Lékó: Anandot méltán nevezzük a sakkozás királyának

Az elmúlt három napot Lékó Péter Miskolcon töltötte. Csütörtökön Káli Sándor polgármester sajtótájékoztatón jelentette be, hogy június 2. és 7. között az indiai világbajnok Viswanathan Ananddal játssza következő párosmérkőzését elsőszámú nagymesterünk. Lékó Péter a sajtó képviselőivel történt találkozás után a nevével fémjelzett sakkiskolába látogatott el. A szicíliai védelem bonyodalmairól tartott előadást, majd nagy érdeklődéssel kísért szimultánt adott. Nem talált legyőzőre, de mindenkinek elmagyarázta, hogy hol követett el hibát.

- Két éven belül Miskolcon már a második világbajnokkal játszol rapid párosmérkőzést. 2004 nyarán Bodrogkisfaludon készültél a Vlagyimir Kramnyik elleni világbajnoki döntőre. Káli Sándorral, Miskolc polgármesterével akkor találkoztál, és a sikeres megbeszélés eredményeként már az ötödik, jubileumi párharcodat vívod a borsodi megyeszékhelyen, ahol lassan két éve működik a Lékó-sakkiskola.
- Fantasztikus ez a sorozat, nagyon jó érzés hazai közönség előtt, Miskolcon játszani, évről évre nagyobb és nagyobb nevekkel. A sors, az eredmények is úgy hozták, hogy mindig az a világklasszis az új ellenfél, aki éppen pályafutása csúcsán van. Így volt ez 2007-ben, amikor Vlagyimir Kramnyik a címegyesítő meccsen legyőzte Veszelin Topalovot. Tavaly Magnus Carlsen robbantott egy óriásit, egy napig még a nem hivatalos világranglistát is vezette, remek formában játszott egész évben, és idén Viswanathan Ananddal játszom, aki a bonni világbajnoki döntőn éppen Kramnyik ellen nyert egy fantasztikus párharcot. Anand 15 éve már az élvonalban, most ért el a csúcsra, méltán nevezzük a sakkozás királyának. Bár az Élő-pontok alapján Topalov vezeti a világranglistát, de aligha vitatható, hogy Anand a legjobb, Bonnban legyőzte párosmeccsen Kramnyikot, előtte pedig Mexikóvárosban megnyerte a 8 résztvevős világbajnokságot is. Bár nem biztos, hogy számomra ez a legjobb, hogy mindig csúcsformában levő ellenféllel kell játszanom. A párharcoknak különleges presztízsük van, mindenki nagyon komolyan veszi, nem engedheti meg senki a legkisebb lazítást sem. Anand az esztendő végén a Topalov-Kamsky párosmérkőzés győztesével játszik majd világbajnoki döntőt. Vishynek köszönet jár azért, hogy egy ilyen évben elvállalta ezt a miskolci mérkőzést. Egyértelmű üzenet, hogy Miskolc milyen rangot vívott ki a párharcok megszervezésével, a kitűnő rendezéssel, a nagymesterek nem fukarkodtak a dicséretekkel. Ennek köszönhető, hogy Anand Miskolcra látogat.

- Hogyan alakult kapcsolatod Ananddal az évek során, szekundánsa is voltál, majd riválisok lettetek. A bonni vb-döntőn pedig éppen Kramnyik szekundánsa voltál.
- Jól emlékszem az 1991-es Reggio Emilia-i versenyre, amelyet Anand - Kaszparovot is legyőzve - megnyert. 12 évesen Anand lázban égtem, rövidesen világbajnok lesz, és majd én leszek a következő világelső. Bebizonyította, hogy az oroszokat is le lehet győzni, meg lehet törni a hegemóniát. Ő volt az aktuális példaképem, hiszen a sakkozás korábbi nagyjai is hatással voltak rám. 1992 áprilisában meghívást kaptam Dortmundba, persze nem a főversenyre, de jó szereplésem felkeltette a média érdeklődését, és egy pillanatig nem titkoltam, hogy Anand a favoritom, neki drukkolok. A szabadnapon megszervezték, hogy játszhattam Ananddal pár snellpartit. Óriási gesztus volt a részéről, hogy leült velem, számos fénykép jelent meg a találkozóról, az eredményről inkább nem beszélnék, egyértelmű volt. Négy évvel később azonban kaptam tőle egy felkérést, hogy edzünk együtt. Óriási megtiszteltetés volt ez számomra, közeli barátság alakult ki köztünk. Többször voltam nála Spanyolországban. 1997-ben a kieséses rendszerű vb első szakaszát megnyerte, és Anatolij Karpov elleni döntőjére felkért szekundánsnak. Irreális feltételekkel játszották ezt a meccset, hiszen Karpov pihenten ülhetett le, Anand pedig hét meccs megnyerésével jutott el a döntőbe. Ezután még egy évig dolgoztunk együtt, de amikor 1999-ben megkaptam első meghívásomat a linaresi szuperversenyre, rá kellett jönnünk, hogy már nem készülhetünk együtt. Megszakadt a szakmai kapcsolat, a barátság azonban megmaradt.

