Társoldalunk:

Pekingben a lét a tét a súlyemelőknek

2006.06.06. 16:11

Az athéni megrázkódatást követően lassan magához tér a honi súlyemelősport, igaz, az olimpiai incidenseket még mindig nyögi a sportág - derült ki a Magyar Olimpiai Bizottság sportági konzultációján.

A támogatók egyelőre nem igazán rajongják körbe az emelőket, a szövetségnek momentán egyetlen szponzora sincs, így a februárban a válogatott élére lépett szövetségi kapitány, Szalai György megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a legjobbak nagy része úgymond "lóg a levegőben": nincs állásuk, többségüket még mindig a szülők tartják el.

Ezért aztán a lehető legtöbb időt szeretnék edzőtáborban tölteni, mert csak ott tudnak rendesen enni; ha elengedik őket, a normális kalóriabevitel már egyáltalán nem garantált... Más kérdés, hogy az edzőtáborok költségeinek előteremtése szintén gondot okoz a vezérkarnak (még szerencse, hogy a kapitány tatai, így ő otthonról jár be edzést tartani, s megspórolják az ő költségét), ráadásul azt a 9 millió forintot is össze kell szedni, amelyből a válogatott elutazhat a Dominikai Köztársaságba, elvégre az "IWF-hagyományoknak" megfelelően újra egzotikus helyszínen kerül sor a világbajnokságra.

Erre pedig 15 versenyzővel szeretnének kivinni, mert a vb beleszámít az olimpiai kvalifikációba, és mint Zsuga Imre alelnök fogalmazott, az már most látszik: "ha nem jut ki legalább három fiú és két lány Pekingbe, akkor befellegzett a magyar súlyemelésnek."

Azon túlmenően, hogy a sportágban mindössze 5 főállású edző dolgozik, továbbá a válogatottnak 1996 óta nincs gyúrója (a legutóbbi Európa-bajnokságon a szövetségi kapitány masszírozta a versenyzőket), sok egyéb dologra nem jut, amire kellene. Például ahhoz, hogy egy súlyemelő igazán jó teljesítményre legyen képes, rendkívül szigorú táplálkozási szabályokat kellene követnie, ám hiába állított össze a válogatott tagjainak személyre szabott étrendet egy szakértő orvos, ennek betartását a tatai edzőtábor konyhája képtelen garantálni - hogy a szülői házakról ne is beszéljünk.

Pedig Szalai György félreérthetetlenül jelezte: keményen gyúrják ugyan a súlyokat a mieink, ám a nemzetközi versenyeken rendre kiderül, "egy sor olyan ország van, ahol nem igazán működik a doppingolással kapcsolatos zéró tolerancia..."

A kapitány közölte, a honi orvostársadalomtól várnak valamiféle segítséget, mert az emberi erő és a táplálékkiegészítők szedése csupán egy adott szintre katapultálja a versenyzőt, ám a legjobbakkal aligha kelhet versenyre. "Én magam ellenőrzöm igen szigorúan a sportolókat, nehogy valamit tiltott szert szedjenek, viszont a magyar orvostársadalom képzettségére alapozva azt várjuk, találjanak valami legális teljesítményfokozót, mert a gyerekek valami sikerélményre vágynak, és nem volna jó, ha a türelmetlenség rossz útra terelne bárkit is..."
A "rossz út" teóriával kapcsolatban Halász István főtitkár megjegyezte: "A türelmetlenség valós veszély, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, mert a létünk a tét. Magyar versenyző jelenleg csak úgy mehet nemzetközi eseményre, ha az előtte elvégzett teszt negatív eredményt hoz."

A kérdéshez kapcsolódva a konzultáción megjelent NSH-főosztályvezető, Lukács Zsuzsanna figyelmeztette a súlyemelőket, még egyszer nem fordulhat elő a tavalyi eset, hogy az előre megadott helyen nem találják a komplett női válogatottat, mert a sporthivatal nagyon keményen fellép a vétőkkel szemben: az idén például az erőemelő- és a testépítő-szövetség állami támogatásának 100, illetve 25 százalékát megvonták a sok pozitív eset miatt.

Igaz, az NSH az azóta hivatalba lépett új súlyemelő-vezetés törekvéseit díjazandó, fátylat borított az esetre. A szövetség képviselői ugyanakkor jelezték, pontosan tudják, hogy azonnal lehúzhatják a redőnyt, ha akad még egy lebukás - ráadásul a WADA kedvenceinek számítanak a honi emelők, akadt például olyan versenyző, akit egy éven belül hatszor ellenőrzött egy nemzetközi kommandó.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK