Társoldalunk:

Barta Nóra Amerikában ugrik tovább

2006.09.02. 18:49

Ifjúsági világbajnoki cím, két ifi Eb-arany, majd immár a felnőtt mezőnyben egy Európa-kupa-győzelem jelezte, hogy Barta Nóra kiugróan tehetséges a műugrók mezőnyében. S ehhez egy hónappal ezelőtt a margitszigeti úszó Eb-n egy nagyon értékes bronzérem - 3 méteren - szolgált újabb adalékkal. A BVSC 22 éves versenyzője a hét végén az Egyesült Államokba utazott, s három hónapig Houstonban készül a következő év fő versenyére, a melbourne-i világbajnokságra.

- Az Eb-bronzérme és aközött, hogy kimegy az Egyesült Államokba, van összefüggés? - kérdeztük Barta Nórát, közvetlenül az elutazása előtt.
- Nincs. Már régóta terveztem, hogy kicsit belekóstolok az amerikai életbe. Először csak egy rövidebb időre, és aztán majd eldöntöm, hogy akarok-e maradni, vagy nem. Ha úgy látom, hogy kint szakmailag előre tudok lépni, akkor mindenképpen lenne értelme, hogy Amerikában járjak egyetemre is.

- Ezek szerint most csak edzeni megy ki?
- Igen, Houstonban gyakorlatilag három hónapot egy alapozó edzőtáborban töltök. Az itteni munka mintegy napi két és fél órás medencés edzést jelent, és ehhez jön hozzá az erősítés a tornateremben.

- Ismeri az új edzőjét?
- Látásból igen, hiszen versenyeken jó néhányszor találkoztunk már egymással. Jane Figueiredónak hívják, és korábban az olimpiai, világ- és Európa-bajnok orosz Pahalinát is edzette. Oroszok egyébként most is lesznek az edzőtáborban, például a budapesti Eb-n ugyancsak indult Pozdnyakova, így biztosan hasznát veszem annak, hogy néhány szót én is beszélek oroszul. A "Nu pagagyi!", azaz a "No megállj csak!" című klasszikus szovjet rajzfilm a nyuszival és a farkassal az egyik kedvencem volt.

- Bár három hónapra most kiköltözik Houstonba, a felkészülését mégiscsak Ligárt Balázs irányítja, immár tizennégy éve, ő viszont a hó közepétől már a holland válogatott mellett dolgozik. Hogyan tartják a kapcsolatot?
- Telefonon, e-mailben. S Balázs természetesen a kinti edzőmmel is konzultál majd.

- Houstonban hol fog lakni?
- Egy négygyermekes amerikai családnál. Levélben vettük fel egymással a kapcsolatot, és írták, hogy már nagyon várnak. A gyerekek tizenhárom, tizennégy, tizenhét és tizennyolc évesek, a nevekből ítélve három lány és egy fiú. A két kisebbel együtt járok majd edzeni, de mivel a szülők kérdezték, hogy van-e jogosítványom, valószínűleg kapok egy kocsit, és én viszem majd a lányokat. De bébiszitterkednem már nem kell, annyira nem kicsik.

- Három hónapra utazott már el külföldre?
- Nem, eddig csak egy volt a maximum. Kicsit izgulok is, de nem kimondottan a három hónap távollét miatt. Hanem inkább azért, mert szeretem előre megtervezni az életemet, most viszont erre nincs lehetőségem, hiszen a nagy ismeretlenségbe ugrom bele. Szóval, némi drukk tagadhatatlanul van bennem, de nem félek, szerintem vagyok annyira talpra esett, hogy megoldjam az esetleg felmerülő problémákat.

- A repülőjegyét ki fizette ki?
- Saját magam. Ám reménykedem, hogy utólag kicsit majd besegít a hazai szövetség is.

- Az Eb-bronzéremért kapott valami jutalmat?
- Egyelőre nem, e tekintetben is csak reménykedem...

- Azért az Eb után az élete feltehetően mégis megváltozott, legalábbis a népszerűségét illetően.
- Valóban sokan felismernek, mégpedig a lehető legkülönbözőbb helyeken. S nem tagadom, jól esik, hogy gratulálnak. Persze tudom, hogy nem szabad "elszállnom". Az Eb szép volt, jó volt, de a munkának ugyanúgy mennie kell tovább. Sőt, most azért sem lehet lazítani, mert jövőre nagyon korán, márciusban rendezik a világbajnokságot. Az év végi versenynaptárat még nem ismerem, de az biztos, hogy az alapozás után most korábban kell "élesíteni" a formámat, hogy Melbourne-ben is jól szerepeljek.

Fábik Tibor

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK