Társoldalunk:

Kállai Gábor: Nagymestereinkből hiányzott a frissesség

2004.11.02. 15:12

Női válogatottunk remek teljesítménnyel hatodik lett a Calviában megrendezett 36. sakkolimpián, férficsapatunk azonban a csúfos kudarcnak számító 31. helyen végzett. Kállai Gábor nemzetközi nagymester, a Magyar Sakkszövetség szakmai igazgatója, a férfiegyüttes csapatkapitánya összegezte a 14 fordulós, svájci rendszerű viadal tanulságait, az elismerést érdemlő női siker összetevőit, és nem próbált mentséget keresni az Almási Zoltán vezette gárda gyenge szereplésére. Az ukrán férfiválogatott sikerének kulcsát a központi támogatásban, a jelentős állami források megteremtésében látja.

- Kezdjük a beszélgetést a kellemesebb témával, női válogatottunk messze a várakozást felülmúló sikerével. A rajtlistán a 13. helyre rangsorolt együttesünk a hatodik helyen végzett.
- Az eredmények ismeretében mindenki tudja, hogy felemás a helyzet, és érdemes az örömtelivel kezdeni. Sorozatban harmadszor teljesítette túl női csapatunk az elvárást. Helyezésükön túl igazi értékként elmondhatjuk, hogy az összes élcsapattal játszottak. Ez a hatodik hely a bledi ötödiknél is megérdemeltebb. A bledi összeállításhoz képest jelentős a változás, természetesen annak nem örült senki, hogy Dembo Yelena Görögországba ment férjhez, és már görög színekben szerepelt, másrészről óriási öröm, hogy Mádl Ildikó ismét az éltáblán játszott, és nélküle ez a siker nem születhetett volna meg. Nehéz visszaemlékezni arra, hogy mikor volt utoljára táblagyőztese női válogatottunknak, ezt Vajda Szidónia most elérte óriási eredménnyel. Sakkozásunk aranykorszakában, a hetvenes-nyolcvanéves években, majd a Polgár lányoknál volt ez divat, azóta ez Szidóniának sikerült először. Gara Anita is szép teljesítményt nyújtott, és bár Lakos Nikinek most nem igazán ment a játék, a csapatot alázattal szolgáló tag volt. A nagyon sikeres kapitány, Horváth József nemzetközi nagymester irányításával egy sikeres alkotó közösség alakult ki, amely sorozatban felülmúlja saját várható teljesítményét.

- Női sakkozásunk az utóbbi években ismét fokozott támogatást kap. A jól megszervezett versenyprogram a siker titka?
- Ennyire jól kidolgozott programmal dolgozó válogatott talán nincs is több Európában. A felkészülési program minden eddiginél is gazdagabb volt. Az állomások között megemlítem a Gold Kupát (Szombathely), a magyar női bajnokságot, s a két edzőtábor mellett a Szegeden megrendezett magyar-lengyel válogatott mérkőzést emelném ki. A felkészülés fontos állomása volt az a meccs, külön öröm, hogy a győztes lengyel csapatot az olimpián fél ponttal és több hellyel megelőztük. Lassan körvonalazódik a jövő évi program is, az Európa-bajnokságra szeretnénk a legjobban felkészíteni a csapatot. Köztudott, hogy 4+1-re növekszik a létszám a korábbi 2+1-hez képest, a keret egyértelmű. A sakkolimpia előtt meghirdetett jutalmazási összeg célként jelent meg a nagymesternők előtt és jótékony hatású volt a teljesítményükre. Úgy tűnik, hogy a női sakkozás jóval kisebb befektetéssel látványosabb sikert tud elérni. Jövőre, reméljük, Szombathely ismét megrendezi versenyét, májusban Szeged megszervezi a bajnokságot. Ha a Magyar Sakkszövetség anyagi helyzete megengedi, akkor anyagilag szeretnénk támogatni a legjobbak részvételét az egyéni Európa-bajnokságon, Moldáviában.

- Férfiválogatottunk csúfos kudarcának értékelése előtt a dobogón végzett csapatok teljesítményének rövid értékelésére kérem. Két éve az ukránok nagyon erős csapattal az első tízbe sem kerültek, az orosz együttesnek szinte esélye sem volt a címvédésre, az örmények ismét szenzációsan szerepeltek.
- Bledben az ukrán válogatott Ponomarjovval és Ivancsukkal "kínlódva" játszott, nagy változás történt a két év alatt. Kicserélődtek a hátsó táblák, a központi támogatásnak, a jelentős állami forrásnak köszönhetően eredményes műhelymunka zajlott, és a tehetséges fiatalok, Volokityin és Karjakin az aranyérem, a rajt-cél győzelem megszerzésében kulcsszerepet játszottak. Egyértelműen a legjobb csapat győzött  Az orosz együttesnek ezúttal nem volt  vezéregyénisége. Garri Kaszparov Bledben tudásával, varázsával szinte győzelembe hajszolta társait, most hiányzott ez az egyéniség. Az orosz csapatra jellemző, hogy a győzelmi dobogón csak öten álltak, hiányzott Halifman. A jól értesültek szerint nem volt abban az állapotban, hogy a társakkal "ünnepelhessen", mások szerint a csapattársak tiltották meg neki, hogy az ezüstérmet a díjkiosztáson átvegye, a kritika a teljesítményének szólt. Még a második hely elérésében is szerencséjük volt. Az örmények sorozatban bizonyították, hogy a sikeréhség - nagyon jó felkészültséggel párosulva - fantasztikus eredményt hozhat.

- Számomra az örmények sikerében a két legidősebb, Rafael Vaganjan és Smbat Lputjan eredményessége egészen lenyűgöző. A felgyorsult játéktempó mellett miként tartják a fiatalokkal a versenyfutást?
- Vaganjan már 53 éves, de lehet látni, hogy a kezében van a nyerés. Hasonlíthatnám a példáját egy rutinos labdarúgóéhoz, nem sokat fut, de remekül helyezkedik és lő két gólt. Számára nem gond, hogy megnyerjen egy partit. Lputjan két éve Bledben is győzött a bronzérmet eldöntő partiban. Az örmények példája mindenkinek tanulságos lehet, hogy miként kell küzdeni. A csapat hangulata, légköre lehet a siker titka.

- Kapitányként értékelnie kell férfiválogatottunk szereplését is.
- Szakmai igazgatóként szeretném kezdeni az értékelést. Nem akarok nagy szavakat használni, de az utóbbi évek leggazdagabb versenyprogramját állítottuk össze, szerveztük, illetve támogattuk a viadalokat. Nemzetközi versenyeket támogattunk Miskolcon, Zalaegerszegen, augusztusban megrendeztük a magyar bajnokságot, két felkészülési edzőtábort szerveztünk, az első kimondottan szakmai volt Alekszander Csernyin vezetésével, míg a másik inkább a mentális felkészülést szolgálta. Kiemelkedő eseménye volt a programnak a szeptemberi magyar-német csapattalálkozó. Nem vagyok abban teljesen biztos, hogy az említett meccs időpontja szerencsés volt. A jövőben az olimpiához közeli időpontban hasonló rendezvényt nem fogunk szervezni.

- Az eredmény ismeretében érték-e kritikák a csapat összeállításával kapcsolatban?
- Érdekesebbek azok a kritikák, amelyeket már az olimpia előtt megfogalmaztak. Érthető módon Varga Zoltán és Ács Péter csapattagságát kérdőjelezték meg. Varga Zoltánt különleges stílusa miatt "támadták". Ács Péter váratlanul két éve még megnyerte a Hoogoven tornát, a bledi olimpia egyik hőse volt, most pedig már főiskolásként jelent meg, kicsit eltávolodva a sakkozástól. Úgy érzem, hogy mindkettőjükkel sikerült jó kapcsolatot kialakítani, szinte személyre szóló felkészülési programot megszervezni. Ács Péter nem tudta megismételni csodálatos bledi teljesítményét, de a csapatban egyedül maradt veretlenként, a + 3 jó eredménynek számít. Varga Zoltán változó eredményre képes, a legerősebbel szemben is tud nyerni, a gyengébbek ellen is veszélybe kerül. Azt hozta, amit elvárhattunk tőle. Hasonló az értékelés Ruck Róbert és Gyimesi Zoltán esetében, nem kiugró az ő teljesítményük, azt mondhatnám, hogy halvány az eredményük, de elfogadható.

