Lékó: Elfáradtam a sorozatterhelésben

Közel egyhónapos távollét után hazaérkezett Lékó Péter a San Luis-i sakkvilágbajnokságról. A hosszú, 40 órás utazás után nagyon fáradtan is értékelte a viadalt. Nem a felkészülésben volt a hiba, Topalov elleni első fordulóbeli vesztése, a rossz rajt vetette vissza. A sorozatos időzavarok oka pedig mentális fáradtsága, az egyéves sűrű versenyprogram. December 1-ig nem akar sakktáblát látni, januárban a Wijk aan Zee-i szuperversenyen, majd Linaresben játszik a sakkvilág ászai ellen.

- Hogy érezted magad Argentínában, milyen volt a verseny rendezése, hangulata?
- A szervezés fantasztikus volt. Nagyon szép helyen sakkoztunk, a rendezők remek feltételeket biztosítottak. Emlékezetes volt a viadal megnyitó ünnepsége, parádés a zárás. Nagyon szép díjat kaptam, egy onix-ból készült madarat. A fáradtságos repülőúton, a többszöri átszállás alkalmával is féltő szeretettel óvtam.

- A versenybírókkal egy kicsit meggyűlt a bajod, hogy is volt ez a tiltakozás, vagy éppen a túlzott távolság felnagyította a történteket?
- Nyugodtan mondhatom, hogy az utóbbi. A világbajnokság valamennyi résztvevője sérelmezte, hogy Veszelin Topalov mindig ugyanannál az asztalnál ül, míg a többiek naponta cserélgették küzdelmeik színhelyét. Ezt a többiek, sőt Topalov egyetértésével említettem meg a bíróknak, hivatalosan nem óvtunk. Szuperversenyeken megszoktuk azt, hogy fordulóról-fordulóra változik a beosztás.

- Nagyon csalódott vagy?
Egyáltalában nem, már a világbajnokság alatt volt időm hozzászokni a történtekhez. Hosszú volt a verseny, és ha abszolút objektívek akarunk lenni, akkor már az első három forduló után eldőlt, hogy amiért kiutaztam, hogy világbajnok szeretnék lenni, az már elúszott. Két mínusszal kezdtem, biztos voltam abban, hogy a rossz kezdés ellenére össze fogom kapni magam, s ez sikerült is. Arra azonban senki nem számíthatott, hogy Topalov így bestartol, hogy hét partiból 6,5 ponttal kezd. Ez ilyen összetételű tornán szinte elképzelhetetlen. Ananddal éppen azt beszéltük, hogy a 2002-es dortmundi világbajnok-jelölti versenyen sikerült hasonló szériát elérnem. (A csoportmérkőzések során Lékó nyert Barejev és Adams ellen, majd Shirovot 2,5-0,5-re győzte le, és Topalov elleni döntőjét is kettős nyeréssel kezdte.)

- Topalov is elismerte, hogy nagy szerencséje volt az első partiban, hiszen egyik legnagyobb riválisa ellen vesztésre állt, s mégis nyert.
- A bolgár sakkozónak pont az elején jött ki a lépés, ezt főként nekem köszönheti. Más lett volna a verseny, ha húsz lépésben bemattolom. Annak mindenképpen örülök, hogy hét parti után feljöttem ötven százalékra, két jó partit is nyertem. Nem volt igazán jó a sorsolásom sem, amikor végre kezdtem felkapaszkodni, akkor sorozatban jöttek a sötét partijaim. Volt egy szériám, ahol öt játszmából négyszer játszottam sötéttel. Topalov elleni második, sima döntetlen partim után Morozeviccsel egy fantasztikus partit játszottam. Ezt meg kellett volna nyernem, időzavarban ráadásul el is vesztettem. Úgy éreztem, hogy egy ilyen jól vezetett játszmát nem remizhetek el, látványos kombinációval tisztet is áldoztam, amely bármelyik pillanatban garantálhatta volna a döntetlent. A nagy adok-kapok küzdelemben a 39. lépésben azonnal húztam, és rá kellett döbbennem, hogy szó sem lehet remiről, hanem a feladás vár rám. Morozevics talán az egész partiban a 36. lépésben húzta a legjobbat, Kf2-öt, amivel menekült a veszélyes zónából. Szörnyű érzés volt, mert a vereséggel már az érmes helyezésekért vívott küzdelemből is kiestem. Nehéz volt ismét motivációt találni.

