Társoldalunk:

Nébald Györgynek sok munkája lesz a kardozókkal

2005.12.11. 12:23

Pénteken három szakági szövetségi kapitányt nevezett ki a Magyar Vívó Szövetség elnöksége, s az egyértelmű volt, hogy tőrben Bernát Zoltán, párbajtőrben pedig Kulcsár Győző kerül a posztra, hiszen ők egyedül jelentkeztek a kiírt pályázatokra. Kardban viszont ketten is kandidáltak, s végül a Nébald György lett a befutó, akit a bíráló bizottság 6:1-es szavazati aránnyal jelölt Szepesi Lászlóval szemben.

- Számított arra, hogy ilyen simán nyert a pályázatával? - kérdeztük a szöuli olimpián csapatban aranyérmes, kétszeres egyéni és négyszeres csapat világbajnok Nébald Györgytől.
- Nyilvánvalóan nyerni szerettem volna, de az arányokon nem gondolkoztam. Így utólag természetesen nagyon örülök, hiszen a végeredmény egyértelműen azt mutatja, hogy élvezem a szakma bizalmát.

- Mikor fordult meg a fejében, hogy megpályázza a kardozók kapitányi posztját?
- Csak azt követőn, hogy az elnökség egy új struktúra mellett tette le a voksát, és úgy döntött, hogy a jövőben az egyes fegyvernemekben önálló szövetségi kapitányok irányítják a szakmai munkát. S mivel ez nagyon friss történet, ebben az értelemben az én jelentkezésem is az. Azzal együtt, hogy a vívószövetség és köztem mindig is megvolt a kapcsolat, és soha sem titkoltam, hogy egyszer szívesen dolgoznék a kardozókkal.

- Az új struktúra találkozott az elképzeléseivel?
- Mindenképpen, hiszen a szövetségi kapitányhoz olyan hatáskörök kerültek, amelyek alapján megvan rá a lehetősége, hogy valóra válthatja az elképzeléseit. De ahhoz, hogy ez valóban így is történjen, természetesen az edzőknek és a versenyzőknek is partnereknek kell lenniük. Mindenesetre nagyon remélem, hogy itt is meglesz a kölcsönös bizalom.

- Egyetért azzal, hogy a magyar kardvívás jelenleg meglehetősen nehéz helyzetben van? Elég csupán a férfi csapat tizedik helyezését említeni az idei lipcsei vb-ről.
- Kétségtelen, hogy az utóbbi időben csak Nemcsik Zsolt egyéni eredményei, mindenekelőtt a csodálatos athéni ezüstje fémjelzi a férfi vonalunkat. S bár ha kardvívásról esik szó, akkor szinte mindenki a férfiakra gondol, ne felejtsük el, hogy a női csapatunk bronzérmes lett a vb-n. Ami azért is figyelemre méltó, mert komoly esély van rá, hogy a pekingi olimpián már női kardban is lesz csapatverseny. Mi több, elképzelhető, hogy "cserébe" éppen a férfi kardcsapatok versenyét veszik le a programból, ami tragédia lenne, de az olimpiai műsort sajnos már nem lehet bővíteni.

- Maradva azért a férfiaknál, hol van most a helyünk a nemzetközi mezőnyben?
- Sajnos azok az idők már elmúltak, amikor egyetlen komoly ellenfelünk volt, az akkori Szovjetunió. S manapság nem is csak az orosz, olasz, francia vagy a német csapattal kell számolni. Jól jellemzi a helyzetet, hogy tavaly az olimpián az amerikaiak ütöttek el bennünket a négy közé kerüléstől, ami nagy kudarc volt. Ám ez az amerikai csapat az elődöntőben mindössze egy tussal kapott ki a francia együttestől, amely aztán megnyerte az olimpiát. Mindez, és a vb-n a spanyoloktól elszenvedett vereségünk is mutatja, hogy mennyire kiegyenlítődött az élmezőny, amelyben azért e botlás ellenére természetesen mi is ott vagyunk.

- Mit kellene tenni, hogy biztosan ott is maradjunk?
- Sajnos Magyarországon egyre kevesebb gyerek megy el vívni, összességében sincsenek sokan, és így a nagy számok törvénye alapján mi jóval kevesebb tehetséges gyerekre bukkanunk, mint több közvetlen riválisunk. Mindenképpen szükség van tehát egy nagyon komoly utánpótlásprogramra, tudva persze, hogy ennek az eredménye nem azonnal mutatkozik meg. Mert a fiatalokat még fel kell zárkóztatni a felnőttekhez. Rövid távon természetesen a mostani élversenyzőink hozhatják az eredményeket, de itt is rengeteg munka vár ránk. Még két Eb és két vb, és már a nyakunkon a pekingi olimpia. De bízom benne, hogy itt minden nehézségünk ellenére a hagyományainknak megfelelően szerepelünk.

Fábik Tibor

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK