Vágólapra másolva!
Az első magyar férfi sakkvilágbajnoki finalista, a 25 esztendős Lékó Péter csalódott, hogy nem tudta letaszítani trónjáról az orosz Vlagyimir Kramnyikot, azonban elismerte: igazságos a 7-7-es végeredmény. A klasszikus vb-címét a svájci Brissagóban a sorsdöntő játszma megnyerésével megvédő orosz nagymester szerint Lékó ellen nagyon nehéz játszani, és sokkal keményebb ellenfél, mint Garri Kaszparov. Kállai Gábor, a Magyar Sakk Szövetség szakmai igazgatója, a férfiválogatott kapitánya szerint az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében elszenvedett vereséghez hasonlítható a vereséggel felérő döntetlen.

Húsz kép a brissagói sakkcsatáról

"Sajnos a döntetlen ellenfelemnek kedvezett, de így is szakmai sikerként könyvelem el, hogy a világ legjobban felkészült versenyzőjével szemben 7-7-et értem el" - nyilatkozta Lékó Péter. "Az utolsó parti hihetetlenül kemény csatát hozott. Számítani lehetett rá, hogy Kramnyik támadni fog, de talán éppen az volt a szerencséje, hogy nem kellett tartania semmitől, kevesebb feszültséggel játszhatott, mint én. Az utolsó 4-5 partiban óriási nyomás nehezedett rám, és elegendő volt egy apró hiba, amelyet ellenfelem kihasznált. Egy kis megingás miatt hosszú évek munkája veszett kárba, tanulnom kell ezekből a mérkőzésekből."

"Kramnyik megnyitásai fantasztikusak, szerintem a szintén a világ közvetlen élvonalába tartozó Kaszparov és Anand nyomába sem ér ezen a területen. Mindig kitalál valami újat. Az általam képviselt játékot, amellyel aligha tudnak legyőzni, Kramnyik és segítői több hónapon keresztül elemezték, így nem igazán mertem alkalmazni. Nekem is újítanom kellett, és ezen a téren nem mozogtam otthonosan. A 14 partinak több mint a fele öldöklő küzdelmet hozott. Volt, hogy nekem kellett a csodával határos módon döntetlenre mentenem az állást, máskor Kramnyiknak, így korrekt 7-7-es döntetlen született."

A világbajnoki címét a sorsdöntő játszma megnyerésével megvédő Vlagyimir Kramnyik - aki négy éve Garri Kaszparovtól hódította el a klasszikus vb-címet - megköszönte a Centro Dannemann vezérkarának a fantasztikus szervezést. "Sokkal jobbak voltak a körülmények, mint a 2000-ben, Londonban Garri Kaszparov ellen játszott mérkőzésemen. Tudtam, hogy Lékó Péter ellen nagyon nehéz lesz játszani, sokkal keményebb ellenfél, mint Kaszparov. Minden energiámat mozgósítanom kellett, hogy a hajrában végül megvédjem a címemet."

"Nincs még egy olyan nagymester, aki képes lett volna a nehéz állásokban ilyen zseniálisan, precízen védekezni. Péter nagyon fiatal, őszintén kívánok neki sok sikert, és biztos vagyok abban, hogy lesz még esélye a világelsőség elhódítására" - tette hozzá az orosz világelső.

"Nagyon nehéz utolsó fordulót játszani. Egy olyan játszmát, ahol már a fél pont is elegendő a világbajnoki cím megszerzéséhez. Kidolgozni a helyes taktikát, megválasztani a jó változatot. Lékó Péter nagyon jól jött ki a megnyitásból, maga is úgy értékelte, hogy elhibázott volt a korai vezércsere, nagyon esélyes gyalogáldozatot hozhatott volna, de nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy minek kockáztatni, amikor a remi is elég. Kramnyik világbajnokhoz méltóan megragadta az esélyt. A mindkét szárnyon kezdeményezett akció, a világos tisztek közötti jobb összhang, a térelőny, sok-sok apróság eredményezte azt, hogy végül a végtelenül szimpatikus, korrekt orosz nagymester vehette át a világbajnoknak járó trófeát" - értékelte a mérkőzést Verőci Zsuzsa olimpiai ezüstérmes nagymester, az [origo] sakkszakértője.