- Nem neheztelt rád amiatt, hogy elfogadtad Kramnyik felkérését, és a vb-döntőn az orosz nagymestert segítetted?
- Ha nem Ananddal játszotta volna Kramnyik a meccset, akkor egy pillanatig sem tétováztam volna. Óriási lehetőség kínálkozott, hogy az egyik rivális szakmai stábjában lehetek, elleshetek titkokat, hogy miként is készül, akivel 2004-ben világbajnoki döntőt játszottam. A másik oldalon viszont Anand neve, a közös munka emléke. Volt tehát min gondolkodnom, de végül a józan érv győzött, hogy a 10 évvel ezelőtt elemzett varik már a múlté, semmilyen olyan hátrányt nem jelentett Vishynek, hogy ez befolyásolhatta volna a meccs eredményét. A bonni világbajnoki döntőt Anand viszonylag simán megnyerte, remekül kezdett, és a hajrában hiába tért magához Kramnyik, már késő volt. Nehéz munka a szekundánsé, az éjszakába nyúló elemzések kimerítőek. Elfáradtam, és ezért is volt számomra akkora öröm, hogy ennek ellenére, hogy a sakkolimpián a legjobb éltáblás lettem. Azóta mi nem találkoztunk, ezért is egy kissé pikáns lesz a miskolci meccsünk.

- A honi sakkrajongók nagy bánatára nem játszottál sem Wijk aan Zee-ben, és a tegnap megkezdődött linaresi tornán sem drukkolhatunk érted. Nem hívtak, ahogy egyesek ezt sugallni próbálják?
- Természetesen volt meghívásom a Corus-tornára, de ebben az évben nem jöhetett szóba a részvételem. Legszívesebben már decemberben, az elisztai Grand Prix-versenyt is kihagytam volna. Január elejére már korábban megegyeztünk Ivancsuk elleni visszavágó meccsemet illetően. Kellett a pihenő. Linaresben az utolsó két versenyem balul sikerült, kell egy év szünet, hogy utána más hangulatban, sokkal motiváltabban játsszak ismét. Most a felkészülésre összpontosítok, idő kell. A versenynaptáram így is zsúfolt. Márciusban még a korábbiaknál is erősebb mezőny lesz az Amber-tornán. Áprilisban a Grand Prix-verseny, június elején Ananddal a meccsem, július elején a dortmundi szuperverseny. Ezúttal kétfordulós lebonyolításban 6 résztvevővel, még nem publikus a névsor. Augusztusban a jereváni Grand Prix, majd a moszkvai Tal-emlékverseny. Úgy tervezem, hogy játszom a Világkupán és decemberben az utolsó GP-torna. Januárban pedig Wijk aan Zee... Minden nagy verseny újabb és újabb kihívás, de kell az ambíció, motiváltság, és össze kell hangolni a versenyzést és a felkészülést. Akár havonta is játszhatnék szuperversenyt, és végezhetnék a középmezőnyben, de a fáradtság, fásultság a rendkívül kiegyensúlyozott élmezőnyben akár párosulhat utolsó helyezéssel is. Tavaly Linaresben minden partit kijátszottam, és a hibák miatt beleszaladtam az utolsó helyezésbe, holott változtathattam volna elképzelésemen, és törekedhettem volna a biztonságra. Már én sem vagyok annyira fiatal, ezért próbálom megtalálni az ideális megoldást, hogy a készülésre is jusson időm. Extrém volt a múlt év, hiszen szabad időmben Kramnyikkal készültem. És ennek nem az volt a célja, hogy az én repertoárom jobb legyen, hanem a közös munka számára legyen eredményes.

- Sokakat érdekel a megállapodás, hogy amikor valaki szekundál egy vb-döntőn, a közösen nézett változatok mennyire titkosak, a szekundáns mennyire profitálhat azokból, mikor játszhatja meg.
- Ez egy kölcsönös megállapodás, és ez korántsem egyforma. Elképzelhető, hogy valaki a közös munka feltételeként szabja, hogy ő is bármikor megjátszhatja a változatot, az elemzést, de előfordulhat, hogy például egyéves moratórium születik. Egyénektől függ, ki kivel milyen anyagot néz. Lehet egy választás, hogy olyan változatokat kell elemezned, ami a te repertoárodnak idegen, soha nem játszanád meg. Dolgozol, sokat tudsz a variról, de nem a te stílusod. A szekundáns kiválasztásakor szerintem a legfőbb szempont, hogy olyan változatokkal foglalkozzon, amihez a legjobban ért. Természetesen az én válaszomból nem derül ki, hogy közöttünk milyen megállapodás született.

- A mexikói vb előtt dolgoztál a kubai Perez Leinier Dominguezzel, a vb-n "beleszagolhatott" a nagy viadal légkörébe. Azóta nagyot lépett előre.
- Minden jó együttműködés kölcsönösen hasznos. Erre jó példa a Griscsuk-Jakokenko páros. Mexikóba Griscsuknak nem ment a játék, a partijaiban több pont volt, de a következő fél évben Jakovenko sikerrel megjátszott minden varit, amit néztek együtt. Az ötletekből kiderült, hogy Griscsuk van a háttérben, a közös munkából Jakovenko profitált többet, már 2760 pontnál tart. Én azért választottam Dominguezt, mert tudtam, hogy egy nagyon jó játékos, biztosra vettem, hogy belép a 2700 Élő-pontosok közé. Rendes, korrekt srác, sokat fejlődött. Nem játszik sok versenyen, de a lehetőségeket jól kihasználja. Őszintén örülök sikereinek. Kubában jelentős támogatást kap, de tudjuk, hogy korántsem könnyű onnan utazni. Nehéz volt betörnie az elitbe, de remekül megragadta az esélyt, friss erőként képviselheti a latin országokat.