Vágólapra másolva!
Sokak szerint a magyar kajak-kenu válogatott fenegyereke Paksy Tímea - ha egy 20 éves hölgy esetében nem illetlenség ilyesmit leírni. Az MTK egyszeres világ- és Európa-bajnoka azonban csupán önbizalommal teli, s meglehetősen öntörvényű sportemberként jellemzi önmagát, aki három számban indul a szeptember 11-én kezdődő gainesville-i világbajnokságon, és mindháromban az aranyérem megszerzését tűzte ki célul.

Paksy Tímea a sprintszámban, 200 méter egyéniben, továbbá ugyanezen a távon Patyi Melinda partnereként, végül 1000 méteren Benedek Dalmával párban indul a Lanier-tavon. Mindezt alig húsz évesen - igaz, már öt ifjúsági világbajnoki aranyéremmel, s a tavaly szerzett vb- és Eb-elsőséggel a tarsolyában. Nyolc válogatottbeli társnőjével ellentétben - Benedekkel és Patyival - ő nem Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatában, Szolnokon készül, hanem egykori KSI-s edzője, Sztaics István utasításait követve a Ráckevei Dunán, a Dunavarsányi központi edzőtáborban.

- Viharos volt a búcsú Kati néni teamjétől?
- Tulajdonképpen igen. Ő úgy ítélte meg, hogy olykor ellazsálom az edzéseket, s a jelenlétem nincs igazán jó hatással a többiekre. Úgy vettem észre, Kovács Katiék sem rajongtak azért, hogy együtt eddzünk.

- Gondolom, ezek után hatványozott becsvággyal állt ki a szegedi országos bajnokságra.
- Mi az hogy! A 200 egyéniben Szabó Szilvia mögött második lettem, 200 párosban Patyi Melindával, 1000 párosban pedig Benedek Dalmával egy hajóban győztem. Mivel Szilvinek nem fér bele a 200 egyes, itt én indulok a vb-n, párosban úgyszintén, az 1000 méteres duóban pedig megnyertük Szabó Szilvia és Bóta Kinga előtt a szolnoki szétlövést.

- Érzett elégtételt?
- Egy kicsit. Meg azt is éreztem, hogy a többiek valószínűleg féltékenységből "néztek ki" Kati néni csapatából.

- Mondja, tévednek azok, akik azt állítják önről, hogy kicsit lusta?
- Nem vagyok én lusta, ráadásul korántsem primadonnának, hanem igazi csapatembernek tartom magam. Azt hiszem, az alatt a másfél év alatt, amit Kati néni "istállójában" töltöttem, nem tudtak kellőképpen megismerni. Amikor kell, odateszem magam. De hát a magam 158 centijével hogyan is tudnám mindig ugyanazt a munkát elvégezni, mint a jóval megtermettebb többi lány?!

- Van példaképe?
- Nincs, mindegyik klasszistól egy-egy jó tulajdonságát szeretném ellesni.

- Mi a célkitűzése a gainesville-i világbajnokságon?
- Mindhárom számban, ahol rajthoz állok, győzni szeretnék. Ez nem nagyképűség, inkább arról van szó, hogy a magyar lányok az elmúlt években olyan magasra tették a mércét, hogy a közvélemény az aranyéremnél gyengébb eredményeket fanyalogva fogadja. De ettől függetlenül is elsöprő bizonyítási vágy tombol bennem.

- Mit adna azért, hogy olimpiai bajnok legyen?
- Egy pár évet biztosan az életemből. De annyira nem fontos az olimpiai arany, hogy a megszerzése érdekében tiltott szerekhez nyúljak.

Ch. Gáll András