Magnus Carlsen, a sakkozás Mozartja

Norvégia két és fél hétig ismét a sakk lázában égett. Az északi sportok hazájában Magnus Carlsen az egyik legnépszerűbb sportoló. A 17 éves Magnus kétévenként tornagyőztes a holland tengerparti városban, a sakkozás egyik Mekkájában, Wijk aan Zee-ben. 2004-ben a "C" versenyt nyerte meg, 2006-ban a "B" nagymesterverseny holtversenyes első helyével vívta ki a szuperversenyen való indulás jogát. 2008-ban az esztendő első szuperversenyén az örmény Levon Aronjannal holtversenyben végzett az élen.  A 14 fős mezőnyben a tizedik helyre rangsorolt norvég titán többek között az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik elleni szenzációs, sötéttel elért győzelmének köszönhetően végzett az élen. Öt nyerés mellett kétszer szenvedett vereséget, Lékó Péter és Viswanathan Anand kényszerítette megadásra a "trónkövetelőt".

Az ismert amerikai nagymester, Ljubomir Kavalek a Washington Post 2004. január 26-án megjelent számában írt a 13 éves Magnus Carlsen fantasztikus Wijk an Zee-i sikeréről, és ő nevezte el őt a sakkozás Mozartjának. "Mega" Magnust 2484-es Élő-pontszámával csak nyolcadiknak rangsorolták a 14 résztvevős, IX-es kategóriájú nagymesterversenyen, de egyetlen veresége mellett kilenc győzelemmel 10,5 pontot szerzett, megnyerte a viadalt, első nagymesteri normáját teljesítette. Elkápráztatta a sakkrajongókat a holland Sipke Ernst elleni, áldozatokkal fűszerezett nyerésével, amely közönségdíjas lett, és akkor a 250 eurós különdíj sokat jelentett a családi kasszának. A Corus-verseny záróünnepségén a szuperversenyen negyedszer győztes Viswanathan Anandhoz hasonlóan nagy ünneplésben részesítették a norvég titánt, és mindenki nagy jövőt jósolt neki.

Magnus Carlsen 1990. november 30-án született Lommedalenben, Oslo külvárosában. Meglepően későn, csak 8 éves korában tanult meg sakkozni, a 2001-es áprilisi Élő-listán találkozunk először a nevével, 2064 ponttal iratkozott fel. A korcsoportos bajnokságokon változó sikerrel szerepelt, legjobb eredményeként 2002-ben Krétán, a 12 éven aluliak világbajnokságán ezüstérmes volt az orosz Jan Nepomniacsij mögött. Szorgalmasan tanult edzőjétől és példaképétől, Simon Agdesteintől. "Legalább 2700 Élő-pontos nagymester lesz tanítványom, de remélem, hogy egyszer a világbajnoki címért is megküzdhet" - nyilatkozta a sokszoros norvég bajnok, az egykori válogatott labdarugó, aki a foci szeretetére is megtanította tanítványát.

Magnust Wijk an Zee-i sikere után egyre több versenyre hívták meg. Káprázatos memóriája, remek kombinációi, élvezetes játéka, szerény magatartása, örökké mosolygós arca miatt rendkívül népszerű lett a versenyszervezők és rendezők körében. Reykjavíkban nagyszabású rapidversenyen az első fordulóban teljesült nagy álma, megmérkőzhetett a "királlyal", Garri Kaszparovval. Az első partit elremizte, a másodikban kikapott Garritól, de nagyon mérges volt magára az elkövetett látványos hiba miatt. Kaszparov nagy elismeréssel szólt játékról, a legnagyobb tehetségnek nevezte. Nem kellett sokat várni Carlsen második nagymesteri normájára, Dubaiban az azeri Sahriyar Mamedgyarov mögött lett holtversenyben második, majd a Sigeman and Co torna harmadik helye után már a sakkvilág legfiatalabb nagymestereként köszönthették.

Wijk aan Zee, 2004 - szépségdíjas partiját elemzi

Káprázatos eredményeit a FIDE elnöke, Kirzsan Iljumzsinov szabadkártyával jutalmazta, Magnus indulhatott a Tripoliban megrendezett kieséses rendszerű világbajnokságon, de a sorsolás nem volt kegyes hozzá, az örmény Levon Aronjannal mérkőzött meg az első körben. A jóval esélyesebb Aronjan azonban csak a rájátszásban múlta felül Magnust. A 2004. július 1-től érvényes ranglistán már 2567 ponttal jeleskedett. A sűrű versenyprogram közepette azért be-becsúsztak gyengébb eredmények is, de töretlenül küzdött, harcolt, hibáin tanulva lépegetett előre. Egyre erősebb tornákra kapott meghívást, állta a sarat, szélesítette a megnyitási repertoárját, javította a technikáját.