Társoldalunk:

Már csak Klicsko maradt Klicskónak

2010.03.21. 12:21

Hiába próbálkoznak a legjobbnak tartott nehézsúlyú bokszolók, a Klicsko testvérek az utóbbik években rendkívül egyoldalú meccseken verik laposra aktuális ellenfeleiket. Szombat éjjel Vlagyimir ütötte ki látványosan az általa legjobbnak tartott amerikait, Eddie Chamberst, a tengerentúlon azonban nem kíváncsiak az ukránok mészárlásaira, és mintha lemondtak volna a valaha legnépszerűbb súlycsoportról.

Szombat este Düsseldorfban folytatódott a Klicsko testvérek diadalmenete. Ezúttal Vlagyimir volt soron, aki a 12 menetes címmeccs utolsó másodperceiben terítette le az amerikai Eddie Chamberst. Az ukrán fivérek fiatalabbika az újabb KO-val 54-3-ra alakította mérlegét, és továbbra is a WBO, az IBF és az IBO világbajnoka maradt. 

A koreorgráfia hasonló volt, mint amit megszokhattunk az ukránok meccsein: Chambers megpróbálta eltéríteni a címvédőt a taktikájától, teljesen esélytelenül.

"Tudtam előre, hogy villámgyors lesz a jobb keze, de semmit sem tehettem ellene. Mikor felemeltem, megpróbáltam kizökkenteni a terve végrehajtásától. A kiütésre nem emlékszem" - mondta a Vlagyimir Klicsko által a legtöbbre tartott amerikai nehézsúlyú, akit a mérkőzés után megfigyelésre kórházba szállították.


Klicskóék Erdei Zsolt klubja, a szebb időket is megélt Universum Box-Promotion kebelén belül nevelkedtek, mindketten 1996-ban kezdték profi pályfutásukat. Kisvártatva ők lettek a német istálló aduászai, egy-egy kisiklástől eltekintve éveken át szállították a brutális, kivétel nélkül kiütéses győzelmeket. Pályafutásuknak ezen a szakaszát ugyanakkor végigkísérték azok a kritikus hangok, melyek szerint kiváló mérlegük csak a német klub hírhedten óvatos ellenfélválasztásának köszönhető. Az ezredforduló után egyre világosabbá vált, hogy kinőtték az Universumot, végül 2004-ben sikerült szakítaniuk a hamburgiakkal. 
 
A szakma korábban elsősorban Vlagyimirről gondolta azt, hogy igazán nagy dolgokra hivatott, az egyaránt impozáns fizikai adottságok mellett iskolázottabb bunyós benyomást keltette bátyjánál. Az amerikai áttörést mégis az idősebb testvér vitte véghez, 2003 júniusában ugyan sérülése  miatt leléptették a legendás Lennox Lewis ellen, ám teljesítményével így is mindenkit meggyőzött a képességeiről, egy évre rá pedig az időközben visszavonult Lewis világbajnoki címét is megszerezte.
 
A súlycsoport nagy ígéretnek tartott Vlagyimir karrierje ugyanakkor holtpontra jutott, miután két egymást követő összecsapáson, Corrie Sanders és Lamon Brewster ellen is rongybabaként esett össze a ringben. Sokan azt várták, hogy Kovács István barátja eltűnik majd a süllyesztőben, ám bő egy év múlva, 2005 szeptemberében Samuel Peter legyőzésével már ismét világbajnoki címet ünnepelhetett.  

Best of Vlagyimir Klicsko

Időközben a hosszúra nyúlt sérülései (és hamvába holt politikai ambíciói) miatt visszavonult Vitalij is visszatért, az utóbbi két évben pedig  megkérdőjelezhetetlen az uralkodásuk a  nehézsúlyúak között. Immár azt a - profi bokszban egyébként gyakran elhangzó - vádat sem lehet felhozni  ellenük, hogy kerülnék az igazán rázós kihívásokat. Az elmúlt három évben Vlagyimir megtorolta a Brewster elleni vereségét, megfoszotta veretlenségétől a korábban nagy skalpokat begyűjtő Szultan Ibragimovot és Ruszlan Csagajevet, kiütötte Hasim Rahmant és Tony Thompsont, míg Vitalij előbb a visszatérő meccsén ellentmondást nem tűrve visszavette a címét Samuel Petertől, majd Juan Carlos Gomezt, Chris Arreolát és Kevin Johnsont is móresre taníotta.
 
Amerika visszainteget
 
A szervezetktől független ranglistákon már jóideje a két Klicsko foglalja el az első két helyet, a négy nagy szervezet címei közül hármat ők birtokolnak, a sportág legfontosabb piacának számító Egyesült Államokban mégsem kíváncsiak rájuk.

Forrás: [origo]
A pankráció sem segített Chambersen 

A pénzdíjaik meg sem közelítik az alacsonyabb súlycsoportokban versenyző Floyd Mayweatherét, Manny Pacquiaóét vagy Bernard Hopkinsét, Vlagyimir utolsó négy meccsét Németországban rendezték meg, de Vitalij is csak egyszer lépett fel Amerikában a visszatérése óta. 
 
A Chambers elleni meccset még csak nem is közvetítették a tengerentúlon, az HBO szerint az amerikai szurkolóknak még azzal is problémájuk van, hogy megkülönböztessék Vlagyimirt és Vitalijt, a fő indok azonban az, hogy túl unalmasnak, egyoldalúnak tartják a mérkőzéseiket.
 
"Haye sem győzhet ellenük"
 
Klicskóék egyszerűen túl magasak és erősek, amihez - szemben például a hatalmas termetű, de szerény képességű Nyikolaj Valujevvel - társul egy olyan boszktudás is, amely eleve esélytelenné teszi az ellenfeleiket, hogy a közelükbe férkőzzenek.

Forrás: [origo]

Az ellenfelek lassan elfogynak, habár a cirkálósúly királyként érkezett David Haye folyamatosan provokálja az ukránokat, akik persze állnának a kihívás elébe, sőt még egymással is civakodnak rajta, hogy melyikük intézze el a nagyszájú britet.
 
Régóta szó van a 213 centis Valujev elleni csatáról is, amely ukrán-orosz harc lévén nagy érdeklődést váltana ki a posztszovjet térségben, a legendás George Foreman szerint azonban egyik mérkőzésnek sem lenne sok értelme: "Egyiknek sincs esélye ellenük, még a lucky punch is teljességgel kizárt. Klicskóéknak legalább öt éve nem volt egyenrangú ellenfelük" - mondta.
 
Lehetséges ellenfélként képbe kerülhet még Tomasz Adamek vagy Alekszandr Povetkin (utóbbinak 2008-ban már le volt kötve egy meccs Vlagyimir ellen, de sérülése miatt el kellett állnia tőle), ám Klicskóék vélhetően csak akkor tudnának bankot robbantani, ha vállalnák, hogy megküzdenek egymással. Mint korábban mondták, ők maguk már hajlanának is erre a lehetőségre, ám megígérték az édesanyjuknak, hogy soha nem fogják egymást csépelni, így addig nem tehetnek semmit, amíg ő áldását nem adja a családi bunyóra.

KAPCSOLÓDÓ CIKK