Társoldalunk:

Kolonicséknak bevált a kamikaze-taktika

2006.08.28. 19:43

A magyar kajak-kenu válogatott berkein belül nem kell nagyítóval keresni a maximalistákat, elég, ha csak Kovács Katalinra vagy éppen Vereckei Ákosra gondolunk. Mégis van valaki, aki lassan már két évtizede a szűk elit tagja: a kenus Kolonics György a szegedi vébén is mindent kiadott magából, s Kozmann Györggyel karöltve 14. világbajnoki aranyérmét gyűjtötte be.

- Tizenegy esztendő telt el azóta, hogy Horváth Csabával a világbajnoki dobogó tetején állt ezer párosban...
- Jó rég volt - mondja Kolonics György. - Talán ezért is volt számomra meglepő ez a győzelem. Igaz, az utóbbi időben rendre a dobogón végeztünk ebben a versenyszámban, de ez a győzelem, főként az Európa-bajnokságon nyújtott gyengébb produkciónk után, váratlan volt.

- Előzetesen miben reménykedtek Kozmann Györggyel?
- Egy éremben. Az már mindegy volt, hogy ötszáz vagy ezer méteren nyerjük, de nagyon szerettünk volna hazai közönség előtt dobogóra állni.

- Az ezer métert hihetetlen fölénnyel nyerték meg. Mondhatjuk azt, hogy tökéletes pályát teljesítettek?
- Tökéleteset. Soha nem mentünk még ilyen gyorsan Gyurival. A taktikánk az volt, hogy végignyomjuk a távot. Tudtuk, hogy hétszázötven méternél kipukkadunk, de bíztunk benne, hogy a közönség besegít bennünket a célba. Aztán nagy meglepetésünkre maradt erőnk a végére is, a többiek pedig nem tudtak felkapaszkodni.

- Korábban is ilyen taktikával versenyeztek?
- Nem. Valaki meg is jegyezte a parton, hogy már három éve e szerint kellene eveznünk. Kívülről könnyű mondani, azért az ezer méter a vízről nézve elég félelmetes. Tekintélyt parancsoló a táv, szinte beleborzong az ember a rajtnál.

- És az ötszáz méter?
- Az már kellemesebb.

- Az ezres győzelem után azért lettek bronzérmesek ötszázon, mert már nem tudtak felpörögni erre a kellemesebb távra?
- Pont fordítva történt. Az ezer méter annyira feldobott bennünket, hogy másnap ötszáz méteren is csúcsformában lapátoltuk végig a távot. Ennél jobbat nem tudtunk volna. Ez a realitás.

Fotó: Fábián Évi

Kolonics György

Kozmann György bár kétszeres világbajnokként (C-4 200 és 1000 m) érkezett a szegedi versenyre, olimpiai távon most először sikerült nyernie.

"Ez az aranyérem abszolút csúcs az életemben, vetekszik az olimpiai bronzéremmel, bár igazából a két sikert nem lehet összehasonlítani" - magyarázta Kozmann György. "Úgy érzem, nem telt még el elég idő ahhoz, hogy teljesen fel tudjam dolgozni ezt a világbajnokságot. Fantasztikus volt hazai közönség előtt a dobogóra állni."

- Máskor is képes lenne ilyen kamikaze-taktikára?
- Bármikor. Persze nem biztos, hogy ugyanilyen sikert érnénk el vele. Egy biztos: az a döntő életem legjobb pályája volt. A tökéletesnél is sokkal jobb, amit sosem felejtek el.

- Korábban többnyire a rajtolással adódtak gondjaik. Most ebben sem hibáztak.
- Én minden évben éreztem magunkon, hogy valamiben fejlődtünk, előbbre léptünk. Most a rajtunkon is tudtunk újítani, és ez úgy látszik, rengeteget lendített rajtunk.

- Ez a siker, gondolom, jókora motivációt ad az olimpiai felkészüléshez.
- Mindenképpen. Gyurival ellentétben én még nem voltam olimpiai bajnok, de ez a siker azt mutatja: nem csak a dobogó alsóbb fokaiban kell gondolnunk a jövőnket illetően.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK