Gyenesei Leila: sífutó olimpikonból öttusázó

Gyenesei Leila egy évvel ezelőtt még a torinói téli olimpián indult sífutásban, az elmúlt hét végén pedig a budapesti nemzetközi öttusaversenyen, s a fedett pályás idénynyitón remekül mutatkozott be: az olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna mögött a negyedik helyen végzett. Ahogy mondani szokás: kezdésnek igazán nem rossz!

- Igaz, hogy a múlt hét végi volt az első öttusa versenye? - kérdeztük az Alba Volán 21. születésnapja felé közelgő versenyzőjét.
- Így van, és éppen ezért nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem. Például, bírom-e majd az egész napos terhelést, marad-e erőm a záró 3000 méteres futásra, és egyáltalán, hogy áll össze nálam az öt szám. Így aztán nem is volt más célom, csak az, hogy ami bennem van, azt hozzam ki magamból, és valamiképpen sikerüljön mind az öt számon túljutnom. Helyezésben egyáltalán nem gondolkodtam.

- Végül aztán negyedik lett egy olyan versenyben, ahol az olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna állt a dobogó harmadik fokán.
- Természetesen nagyon örülök, hogy ilyen jól szerepeltem, ez egyfajta visszacsatolás számomra, hogy ez elvégzett munkának meglett a hozadéka. De azért ezt az eredményt a helyén kell kezelni, és nem szabad túlértékelni. Nagy hiba lenne, ha most elszállnék ettől a negyedik helytől, hiszen ez csupán egy felkészülési verseny volt, még csak nem is válogató.

- A sífutás már csak a múlt? Elvégre tavaly ilyenkor még a téli olimpián szerepelt, a 10 kilométeres számban.
- Igen, a sífutó pályafutásom már lezártam, és a múlt hét végi eredményemtől függetlenül mondom, nagyon jó döntés volt, hogy váltottam. Igazán remekül érzem magam öttusázóként! Korábban amúgy triatlonoztam, de 2004 nyarán kerékpározás közben nagyon csúnyán összetörtem magam, amit egyfajta égi jelnek fogtam fel, hogy a sors nem ezt a sportágat szánja nekem. Akkor már eldöntöttem, hogy inkább öttusázó leszek.

- Hogy került a képbe a sífutás?
- Telente sokat jártam síelni, és a hobbisízőknél azért jobb voltam. S másfél évvel az olimpia előtt úgy gondoltam, érdemes lenne megpróbálnom, hátha sikerül megszereznem a kvótát. Tudtam, hogy semmi veszítenivalóm nincs, ha pedig összejön, az nagyon nagy dolog lenne. És összejött!

- A torinói olimpia óta nem is volt síléc a lábán?
- De igen, márciusban még elindultam a magyar bajnokságon, amit egyébként az ausztriai Ramschauban rendeztek meg, és itt a 30 kilométeres versenyt meg is nyertem.

- Az öttusaedzéseket mikor kezdte el?
- Igazából csak tavaly április elején. A lovagláshoz addig annyi közöm volt, hogy tudtam melyik a ló eleje és melyik a hátulja... Igaz, most a hét végén egyetlen akadályt sem vertem, de ez a lovam érdeme is, a sorsolásnál ügyes pacit húztam magamnak. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez nem mindig lesz így. S azt is tudni kell, hogy ezen a versenyen csak 100 és 105 centi magas akadályok, míg a Világkupákon 120-asokat építenek. Szóval lovaglásban még nagyon sokat kell fejlődnöm, úgymond ez még lyukas szám nekem, mint ahogy a vívás is.

- A triatlonban úszásban és futásban megszerezte az alapokat, de mi a helyzet a lövészettel?
- Most 173 kört lőttem, ami nem rossz, és felmérőn már 180-at is sikerült. Úgy érzem, ezzel a számmal nem lesznek gondjaim. Itt mindig húsz lövést kell leadni ugyanolyan távolságból, szóval nem érhet olyan meglepetés, mint vívásban, ahol nem mindegy, hogy ki áll velem szemben, és egy erős mezőnyben most még nehéz lenne helytállnom.

- Hamarosan indul a Világkupa-sorozat, s itt az egyes állomásokon négy magyar versenyző indulhat. Vörös Zsuzsa mellett talán Füri Csilla helye is biztos, a két kiadó helyre pedig nagyon sokan pályáznak. Ön is?
- Azt hiszem, az én esetemben erről még korai lenne beszélni, először a felnőtt válogatott keretbe kellene bekerülnöm. De most az a legfontosabb, hogy kivárjam, amíg mind az öt számban olyan szintre kerüljek, ami már elfogadható. Nem szeretnék telhetetlen és türelmetlen lenni.

Fábik Tibor