Bárdosi itthon verhetetlen

Eger városa adott otthont az idei kötöttfogású birkózó magyar bajnokságnak, amely évfordulót is ünnepelt, hiszen Kárpáti Károly az 1936-os berlini olimpia szabadfogású aranyérmese az idén lenne 100 esztendős. A kiváló sportoló 1996-ban hunyt el, emléktáblája előtt adózott a Magyar Birkózó Szövetség vezetősége.

A Népkert csendes látványa tárult a versenyzők, elé, amikor megérkeztek a heves megyei székhelyre, hogy aztán a csarnokban forrjon föl a hangulat. Összesen 71 induló mérlegelt, ami az utóbbi évek felnőtt versenyző számait tekintve jónak mondható.

"A minőség is számít" - mondta Gáspár Tamás a Magyar Birkózó Szövetség főtitkára, aki aligha csalódhatott, hiszen már a csoportmérkőzések parázs küzdelmeket hoztak, gondolok itt a 74 és a 66 kilogrammos mezőnyre, ugyanis Komáromi Tibor szövetségi kapitány még nem döntötte el, hogy kik utaznak az április végi, moszkvai Európa-bajnokságra. Mindesetre a zsűriasztalnál bőszen jegyzetelt, de a végleges csapathirdetés még várat magára.

A finálék is tartogattak izgalmakat, bár ez nem igaz a legkisebb súlycsoportra, hiszen Oláh Tibor magabiztosan, tussal győzött. A 60 kilogrammosoknál vastaps fogadta Komáromi Edét, aki gigászi küzdelemben verte Purczeldet, és miután a bajnok egri illetőségű zúgott a "Hajrá Ede!" kiabálás.

A 66-osok között a Magyar Nagydíj meglepetésembere, a még csak 18 éves Lőrincz Tamás verekedte be magát a döntőbe, aki Kliment Lászlóval, a tavalyi budapesti világbajnokság ötödik helyezettjével mérkőzött és nem mindennapi csatában győzött a fiatal Lőrincz.

A 74 kilogrammos mezőnyből kiemelkedett Horváth András és Bácsi Péter, így senki sem lepődött meg azon, hogy ők ketten dönthették el, hogy kihez kerül a bajnoki arany. A taktikus ütközetben aztán a kecskeméti Horváth András bizonyult jobbnak.

A 84-esek között Bárdosi Sándor tőle szokatlan mód rendkívül higgadtan birkózót egész nap és látványos győzelmei mellett az aranyérmet is begyűjtötte. A fináléban tussal verte Fodort. 96 kilogrammban Virág Lajos távollétében Kiss Balázs jeleskedett, aki az idei esztendőben már nagyon szép eredményeket ért el, most, pedig Magyar Bajnok lett. Nehézsúlyban Branda Gyula volt az abszolút favorit, hiszen Deák Bárdos Mihály nem indult és a Kőbánya SC versenyzője hozta a kötelezőt.

A nagy hiányzókról is szót kell ejtenünk, hiszen nem indult Füredy Levente a három évvel ezelőtti világbajnoki bronzérmesünk: "Sajnos az egyik edzésen térdsérülést szenvedtem és olyan szerencsétlen volt a mozdulat, hogy a regenerálódás hosszabb időt vesz igénybe, mint ahogy azt gondoltam. Nem szerettem volna kockáztatni" - mondta Füredy.

A kimaradók között volt Virág Lajos, aki műtétje után lábadozik, de a lelátón helyet foglalt már csak azért is, mert Eger városának szülöttje. "Ez csak természetes, hogy itt vagyok, hiszen itt láttam meg a napvilágot, és a bátyámmal együtt itt kezdtem el birkózni. Ezer szállal kötődöm a városhoz."

Deák Bárdos Mihály, mint azt legutóbb is nyilatkozta az [origo]-nak pihen, mind fizikai, mind mentális fáradtságra hivatkozva.

A legnagyobb meglepetést azonban mégis a 84 kilogrammos világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmesünk, Berzicza Tamás szolgáltatta azzal, hogy nem indult a versenyen.

- Sérülés hátráltatja, azért nem mérlegelt a magyar bajnokságra?
- Nem. Egyszerűen csak nem tudtam megfelelő állapotba hozni magam. A súlycsoport első számú embere Bárdosi Sándor, így a címeres mezért vele kellett volna küzdenem, de idén azt hiszem nem veszem föl vele a kesztyűt.

- Miért?
- Ahogy Deák Bárdos Misinek, nekem is szükségem van egy kis pihenésre, meg aztán bevallhatom, hogy az új szabályok nem kedveztek nekem, bár próbálják finomítani versenyről-versenyre, de ez még kevés. A változtatásokkal nagyon "összerántották" a mezőnyt, ami azt jelenti, hogy egy gyengébb képességű birkózó is sok borsot törhet az eddig abszolút favoritnak számító birkózók számára is. Még keményebb küzdelmek várnak így az emberre.

- Ön mindig a nagy munkabírásáról és a félelmetes pörgetéseiről volt híres, és többen hangoztatták, hogy a magyar birkózósportnak szüksége van magára.
- Köszönöm, hogy ilyeneket mond, és nem vonulok még vissza, segítem a többiek munkáját az edzőtáborokban, és igyekszem a rutinomat, tapasztalataimat is megosztani a többiekkel, hátha ezekből komoly tanulságokat vonhatnak le. Aztán lehet, hogy jövőre vagy azután ismét én képviselem a magyar színeket súlycsoportomban egy-egy világversenyen, ki tudja...?

A távolmaradók között volt athéni olimpiai bajnokunk Majoros István is, akiről Komáromi Tibor szövetségi kapitány annyit mondott, hogy jó formában van, mert mindezt bizonyította a Magyar Nagydíjon és most erre a magyar bajnokságra nem kellett lefogyasztania, hiszen a 60 kilogrammosok között, most már teljesen bizonyos, hogy az Európa-bajnokságon ő indul.

A lelátón azonban nem csak aktív sportolókkal találkozik az ember, Németh Sándor például ismert figurája a magyar birkózósportnak. Az 1980-as moszkvai olimpián a 8. helyen végzett, világbajnokságokon, illetve Európa-bajnokságokon volt 5. szabadfogásban, sőt mikor az aktív élsporttal felhagyott, veteránként világbajnok lett.

Később a magyar válogatott mellé szegődött, mint szabadfogású vezetőedző. Tréneri munkája alatt több világversenyen érmesek lettek versenyzői, akik imádták habitusa miatt. Jelenleg a Testnevelési Egyetemen oktatja a hallgatókat a birkózás trükkjeire, és nem mellesleg oktató videokazettákat készít, a birkózás rejtelmeiről. Az utóbbi időben nem vállalt edzői munkát, ami tőle szokatlan, de a miértre már Ő adta meg a választ.

"Az elmúlt öt évben az együttesem munkája szaporította dolgaimat. Többedmagammal megalapítottuk a Depression együttest, amelyben gitárosként, olykor dobosként és szövegíróként tevékenykedem. A fiúk nagyon szorgalmasak, ennek is köszönhetjük, hogy több cd-re való dalunk már meg is jelent, amire mindannyian büszkék vagyunk, hiszen igyekeztünk igényes zenét játszani. Stílusban a rock áll hozzánk a legközelebb, ezért egy-egy hangszeres szólónak nagyon nagy a szerepe a műveinkben.

- Abszolút laikusnak tartom magam, ami a zenét illeti, de az azért szöget ütött a fejemben, hogy miként lehet egyszerre gitáros, szövegíró és dobos.
- Ez belőlem fakad. Gyermekként elkezdtem verseket írni, először saját szórakoztatásomra, majd megmutattam szüleimnek, testvéreimnek, akik mind arra sarkaltak, hogy folytassam az írást. Ma már egy kötetre való költemény összejött és talán egyszer kiadatom a verseimet, de féltve őrzöm őket, és nem tudom mit szólna hozzájuk a nagy közönség. Így talán választ is adtam arra a kérdésre, hogy miként váltam én az együttes szövegírójává. Itt kiadhatok magamból mindent, felszólalhatok az élet boldogsága mellett, és olyan gondolatokat adhatok át a zenével, amit másképp nem tudnék kifejezni. Innen jött együttesünk név választása is: Depression, azaz Depresszió. Ez ellen küzdünk zenénkkel, hogy igenis megmutassuk az embereknek, hogy rohanó világunkban egymásra is oda kell figyelnünk, és ha ez csak pár emberen segít már megérte zenélnünk. A muzsika iránti szeretetem szintén gyermekkoromban kezdődött, először dobolni, majd gitározni tanultam, de mindezek mellett elkezdtem birkózni, és miután az eredmények jöttek, és válogatott sportoló lettem, döntenem kellett, hogy melyiket választom. Tulajdonképpen csak háttérbe szorítottam a zenét tíz éven keresztül, hiszen, ha valami kudarc vagy siker ért a birkózó szőnyegen, akkor mentem a gitárhoz és önfeledten játszottam. A sport sok mindenre megtanított. Többek között, hogyan küzdhetek, akaraterőt adott és rengeteg tanulást, ezeket a dolgokat hasznosítom a zenei világban is.

- Olyan átéléssel mesél ezekről a dolgokról, lassan értem miért lett edző a sportkarrierje befejezését követően.
- Maximalista vagyok! Főleg magammal szemben és mindezt csak lendületesen lehet átadni a többieknek. A tanítványaim remélem szerettek és szeretnek mind a mai napig. Valóban, sokáig nem kellett gondolkodnom, hogy mihez kezdjek a sport után. Egyrészt adta magát a lehetőség, mert az egyik klubcsapathoz kerültem trénerként, másrészt a zene mellett engem a birkózás teljesen kikapcsol. Sportolóként hatalmas élményeket kaptam a sportágtól, a versenyzőtársaktól, és nem utolsósorban a sok-sok utazásból.

- Abban volt része bőven, hiszen a hetvenes évek végén, szinte nem volt olyan világverseny, ahol ne indult volna. Milyen emlékek maradtak meg Önben?
- Órákat tudnék mesélni, de annak ellenére a moszkvai olimpia áll az első helyen, hogy csak nyolcadik lettem. Csodás dolog olimpián szerepelni, az egész miliő, a forgatag, bár közhelyesnek hathat, amiket mondok, de ezeket nem lehet szavakba önteni. Sokszor hallottam azt a vádat, hogy csonka ötkarikás játékok volt, de nekünk küzdősportolóknak, az igazi ellenfelek keletről érkeztek, tehát mi úgymond semmiben sem szenvedtünk "hiányt". Aztán eszembe jut az a számtalan edzőtábor, amikor télen hóban, ősszel sárban futottunk, és cipeltük egymást a társakkal, vagy az esti kártyapartik, esetleg a nagy beszélgetések. Tényleg elfogódik ilyenkor az ember. Szerencsés helyzetben voltam és vagyok, mert mindig annak élhettem, amelyben örömömet leltem, és ebben a családom is mindig segített.

- Sokan azt hiányolják, hogy miért nem vállal edzői munkát valamelyik klubnál?
- Úgy érzem a Testnevelési Főiskolán kellő képzést tudunk adni Bódi Jenővel a jövő nagy edző reménységeinek, és ez boldogsággal tölt el. Nagyon lelkes tanítványaink vannak, akik megfogadva a tanácsainkat, főleg az utánpótlás-nevelésben vállalnak munkát, aligha kell ecsetelnem, hogy ez mennyire fontos. Szerencsére az oktatófilmjeim is bejárják a világot, képzelje legutóbb Dél-Koreából hívtak, hogy küldjek a részükre több kazettát. Pedig Ázsiában sokkal komolyabb alapjai vannak a szabadfogásnak mind Európában. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Talán visszatérek még egy klubhoz vagy a válogatotthoz, mint edző, de erre egyelőre nem tudok válaszolni, addig is élek a zenének és a kedvenc sportomnak, a birkózásnak.

A döntők eredményei:
55 kg (8 induló): Oláh Tibor (Váci Forma) - Jáger Krisztián (BVSC Ganz-Tát) 5:0

A végeredmény: 1. Oláh, 2. Jáger, 3. Szabó Gábor (Szegedi VSE) és Májer Roland (Univer KTE)

60 kg (8): Komáromi Ede (Egri Vasas) - Purczeld Gábor (Csepel SC) 3:1 (11:3)

A végeredmény: 1. Komáromi, 2. Purczeld, 3. Mischinger György (Egri Vasas) és Gérnyi Dávid (Csepel BC)

66 kg (8): Lőrincz Tamás (Ceglédi VSE) - Kliment László (FTC) 3:1 (6:3)

A végeredmény: 1. Lőrincz, 2. Kliment (FTC), 3. Zelei István (Univer KTE) és Dreschler Attila (Váci Forma)

74 kg (17): Horváth András (Univer KTE) - Bácsi Péter (FTC) 3:1 (5:2)

A végeredmény: 1. Horváth, 2. Bácsi, 3. Módos Csaba (Szigetvár) és Robotka László (BVSC Ganz-Tát)

84 kg (8): Bárdosi Sándor (Váci Forma) - Fodor Zoltán (FTC) 5:0

A végeredmény: 1. Bárdosi, 2. Fodor, 3. Virág Szilárd (FTC) és Dajka Zsolt (Univer KTE)

96 kg (14): Kiss Balázs (BVSC Ganz-Tát) - Nunajev Juszup (Váci Forma) 3:0 (7:0)

A végeredmény: 1. Kiss, 2. Nunajev, 3. Kapuvári Gábor (Sziget SC) és Németh Iván (FTC)

120 kg (10): Branda Gyula (Kőbánya SC) - Balla András (Vasas SC) 3:0 (8:0)

A végeredmény: 1. Branda, 2. Balla, 3. Bures Antal (Vasas SC) és Kaló Béla (Csepel BC)

Tomka Tivadar