Kaszparov halasztana
A világranglista-vezető Garri Kaszparov szerint el kell halasztani a január 7. és 24. közé kiírt mérkőzését a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) világbajnoka, az örmény Rusztam Kaszimdzsanov ellen. "Az elmúlt két évben elmaradt a meccs, és az idén sem látok rá sok esélyt. Határidők jönnek-mennek, még mindig zajlanak a tárgyalások, de ilyen bizonytalan helyzetben senki sem kezd bele a felkészülésbe. Ha novemberig nem biztosítják az egymillió dolláros összdíjazást, én nem ülök asztalhoz Dubajban" - írta a FIDE-nek múlt szerdán az orosz nagymester. A FIDE október 13-án jelentette be az összecsapás helyszínét és időpontját, valamint azt, hogy 1,2 millió dollár lesz az összdíj. Kiderült azonban, hogy az összeg nem áll rendelkezésre. A tervek szerint a nagy érdeklődéssel várt párharc győztese a FIDE egyesített címéért küzdhetne majd meg a klasszikus világbajnokkal, azaz a Lékó Péter ellen októberben címét megvédő orosz Vlagyimir Kramnyikkal. (MTI)
- Almási Zoltán és Berkes Ferenc, az éltáblások teljesítménye külön megítélés alá esik.
- Berkes túlzott akarása a tavalyi Eb-n többször is azt eredményezte, hogy elvesztette a játszmát, vágyai egyre inkább elérik saját ambícióját. Nagyon sokat fejlődött, a csapat vezéregyénisége volt, egyszerűn jó nézni, ahogy sakkozik. Kimondottan rossz a közérzete, ha egy játszmát idő előtt döntetlennel be kell fejeznie. Olyan hosszú partikat is játszott, szinte a semmiből  teremtve esélyeket, hogy a társak elmondhatták, hogy Fecó mögött öröm volt játszani a csapatban. Berkes vesztett 10 Élő-pontot, de teljesítménye jóval értékesebb, mint a számszerű eredménye. Berkesnek még nagyon sokat kell dolgoznia, a közép-és végjáték mellett a megnyitási repertoárjának még bőven vannak sebezhető pontjai.

- Almási Zoltán pályafutása hatodik olimpiáján szerepelt, rutinos, sok csatát megélt nagymester.
- Almási Zolival kapcsolatban nehéz mit mondani. A vele történtekkel kapcsolatban én is jobban reagálhattam volna, érzek felelősséget. Az előzményekkel is érdemes foglalkozni. Egész évben jól szerepelt, sokat és eredményesen dolgozott Pintér József nagymesterrel. A két edzőtáborból valamilyen baleset folytán egy-két nap után távozott, szekundánsa kezét törte, majd Zoli dereka húzódott meg. A pechsorozat a magyar bajnokságon kezdődött meg, Gyimesi Zoltán ellen számítási hiba folytán durva elnézéssel vesztett, a bajnoki címért vívott csatát Varga Zoltánnal szemben gyalogelőnnyel vesztette el. Kezdődött az olimpia, és meglepő volt, hogy első partijában borzalmas időzavarba került, szinte érthetetlenül lassan játszott. Zoli és talán a csapat sorsának is fordulópontja volt a belga Winants elleni partija. Teljesen túljátszotta ellenfelét, azonban egyszerű biztosító lépések helyett elnézte d4 gyalogját, majd balszerencséjére a következő lépése már végzetes volt, matt, vagy bástyavesztés között választhatott. Almási megpróbált visszakapaszkodni, de jött az indonéz Megaranto, hiába csak 2439 az Élő-pontja, szenzációsan játszott. Lélektanilag döntő volt az Adams elleni partija, rossz sakkot adott, remit ígérő folytatást hagyott ki. Almási túl sokat foglalkozott a körülményekkel, amelyek sokkal rosszabbak voltak, mint a bledi olimpián. A háromcsillagos hotel, a vitatható minőségű koszt mellett zavaró volt a sakkolimpia helyszínére történő utazás. A versenyterem zsúfolt volt, kevés levegővel, és Zolit ezt fokozottan zavarta, a nehéz állásban remire mentett grúz meccs után kijelentette, hogy nem tud hasznos tagja lenni a csapatnak, ezért többet nem játszik. Megkértem őt, hogy a spanyolok ellen még játsszon, hiszen nagy veszélye volt, hogy a legerősebb összeállításában szereplő együttes ellen nélküle szinte reménytelen lenne a helyzetünk. Shirov ellen egy darabig jól helytállt, de nagyon lassan húzott, és időzavarban már nem volt esélye.

