Vágólapra másolva!
A lólengésben már kétszeres Európa-bajnok Berki Krisztián élete legnagyobb sikerének tartja, hogy a stuttgarti torna vb-n ezüstérmes lett a kínai Hsziao Csün mögött. Ám az UTE 22 éves versenyzője sajátságos helyzetben van, hiszen a jövő évi pekingi olimpiára nem jutott ki, ehhez a világbajnokságot is meg kellett volna nyernie.

- Két másik klasszis ugyancsak megjárta az ésszerűtlen kvalifikációs szisztémával: a holland Van Gelder gyűrűn, a szlovén Pegan nyújtón lett vb-ezüstérmes, és ők sem szereztek olimpiai kvótát. Nem volt nagy felháborodás, hogy ilyesmi megtörténhet? - kérdeztük Berki Krisztiánt.
- Többektől, így jó néhány versenyzőtársamtól visszahallottam, hogy helyem lenne az olimpián, és valóban sokan elégedetlenkedtek a kvalifikáció menetével. Ám ezzel mindenki előre tisztában volt, így utólag már nincs miért háborogni.

- Mennyire törte le, hogy nem jutott ki Pekingbe?
- Túltettem magam rajta, már nem vagyok elkeseredve. A negatív, rossz dolgokat már kint elfelejtettem, az itthoni fogadtatás a repülőtéren pedig örökre emlékezetes marad. A klubomból, az UTE-ből kijöttek elém a legapróbb tornászpalánták is, és közösen versbe foglalták, milyen büszkék rám. Az egyébként egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyjam a tornát. Még csak 22 éves vagyok, így a 2012-es londoni olimpia is bőven belefér a pályafutásomba. Remélem, oda már sikerül kijutnom. S addig is lesznek versenyek, még sokszoros Európa-bajnok lehetek, és talán felállhatok a világbajnoki dobogó tetejére is. Jövőre pedig számomra a lausanne-i Európa-bajnokság lesz az év fő versenye.

- Arra semmi esély, hogy szabad kártyát kapjon az olimpiára?
- A Nemzetközi Torna Szövetség már odaítélte a három szabad kártyáját. Az egyiket egy izraeli srác kapta, aki bejutott a talajdöntőbe, és ő meg is érdemelte. De azt, hogy Egyiptom és Kolumbia mire kapott szabad kártyát, senki sem tudja... Így már csak egyetlen kiadó hely van, erről majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság dönt. Bele kell törődnöm, hogy számomra Peking elúszott.

- A vb-ezüstöt hova helyezi a többi érme közé?
- Egyelőre még kallódik, ahova megyek, viszem magammal. Sok barátom még nem látta, és szeretnék megnézni. Abban a helyzetben vagyok, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Mert igaz ugyan, hogy ez a világbajnoki második hely kevés volt az olimpiai kvótához, mégis ez életem legnagyobb sikere. Ha két éve a melbourne-i vb-n, ahol végül negyedik lettem, a dobogó második fokán állhattam volna, biztos kiugrok a bőrömből örömömben. Most is boldog vagyok, még ha teljesen nem is lehetek az.

- A döntőben éppen kínai riválisa után következett. Látta a gyakorlatát?
- Nem, nem néztem.

- Ám amikor Hsziao Csün végzett a gyakorlatával, és elmentek egymás mellett, a televíziós közvetítésben lehetett látni, hogy gratulált neki.
- Igen, bevett szokás nálunk, hogy a versenyzők gratulálunk egymásnak. És a kínai srác is sok szerencsét kívánt nekem. Történt, ami történt, a legkisebb gyűlölet vagy harag sincs bennem iránta, amiért legyőzött. El kell ismernem, hogy ezen a napon ő volt a jobb. Sajnos én a gyakorlatom végén hibáztam, de ha nincs ez a rontás, akkor sem biztos, hogy nyerek. Így utólag tulajdonképpen még jobb is, hogy nem volt tökéletes a gyakorlatom, mert hibátlan produkcióval veszíteni sokkal rosszabb érzés lett volna.

- Amikor a pontszámával a második helyre került, három versenyző még hátra volt. Az ő gyakorlataikat már megnézte?
- Igen, és drukkoltam, hogy az ezüst azért meglegyen. Igaz, a vb-re még úgy mentem ki, hogy kockáztatni kell, az aranyra törni, és ha ez nem sikerül, az már teljesen mindegy, második vagy nyolcadik leszek. De azért ez nem így van. Ha én vagyok a világon a második legjobb, akkor meg kell ragadni az ezüstérmet.

- Most nyilván egy ideig azért nem megy le edzésre.
- Dehogynem. Hétfőn érkeztem haza, és kedden már edzettem. Ez egy lazább hét lesz, de idén még két Világkupa-versenyt rendeznek, az egyiket éppen Stuttgartban, a másikat Glasgow-ban, vagyis vannak még feladataim.