- Hogyan értékeled Topalov teljesítményét?
- Egy ilyen lebonyolítás mellett oly sok mindent eldöntött az első fordulóban megnyert partija. A második körben világossal semmit nem kockáztatott ellenem. Ez nem párosmérkőzés volt, ahol több partiban is esélyhez lehet jutni. Topalov meglepően könnyedén gyűjtötte be a pontokat, gyakorlatilag az első félidő után már eldőlt a cím sorsa. Csak gratulálni lehet a világbajnoki címéhez, jókor volt jó helyen.

- Miért kerültél rendszeresen, menetrendszerűen időzavarba? Sokunkat kerülgetett az infarktus, amikor a parti mellett a sakkórát is figyeltük, a gyorsan múló perceket.
- Szörnyen éltem ezt meg belülről, hogy jobbnál jobb állásokat hoztam ki, majd időzavarban sorban rontottam el a kecsegtető pozíciókat. Túlzottan is maximalista voltam, minden állásban szerettem volna a legjobb lépéseket megtalálni. Erre jó példa volt éppen Topalov elleni játszmám. Ezt a változatot egyáltalán nem elemeztük, mert nem hittük, hogy lesz mersze megjátszani. A tábla mellett megtaláltam a legjobb lépéseket, megdöntöttem a felkészülését, csak éppen a nehéz lépések túl sok időt raboltak el tőlem. A Fxd5, Bhe1, Ve2 terv remek volt. A sorsdöntő pillanatban, amikor Topalov 50 perces gondolkodás után meghúzta a 16...Vd6 lépést, akkor ő is, Anand is, én is azt hittem, hogy ez veszít 17.Hc5 miatt. Nagyon ment az időm, és hosszas számolgatás után jöttem rá, hogy csak remihez vezet. A másik lépésjelöltem 17.f4-re kevesebb időt fordítottam, végül rutinból meghúztam a 17.Kb1 lépést. Nagyon feszült állapotba kerültem, éreztem, hogy ez sorsdöntő pillanat. Kezemben éreztem az esélyt, nyerni akartam. Ezért hagytam ki a Hb6-ot, mert egyszerűen hülye voltam, 19...Hf4-re megint tündérvarikat számoltam 20.Hxe6-tal. Gyorsan húztam meg a 20.Hf5-öt, és azonnal bevillant, hogy kihagytam a nyerést 20.Hb6-tal. Tíz perc gondolkodási időm maradt csak, s ez Topalov ellen az adott állásban már kevésnek bizonyult.

- Mivel nőtt Topalov a mezőny fölé? Mi volt az ő ereje, hiszen az első körben minden állást megnyert?
- Nagyon futott neki a szekér. Tudjuk róla, hogy hihetetlen önbizalmat tud meríteni a jó rajtból, ha folyamatosan tudja nyerni a partikat. Néha az volt az érzésünk, hogy az ellenfelek szinte odaajándékozták a pontot. Erre jó példa például Polgár Judit partija, aki teljesen feleslegesen vesztette az egyenlő állást a gyalogszerkezetet gyengítő lépés után. Morozevics is tálcán tálalta a pontot. Szvidler beleesett egy megnyitási csapdába. A szerencsés tényezők mellett azonban el kell ismerni, hogy nagyon jó játékos, s fantasztikus eredményességgel használta ki az esélyeket, megérdemelten lett első.