- A kezdeti botladozás miatt a párosítás sem volt kedvező. Az adott pontcsoportban rendszeresen a legerősebb ellenfeleket kapta válogatottunk. Kapaszkodott a csapat, de az elnézések miatt a nagy előrelépés nem sikerült.
- A nagymesterek akartak, küzdöttek, de a kritikus pillanatokban a koncentrálás hiánya kiütközött. A válogatottnak nem volt igazi "vezérevezőse", aki vitte volna a csapatot, fordítva ez szinte lehetetlen. Nagy örömömre a 14. fordulóra Almási ismét játékra jelentkezett, reális esély volt arra, hogy még mindent rendbe hozhatunk. Torre ellen sötét volt, de nem okozott gondot ellenfelének. Nehezen tudom megérteni, hogy ilyen sakk-kultúrával rendelkező nagymester miért nem mer élesebb játékot felvállalni. Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni abban, hogy igazi profiként megbirkózzon a gyengébb körülményekkel. A macedónoktól a második fordulóban elszenvedett vereség után belekerültünk egy olyan hullámvölgybe, amely méltatlan volt csapatunkhoz. Sikerült magunkat összeszedni, felálltunk az ötödik forduló után, és egészen a tizenkettedik körig szenvedtünk, de küzdöttek, koncentráltak a sakkozóink.

- "Külső körön" talán egy kicsit több kellett volna, hiányzott a kiugró nagy eredmény, amely jelentős előrelépést biztosított volna.
- Azt figyelembe kell venni, hogy az első táblásunk nem tudta azt produkálni, amit tud. Ebben a szakaszban nem vesztettünk egyetlen meccset sem, többek között legyőztük a nálunk erősebb Angliát, döntetlenre hoztuk a spanyol meccset. Szinte ugyanolyan nehéz ellenfelekkel csatáztunk, mint Bledben, ahol több pontunk volt. Balszerencsés volt a párosításunk. Ennek ellenére felcsillant annak a lehetősége, hogy tisztességes helyezéssel zárjuk az olimpiát.  Kína ellen Varga Zoltán nagyon csúnya elnézéssel kapott ki, és még mindig volt remény, hiszen a záró játéknapon Fülöp-szigetek következett. Erre a fordulóra azonban elfogyott az erőnk.

-Tavaly júniusában már megkongatott vészharangokat. Elégedetlen volt a bledi ezüstérmes csapat három tagjának teljesítményével. A plovdivi Eb-n elért 20. helyezés is riasztó jelzés volt. Mi történt az elmúlt egy évben?
- Lehet, hogy jelentős versenyekben túlzsúfolt volt az év, nagymestereinkből hiányzott a frissesség.  Szakmai felelősségem is, hogy a magyar-német meccsen, illetve a sakkolimpián sakkozóink mintegy 80 Élő-pontot vesztettek. Az utóbbi években csökkent az állami támogatás, nehezebb helyzetbe kerültek a klubok, az élsakkozók a szakmai munka helyett családjuk megélhetését is biztosító jobban fizető, de kevésbé értékes tornákon vesznek részt. Calviában is fásultak voltak, nem voltak frissek a játékosok.

- Jövőre Eb, két év múlva Torinóban sakkolimpia. A két balsiker után lemond a kapitányi tisztről?
- Jövő márciusban tisztújító közgyűlés lesz. Szakmai igazgatóként szeretném mindkét válogatott sikeres felkészülését előkészíteni. Az esélyeinket növelné, ha a férfi csapatunk élére olyan kapitányt találnánk, akinek a közreműködése mind szakmailag, mind emberileg növelné az esélyeinket, és én a háttérből segíteném munkáját. Calviában delegáció és technikai vezető is voltam, könnyebb lenne a feladatom, ha csak a szakmai munkára koncentrálhatnék. 

Verőci Zsuzsa

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK