semmim. Hihetetlenül gyorsan összekaptam magam.

- Pontosan mi is történt azon a bizonyos júniusi napon?
- Nagyon morbid történet, mert aznap amúgy is mentem volna kórházba. Autóval jöttem le a hegyről, és egy játszótérnél egy kisfiú kifutott elém az úttestre. Csak úgy tudtam elkerülni a balesetet, hogy félrerántottam a kormányt, és így jobbra leszaladtam az útról, neki egy fának. Nem volt rettenetesen nagy baleset, a légzsák is kinyílt, de sajnos megrepedt a medencecsontom. Szerencsére nem tört el, és így megúsztam, hogy gipszágyba tegyenek egy-két hónapra. Tulajdonképpen csak a kivizsgálásig kellett bent maradnom a kórházban. Utána otthon pihenhettem és vártam, hogy a repedés magától összeforrjon. A balesetemnek amúgy van pozitív oldala is, mert a nagy tétlenségben muszáj volt valamihez kezdenem. Jelentkeztem a Budapest Média Intézetbe, ahol így most elsős vagyok. Nagyon tetszik, s azért is jó, hogy iskolába is járok, mert igazából még nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek.

- Említette, hogy összekapta magát és már jó formában van. Csak az a baj, hogy a versenyszezon véget ért.
- Ami a pályaversenyeket illeti, valóban így van. Viszont december 8-án a horvátországi Medulinban elindulok a mezeifutó Európa-bajnokságon. Ez a versenyt egyáltalán nem terveztem be, s ha ott vagyok a müncheni szabadtéri Eb-n, akkor biztosan nem mennék a mezei Eb-re. Sőt, nem is terveztem, hogy valaha még az életben futok mezőn. De így alakult... Nekem nagyon fontos, hogy versenyeken induljak, mert szükségem van a kihívásokra, és nem tagadom, a sikerélményre is, mert igazából ez ösztönöz a további munkára.

- Akkor lehet, hogy folytatja a nagy sorozatát, és sorrendben a hatodik egymást követő évben is nyer egy Eb-aranyat?
- Igyekszem, de nem lesz könnyű dolgom. Igazából csak veszítenivalóm van, hiszen egy Európa-bajnoktól nyilván újra aranyat várnak. Számomra most az a legfontosabb, hogy érezzem, újra a régi lehetek, és a következő évben innen tovább tudok majd lépni.

- Egy sportoló életében a három legfontosabb verseny az olimpia, a világbajnokság és az Eb. S ön különböző sérülések miatt lemaradt az utolsó olimpiáról, vb-ről és az Eb-ről is. Hogy lehet ezt feldolgozni?
- Nem könnyen, mert ez így együtt már tényleg szörnyen borzasztó! Sydneyben azért nem indulhattam, mert a lábfejemben fáradásos törés lépett fel, a tavalyi vb-ről Achillesín-sérülés miatt maradtam le, s most jött ez a baleset... Mind a három alkalommal azt éreztem, hogy a lehető legnagyobb tragédia történt velem, de aztán mindig rájöttem, hogy nem ez a helyzet, és előre kell nézni. S azt mondtam magamnak, hogy kezdjük újra! Rengeteget számított, hogy a szüleim, barátaim, edzőm és immár három éve a fő támogatóm, a Westel folyamatosan mellettem áll. A felkészülésem így továbbra is megnyugtató módon biztosított.

- Ez pontosan mit jelent?
- Az utóbbi időben a téli hónapokban már rendszeresen Új-Mexikóba, Albuqerque-be járok edzőtáborba, ahol januárban és februárban is ideális hőmérséklet, 20 fok van, az eső soha sem esik, és arrafelé remek futóterepek vannak. Ez a hely nagyon bevált.

- Nem tervezi, hogy utcai futóversenyeken is részt vesz? Ez a műfaj egyre népszerűbb, s nem lebecsülendőek a pénzdíjak sem.
- A felső kategóriában, ahol a világ legjobbjai indulnak, a díjazás valóban vetekszik a pályaversenyekével. Én még soha sem futottam utcai versenyen, de nem kizárt, hogy már csak a változatosság kedvéért kipróbálom. A felkészülésemen nem is kellene változtatnom, mert olyan munkát végzek, amibe az 1500 méter és a maratoni táv lefutása között elméletileg minden belefér. Igaz, maratont még nem futottam, s bár ez a legtöbb futó nagy álma, egyelőre bennem még nincs meg a motiváció iránta.

- Az öt Eb-aranya közül melyik a legkedvesebb?
- Erre nem tudok válaszolni. Olyan ez, mintha egy anyától azt kérdeznéd, hogy melyik a legkedvesebb gyermeke. De azt elárulom, hogy még nem jöttem le a pályáról úgy, hogy maximálisan elégedett voltam. Mindegyik Eb-címemet csak egy-egy lépcsőfoknak tekintem, és egyikre sem tudok úgy gondolni, hogy ez életem nagy teljesítménye.

- Ahhoz mit kell nyerni?
- Egyelőre csak rövid távokban gondolkodom, és a következő lépcső a decemberi mezeifutó Eb. De majd amikor két év múlva felszállok az athéni olimpiára induló gépre, akkor is mondok valamit!

Fábik Tibor