Vágólapra másolva!
Hamarosan véget ér a keménypályás szezon, helyette salakos tornákon indulnak majd a teniszezők, melyeknek csúcsa a május 25-től június 8-ig tartó francia nyílt bajnokság, a Roland Garros. Nézzük, miben tér el a salakborítás a többitől, mennyiben más itt játék, kik lehetnek a nyerők a következő hónapokban!

Mindenek előtt térjünk ki a különböző borítások közötti legalapvetőbb eltérésekre. Más a labda sebessége pattanás után; eltérő mértékben pörögnek a labdák, miután érintkeztek a talajjal; nem azonos magasságba pattannak az ütések; a játékosok mozgása is különböző.

Lepattanás után a labda salakon repül tovább a leglassabban, illetve ott emelkedik a legmagasabbra. A skála másik végén mindkét kategóriában a füves borítás áll: lepattanás után eredeti sebességének csupán 59 százalékával repül tovább a labda salakon, műanyag-borításon 68, füvön 70 százalék ez az arány. Salakon jobban érvényesülnek a pörgetések, többet alkalmaznak nyeséseket, röptéket, a játékosoknak pedig másképp kell helyezkedniük, és kitartóbbnak kell lenniük.

Április környékén eljön a salakmenők ideje, sokan viszont csak szenvednek a vöröses felületen. Mindenek előtt a salak elveszi a szervák erejét, és nagy türelmet igényel a pontok végigjátszásához. Elsősorban a spanyolok és a dél-amerikaiak ideje ez, de mások is igyekeznek felkészülni erre a speciális időszakra. Andy Murray például 15 évesen ellátogatott a híres barcelonai Sanchez-Casal akadémiára, hogy fejlessze a technikáját és hozzászokjon a hosszabb menetekhez, a sok ütéshez.

Ennek megfelelően fizikailag megterhelőbb a játék: többet és gyorsabban kell futni, folyamatosan koncentrálni, figyelni az ütésekre - ha rosszul választ egy játékos, a gyenge ütést azonnal megbüntetheti ellenfele. A viszonylag magasra pattanó és lassú labdák miatt nehéz gyorsan nyerőt ütni, türelmesnek kell lenni a jól felépített pontszerzésekhez.

Az ideális teniszező ezen a borításon alapvonal-játékot játszik, méghozzá támadólag, erős fizikailag (mind a lábmunkáját, mind az ütéseit tekintve), gyors és mentálisan felkészült a hosszú labdamenetekre és hosszú meccsre.

Kiválóan lehet tanulni salakon. A lassabb labdák kedveznek az erős tenyereseknek, melyeket a lehető legjobban lehet pörgetni, ugyanakkor a vállmagasságig felpattanó pörgetett ütések erősítik a felsőtestet. És akkor még nem is beszéltünk a nyesésekről, ejtésekről, melyekkel ügyesen lehet mozgatni az ellenfelet, segítségükkel alacsonyan tartható a labda és a játék ritmusa is kizökkenthető addigi medréből.

Tanácsos sok keresztet ütni, kiszorítani az ellenfelet valamelyik szélre, ami máris potenciális nyerő ütést jelent az üresen maradt oldalon. Alapvetően másfél-három méterrel az alapvonal mögé helyezkednek a játékosok, így van idejük visszaadni az erős és elérni a széles ütéseket, viszont bajba kerülhetnek a rövidítéseknél és a röviden, éles szögben megütött labdáknál. Utóbbiak és a magasra pörgetett mély labdák tehát alapvető fegyverek, ezek kombinációja pedig különösen erős támadójátékot eredményez.