Társoldalunk:

Balzsay érmet vár magától a boksz-vébén

Balzsay Károly 24 évesen a bangkoki ökölvívó világbajnokságon részt vevő magyar válogatott második legidősebb tagja, s immár csapatkapitánya, amit ilyen fiatal korban kiérdemelni a társak és a szakvezetés tiszteletének félreismerhetetlen jele. A Vasas Rica-Hungária Európa-bajnoki ezüstérmes bunyósa egyike azoknak, akik kellemes meglepetést okozhatnak a csapatból, jobban mondva senkit sem lepne meg, ha a veretes magyar középsúlyú hagyományok folytatója élete második világbajnokságán dobogóra állna. Oda, ahol az 1997-es budapesti vb óta nem állt magyar ökölvívó.

Ch. Gáll András helyszíni tudósítása Bangkokból

A világbajnokság vasárnap kezdődik, akkor tartják a sorsolást is, a magyarok pénteken és szombaton is a küldöttségeknek otthont adó Hotel Twin Towers 17. emeleti tetőteraszán edzettek Szántó Imre szövetségi kapitány vezetésével. Balzsayn látszott, kirobbanó erőben van, a többiekhez hasonlóan alig várja már a rajtot. Napjaink legjobb magyar amatőr bokszolója 1997, 18 éves kora óta őrzi az országos bajnoki címet, hatot szerzett már ebből a fajtából, a világbajnokságokkal azonban eddig nem volt szerencséje.

- 1999-ben, Houstonban a francia Európa-bajnokkal sorsoltak össze az első körben, jobb volt nálam, kikaptam. Két évvel később Belfastba ki sem jutottam. Előzőleg eltört a kezem, aztán amikor felépültem, vitába keveredtem a szövetséggel, Szűcs Pista indult helyettem. Bevallom, teljesen összezuhantam, aztán édesapámmal gyilkos edzésekbe kezdtünk, s ez kiragadott a letargiámból. Azóta úgy érzem, egyre inkább együtt van a mozgásom.

- Mint például a tavalyi, permi Eb-n, ahol csak az ukrán Miskin tudta legyőzni, a döntőben.
- Miskinnel már itt, Bangkokban is összefutottam a szálloda halljában, kezet fogtunk, a szorítón kívül a legtöbb ellenfelemmel jóban vagyok. Permben nem a legjobb pillanatban találkoztam vele, holott korábban egy alkalommal döntő fölénnyel vertem. Az Eb-n és négy mérkőzést vívtam a döntőig, ő csak hármat, valószínűleg frissebb volt nálam, s fejben is jobban "ott volt".

A magyar csapat
48 kg: Bedák Pál (Vasas-Rica Hungária)
51 kg: Mucsi Ottó (Vasas-Rica Hungária)
54 kg: Bedák Zsolt (Vasas-Rica Hungária)
57 kg: Kertész Henrik (Debreceni Pikoló Kaszinó)
60 kg: Káté Gyula (MTK)
64 kg: Pekanov Tamás (Kecskeméti SC)
69 kg: Balogh Vilmos (NYVSC-Szabolcs Volán)
75 kg: Balzsay Károly (Vasas-Rica Hungária)
81 kg: Szűcs István (Vasas-Rica Hungária)
91 kg: Hídvégi György (Debreceni Pikoló Kaszinó)
-  Hogyan sikerült a felkészülése?
- Hibátlanul. Jól ment a bunyó a felkészülési tornákon, leginkább a debreceni Bocskai-emlékversenyen. A Vasasban és a válogatottban is édesapám, továbbá Szántó "Öcsi" bácsi a mesterem, mindkettejük bokszbibliája az Ogurenko-féle szakkönyv. A hagyományos szovjet, azaz orosz iskola képviselőinek vallják magukat, amikor egyikük előáll valamiféle újítással vagy finomsággal, a másikuk már fejből idézi, hogy az Ogurenko-könyv hányadik oldalán találkozott ezzel a megoldással.

- Milyen érzés, ha az ember otthon, a családban is éjjel-nappal "bokszol"?
- Nekem jó, meggyőződésem, hogy használ a teljesítményemnek ez a fajta megszállottság. Gondolataim kilencven százalékát a boksz tölti ki, édesapámmal otthon is rendszerint az ökölvívásról beszélgetünk. Egyébként kisgyerekként is a szorító környéke volt az otthonom, mindig ott lakott a család - Kecskeméten, Pakson, most Budapesten, illetve Kerepestarcsán -, ahol édesapám éppen edzősködött. Ehhez képest elég későn, 14 évesen kezdtem bokszolni, addig kajakoztam. Akkor mentem le az első edzésemre, amikor édesapám nem is volt otthon, két hétig Olaszországban volt egy versenyen. Amikor hazaért, döbbenten látta, hogy ott lóg a kesztyűm a fogason...

- És a több családtag hogyan viszonyul ehhez a kemény sportághoz?
- Édesanyám legutóbb serdülőkoromban jött ki egy meccsemre, azóta nem tudja nézni, ahogy a fiacskáját pofozzák. Igaz, utólag felvételről megnézi a mérkőzéseimet. Dorottya nővérem viszont minden meccsemen ott szurkol a nézőtéren, s Tünde barátnőm úgyszintén.

- Mi az erőssége?
- A jobbhorog. Bár fordított alapállású vagyok, nem azért verekszem így, mintha balkezes lennék. Nem, született jobbos vagyok, de amikor elkezdtem bokszolni, megkérdezte az édesapám, milyen alapállást választok. Én ösztönösen úgy álltam be, hogy a bal kezem volt hátul, aztán így is maradtam.

- Tudom, hogy nem szívesen jósol, mégis megkérdem, mire számít itt, Bangkokban?
- Ha lélekben erős leszek, bárkit legyőzhetek. Legalább érmet várok magamtól, ha ez nem sikerülne, csalódott lennék.

KAPCSOLÓDÓ CIKK