Társoldalunk:

Keleti Ágnes is tenyerelt a Sportcsillagok Falán

2005.10.21. 12:53

Pénteken újabb tenyérlenyomattal gyarapodott a Magyar Sportcsillagok Fala: minden idők legeredményesebb magyar sportolónője, a tornában ötszörös olimpiai bajnok, Izraelből hazalátogató Keleti Ágnes esett át a ceremónián. A 84 éves korát meghazudtolóan fiatalos bajnoknő, aki a Nemzet Sportolója-díj kitüntetettje, rendszeresen hazalátogat Magyarországra.

Az 1921-ben születetett Keleti Ágnes már az 1948-as londoni olimpián is ott volt, de a verseny előtti utolsó edzésen, amikor leugrott a lengőgyűrűről - a nők akkor még ezen a szeren is tornásztak - súlyos sérülést szenvedett. A jobb bokájában elszakadt a külső ínszalag, így nem állhatott rajthoz. Nélküle a magyar csapat ezüstérmes lett a csehszlovákok mögött, s általános vélemény, hogy Keletivel nyert volna...

Keleti Ágnes eredménylistája azonban így is páratlan. Az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon talajon arany-, a klasszikus csapatban ezüst-, felemáskorláton és a kéziszercsapattal bronzérmet szerzett. Négy évvel később, Melbourne-ben azonban ezt a teljesítményt is felülmúlta: olimpiai bajnok lett felemáskorláton, gerendán, talajon és a kéziszercsapattal, ezüstérmes egyéni összetettben és csapatban.

Egy olimpián négy bajnoki címet szerzett, ami egyetlen más magyar sportolónak sem sikerült. Rajta kívül tíz olimpiai érme is csak Gerevich Aladárnak van, aki azonban vívásban a hét aranyát, egy ezüstjét és két bronzát hat olimpián szerezte. A hazai eredményességi "örökrangsorban" Keleti Ágnes (5-2-3) a negyedik helyen áll három vívó, Gerevich (7-1-2), Kovács Pál (6-0-1) és Kárpáti Rudolf mögött (6-0-0). Öt aranyérme van még úszásban Egerszegi Krisztinának (5-0-1).

Keleti Ágnes a melbourne-i olimpia után Izraelben telepedett le, 1957-80-ig a Wingate főiskolán, az ottani testnevelési főiskolán tanított, az országban meghonosította a női tornát, és vezetőedzőként huszonkét évig irányította az izraeli női válogatottat. Az 1960-as római olimpiára az olasz női válogatottat is felkészítette.

Hosszú idő után először az 1983-as budapesti tornász vb-re látogatott haza, ám a rendszerváltás után azonban sűrűbben köszönthetjük itthon. Szerdán a Hemingway Alapítvány meghívására érkezett Budapestre, hogy pénteken az Erzsébet körúti Pizza Hut étteremben megörökítse kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán. Az ünnepség kedves színfoltja volt, hogy a meghatódott bajnoknőt Kállai Ferenc, a Nemzet Színésze is köszöntötte.

Forrás: MTI

Keleti Ágnes készséggel állt az origo rendelkezésére:
- Tudom, hogy 84 évesen is sportos életet él, így kezdésnek hadd kérdezzem meg, ma reggel is volt úszni?
- Ma még nem, hiszen fél tízre kellett jönnöm erre az ünnepségre, és amíg a metróval, utána pedig gyalog eljutok a Hélia Szállóba, az legalább fél óra. Viszont délután igyekszem elmenni, mert nagyon szeretek úszni. Bár mostanában már óvatosnak kell lennem. A múltkoriban ugyanis pórul jártam a trolibuszon, a vezető túl gyorsan indított, elestem, minek következtében a jobb vállamban három, a balban pedig két ínszalag elszakadt. Így a jobb kezemet sajnos meglehetősen nehezen tudom kiemelni, de a kellemes meleg vízben azért így is úszom általában négy hosszt. Van, amikor még sprintelek is!

- Mennyi időre látogatott haza?
- Két hétre. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak egy hét lesz, de már meggondoltam magam. Be is megyek a légitársaság irodájába, leszurkolok ötven dollárt és módosítom a visszautazás időpontját.

- Mivel telik majd a két hét itthon?
- Természetesen elsősorban a családnak szentelem az időmet. A sógornőm egyben a legjobb barátnőm is.

- Legutóbb mikor járt Magyarországon?
- A nyár végén. Évente egyébként háromszor mindig hazajövök.

- Az önéletrajza három éve jelent meg, Egy olimpiai bajnok három élete címmel, és úgy tudom, hogy azóta belekezdett egy másik könyv megírásába is.
- Így van, belekezdtem, de hamar abba is hagytam. Természetesen ez is a sportról szólt volna, de rájöttem, hogy inkább mégsem írok róla. A mai élsportról ugyanis nagyon rossz véleményem van. Ma már oda jutottunk, hogy az olimpizmus is egy sötét üzlet lett a sportvezetés és a sportolók részéről is. A sportnak ma már nem sok köze van az egészségmegőrzéshez, a barátsághoz, a neveléshez. Az én időmben minden egész más volt.

- Biztos sokszor megkérdezték már, hogy az öt olimpiai bajnoki címe közül melyik a legkedvesebb?
- Hogyne, és mindig azt válaszolom, hogy az, amelyiket a melbourne-i olimpián a kéziszercsapattal nyertünk. Talán azért is ez, mert a gyakorlat koreográfiájának kitalálásában nekem is nagy részem volt. Igaz, a betanítást Kovács Éva végezte. A versenyen egyébként olyan nagy sikerünk volt, hogy a gyakorlatunkat Erzsébet királynő férjének, Fülök hercegnek a kérésére még egyszer be kellett mutatnunk.

- Éppen a könyvében olvastam, hogy a csapat ugyan olimpiai bajnok lett, de csak egyetlen aranyérmet kapott. Hol van most ez az arany?
- Nem tudom, nyoma veszett! Az biztos, hogy a verseny után Herpich Vali néni kapta meg, aki a válogatott mellett igazgató volt. Érdekességként mondom, hogy Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság központjában azoknak az olimpiai bajnokoknak, akik annak idején nem kaptak aranyérmet, mert ilyenek vannak jó néhányan, ma is készítenek egy szabvány aranyérmet. De természetesen nem ingyen, ezért keményen fizetni kell. Ez is jó példa arra, hogy ma már a sport az üzletről szól...

Fábik Tibor

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK