Vágólapra másolva!
A havannai vívó-világbajnokság csapatversenyeinek sorában először a férfipárbajtőrözők léptek pástra. A magyarok számára hamar eldőlt, hogy akárcsak tavaly, úgy idén sem szereznek érmet, sőt a legjobb esetben is csak a 13. helyen végeznek. Ezzel gyakorlatilag biztossá vált, hogy a csapat nem harcolja ki az olimpiai részvétel jogát.  Nőitőrben is érem nélkül marad a magyar csapat, Vargáék utolsó fellépésén a hetedik hely megszerzése lesz  a tét.

A Kulcsár Krisztián, Boczkó Gábor, Fekete Attila, Imre Géza összeállítású együttes az első körben a papírformának megfelelően könnyedén nyert Chile együttese ellen, de ezzel a győzelemmel még csak a 16 közé jutott, lévén, hogy hatalmas, 39 válogatottból álló mezőny jött össze erre a fegyvernemre. Ezután következtek a jó vívónak számító, de verhetőnek tűnő svédek. A valamivel esélyesebb magyarok ugyanakkor csupán az első asszó, Kulcsár és Vanky párharca után vezettek 4-2-re, ezt követően gyakorlatilag végig az ellenfélnél volt az előny. Fekete és Imre nem találta a ritmus, így fokozatosan nőtt a különbség. Kulcsár ugyan második asszóját is megnyerte, de később már kilenc tussal, 24-15-re is vezettek a svédek.

Imre helyére Boczkó állt be, aki faragott két találatnyit az ekkor már csökkenő hátrányból, majd Kulcsár ismét remekelt, s 27-27-nél adta át a helyet Feketének. Ő azonban Vankyval szemben tehetetlennek bizonyult. Egymás után hat találatot kapott, majd amikor már kénytelen volt sietni, még nagyobbá vált a különbség.

A vereség már csak azért is fájó, mert az osztrákok legyőzték a legerősebbnek tartott, címvédő és a magyarok számára talán legkellemetlenebbnek tűnő franciákat, vagyis a négy közé kerülésért a kedvezőbb stílusú szomszédok következtek volna. Így viszont alsó ágon jöttek a franciák, és a papírformának megfelelően le is győzték csapatunkat, amely a folytatásban azután 10 tussal bizonyult jobbnak a spanyoloknál, így a legutolsó párharcában a 13. helyért küzd.

"Fekete Attila fegyelmezetlensége miatt kerültünk ilyen helyzetbe" - kezdte értékelését Szabó Bence, a láthatóan feldúlt szövetségi kapitány. "Tudtuk, hogy Kulcsár Vankyval fog vívni az elején, és bíztunk abban, hogy előnyt szerez. Tatán, az edzőtáborban tudatosan készültünk arra, hogy ha vezetünk, türelmesen vívunk, őrizzük az előnyt. Ezzel szemben Fekete a második asszóban kapkodott, és máris hátrányba kerültünk. Ettől Imre Géza leblokkolt. Meggyőződésem, hogy ha nem hátránnyal megy fel a pástra, jobban vív. Kulcsár fantasztikus volt, a három asszója során gyakorlatilag két rendes találatot kapott, a többi együttes volt. Neki köszönhetően még az utolsó párharc előtt is volt esélyünk. Nem is aggódtam, mert Feketének általában jól megy Vanky ellen, ráadásul az elvesztett első asszója után a másodikat már döntetlenre hozta. Erre megint fegyelmezetlenül vívott, előkészítetlenül támadott, majd jelentős hátránya miatt rohanásra kényszerült, ebből pedig súlyos vereség lett. Ami különösen fájó, az az, hogy már csak a csodában bízhatunk az olimpiai szereplést illetően."

A világranglistán hetedik helyezett magyar együttesnek a dobogón kellett volna végeznie, hogy előrelépjen, így viszont szinte mindegyik kiemelt versenyt meg kellene nyernie, illetve még az ellenfelek hibázására is szükség lenne. Lehetőségként marad az egyéni Világkupa, amelyben jelenlegi pozíciója alapján Kovács Ivánnak van esélye kiharcolni az ötkarikás részvétel jogát.

Eredmények:
a 32 között:
Magyarország - Chile 45-20

a 16 között:
Svédország - Magyarország 42-32
Kulcsár (plusz 9), Imre (mínusz 7), Fekete (mínusz 14), csere: Boczkó (plusz 2)

a 9-16. helyért:
Franciaország - Magyarország 44-43

a 13-16. helyért:
Magyarország - Spanyolország 45-35