Társoldalunk:

Almási hat közé jutna a sakkcsapat-Eb-n

2005.06.25. 14:15

A Pakson megrendezett III. Marx György emlékverseny győztese, Almási Zoltán a bledi olimpiai ezüstérmes csapat egyik legjobbja volt. Ötszörös bajnok, a májusban Kazincbarcikán bajnokságon holtversenyben végzett Gyimesi Zoltánnal, de ezüstéremmel kellett beérnie. A Pakson jó teljesítményt nyújtó, alapos megnyitáselméleti felkészültségét sikerrel kamatoztató tornagyőztessel Balatonlellén beszélgettem. Az interjút sokszor szakította félbe Zoli mobiljára érkező hívás, gratuláló SMS.

- Mikor nyert utoljára versenyt?
- Ezen el kell gondolkodnom. Kazincbarcikán Berger-Sonneborn értékeléssel lettem második, de előtte alighanem csak a hévízi bajnoki elsőségemet említhetem. Bizony két év telt el.

- Mivel magyarázza ezt a hosszú szünetet?
- Igazából nem is volt egyéni versenyem. Tavaly megnyertem Mainzban a Fischer Random Chess-tornát, összetettben is első lettem, de ez egy picit más műfaj, az oroszok elleni 9-1-es eredményem azért figyelmet érdemel!

- A paksi tornára mi volt a célkitűzése? Milyen tervekkel vágott neki a hat résztvevős, kétfordulós versenynek?
- Célként a tornagyőzelmet tűztem ki magam elé, és +4, +5-ben reménykedtem. Az már nem zavart volna, ha valaki mégis előttem végez, ha a számszerű eredményt teljesítem. Végül három plusszal zártam, az első hellyel elégedett vagyok, a pontszámommal nem. Tudtam, hogy itt a nagy lehetőség, hogy az elvesztett Élő-pontokból most visszaszerezzek, végül +13-mal zártam, ez jóval több is lehetett volna.

- Hogyan értékeli saját teljesítményét?
- Elsőségemnek örülök, a játszmákból azonban nem tudtam kihozni a maximumot. Másfél pont legalább bennmaradt a partikban. Már az első fordulóban kihagytam az esélyt Szutovszkij ellen, nem beszélve Korcsnojjal szembeni remimről, kevesebb izgalom lett volna, ha megnyerem a nyert állást. Akár 30 Élő-pont nyereséggel is zárhattam volna a tornát, hű de szép lett volna.

- Nagyon jó volt a hangulat a versenyen. Hogy érezte magát Pakson, Tolnán?
- Mindenki ismer arról, hogy érzékeny vagyok a körülményekre, meglátom a hibákat. Az őszinte elismerő szavakat nemcsak azért mondom, mert megnyertem a versenyt. Jó volt a hotel, végtelenül kedvesek az emberek. Remek volt a konyha, wlanos Internet, légkondis szoba, légkondicionált versenyterem, a szervezők minden kívánságunkat teljesítették. Ennyire van szükség, ez egy sikeres verseny feltétele, ezért is játszottam jól. Már el is fogadtam a jövő évi viadalra a meghívást, kellemes érzés, hogy már címvédőként játszhatok.

- Amikor Korcsnojnak a sorsdöntő partiban beáldozta a minőséget, mire gondolt? Csak a tornagyőzelemre, az esély megragadására?
- Egy pillanatig sem kételkedtem az áldozat korrektségében. Elővettem a fiatal, a 10 évvel ezelőtti Almási Zolit. Úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogyha most nem ütök be, akkor soha. Ha nem kockáztatok, akkor elmegy a verseny. Rövid gondolkodás után döntöttem. Meg is volt bőven a kompenzáció, a bonyolult állásban még a nagyon rutinos ellenfél is könnyebben hibázhatott.

- A tíz évvel ezelőtti Almási Zolit emlegette. Miben különbözik az augusztusban 29. születésnapját ünneplő Zoltán a korábbi Zolitól?
- Bízom abban, hogy ismét keményebben fogok játszani, nem annyira visszafogottan. Érzem, hogy jól játszom, nem lesznek gyors döntetlenek. Jóval harcosabban szeretnék sakkozni, de a közben megszerzett rutint is bölcsen érvényesíteni.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK