Társoldalunk:

Kiss László: Nem adhatjuk el az úszóinkat egy tál lencséért

2011.02.28. 14:01

Nem hisz a nagy visszatérésekben Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya, aki szerint Ian Thorpe és Michael Phelps sem tudja megismételni korábbi eredményeit a 2012-es londoni olimpián. Kiss úgy gondolja, a világ összes úszója hálát ad az égnek a hosszú dresszek betiltásáért, pedig extrémebb módszerrel is próbálkoztak már az úszók. Az 1936-os olimpián a magyar válogatott úszóinak fenekébe levegőt pumpáltak.

- Tavaly Gyárfás Tamás, a szövetség elnöke egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy az úszóink fejlődését tekintve akár a három aranyérem sem kizárt a londoni olimpián. Ön szerint is van erre esély?
- Az olimpia minden más versenytől teljesen független, egyedi viadal, már maga a felkészülés egy nemzeti program. Én soha nem mertem ez elmúlt ötven év alatt jósolni, de persze nagyon jó lenne, ha az elnöknek beválna a nyilatkozata. Tény és való, hogy aranyérmes lehetőségei vannak Hosszú Katinkának, Gyurta Dánielnek és Cseh Lacinak is, továbbá nagyon sok olyan versenyzőt tudok mondani, aki döntőbe jutásra esélyes. Ráadásul más földrészen úszni mindenkinek nehéz, és ez a körülmény ezen az olimpián a mieinknek fog kedvezni a 2009-es római világbajnoksághoz hasonlóan.

- Az utóbbi években már nem két-három emberre épül a magyar válogatott, sokkal többen szállítják az érmeket a világversenyeken. Hogyan jutottak el idáig?
- 2000-től kezdve egy tízéves programot hajtottunk végre, ennek során fokozatosan felszámoltuk azt a helyzetet, amiben csupán két központ, Széchy Tamás-féle és az általam vezetett spartacusos műhely működött az országban. Több lábon kell állnunk, és minél több olyan kolléga kell, aki magas szinten tud dolgozni. A folyamat legeklatánsabb példája a tavaly nyári hazai Eb volt, amikor tizennégy vidéki és hat fővárosi egyesületből adódott össze a soha nem látott ötvennyolc fős csapat, mely az eddigi Európa-bajnokságok legjobb magyar eredményét hozta.

- Az év végi rövid pályás vb-n korántsem szerepeltünk ilyen jól.
- Nálunk gyakorlatilag alig van huszonöt méteres medence, a felkészülésünk sem erre van beállítva, nem véletlen, hogy a mostani előtti kilenc világbajnokság egyikén sem voltunk. Ennek némileg ellentmond, hogy a novemberi rövid pályás Eb-n hat aranyéremmel a harmadik helyen végeztünk az éremtáblázaton a németek és a házigazda hollandok mögött. De el kell ismerni, hogy ezt egy karcsú mezőnyben értük el, miközben a riválisok többsége a vb-re készült.

- Van értelme legközelebb is részt vennünk a rövid pályás vb-n? Turi György az [origo]-nak azt nyilatkozta, hogy igazából csak egy versenyre lehet felkészülni egy évben.
- Szívem szerint nem vagyok híve a szereplésnek, amíg a hazai feltételek nem lesznek adottak a felkészülésre. A legfőbb riválisaink hat-hét hónapot tudnak edzeni rövid pályán, és velünk ellentétben minden uszodájukban át tudnak állni erre a távra. Szent szakmai meggyőződésem, hogy képtelenség úgy felkészülni a nyári nagy versenyekre, hogy mindenhol ott vagyunk, bár nagyon kecsegtető alkalmak vannak. Amikor a magyar úszás a fénykorát élte, a legjobbjainkat évente csak egy versenyre készítettük fel, a többitől rendre távol maradtunk, persze azt is el kell ismerni, hogy az a világ elmúlt.

- Ez mit jelent pontosan?
- Az eredetileg nyári sportágat egész évben eladhatóvá akarják tenni, folyamatosan zajlanak a viadalok, melyek eredményei egyre inkább felértékelődnek. Máris összeverődtek olyan versenyzői csoportok, amelyek tagjai kifejezetten ezekre a kiegészítő tornákra járnak a komoly pénzdíjak miatt. A nagy versenyeken eközben nincs pénzdíj, de nekünk nem szabad eladnunk az úszóinkat egy tál lencséért. Az újfajta versengésben egészen máshogy tud részt venni a húszmillió sportolóval rendelkező USA és a háromezer úszóval bíró Magyarország. Szép, hogy egyre combosabb válogatottat tudunk felmutatni, de ez kevés olyan nemzetekkel szemben, amelyek egy számban négy-öt világszintű versenyzővel rendelkeznek. Az amerikaiak például szétosztják úszóik között a viadalokat, így mindenhol győzelmi esélyük van.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- Nálunk nem lehetne ugyanígy rotálni bizonyos számokban? A budapesti Eb-n Kis Gergőnek már a délelőtti előfutamban búcsúznia kellett négyszáz vegyesen, mivel egy nemzetből legfeljebb két úszó lehet egy döntőben.
- Jogos a kérdés, de ez a megoldás mindig váráldozatokkal jár, hiszen alapvetően mindenki a főversenyeken akar szerepelni. Egyébként hasonló cipőben járunk a kétszáz női pillangó esetében, hiszen Hosszú Katinka és a Jakabos Zsuzsa olyan jó eredményeket ért el, hogy a szám ifjúsági olimpiai bajnoka, Kapás Boglárka nem fér bele ezen a távon a világbajnoki csapatba, neki négyszáz és nyolcszáz gyorson kell majd úsznia. Nem hiszem, hogy a jövőben rotálnánk a versenyzőket, de a rivalizálás kapitányi szemszögből nézve mindenképpen jó. Ráadásul most már az eddig fehér foltként számon tartott versenyszámokban is meg tudunk jelenni. Nem véletlen, hogy Pekingben a szerzett pontokat tekintve második helyen zártunk a kajak-kenusok mögött, míg a világbajnokság évében ugyanannyi olimpiai pontot szereztünk, mint ők. Ezt a MOB is akceptálta, hiszen ilyen kedvező költségvetésünk még sohasem volt, mint idén, a tavalyi 169 millió forint helyett idén 240 millióból gazdálkodhatunk. Ez nagyon fontos segítség, hiszen a FINA minden eddiginél szigorúbb szintidőket szabott meg a londoni olimpiára, emiatt nekünk is több erőt kell mozgósítanunk.

- Mi a helyzet a riválisokkal, mire lehet képes az előző olimpián nyolc aranyérmet nyert, összesen tizennégy elsőségnél járó Michael Phelps és a másik amerikai klasszis, Ryan Lochte?
- Abban biztos vagyok, hogy Phelps Londonban már nem fog nyolc aranyérmet begyűjteni. Szerintem ezúttal csak a rövidebb számokra fog összpontosítani, bár az olimpiára még az is lehet, hogy mindenben visszatér. Adottságai alapján nem véletlenül kapta a földönkívüli nevet, de nagy kérdés, hogy vállalja-e még egyszer azokat a kínzásokat, amik a sikerek megismétléséhez vezetnek. Lochte óriási tehetség, de már ő sem a legfiatalabb, egy évvel idősebb is Cseh Lacinál és Phelpsnél. A fordulója fantasztikus, de nem verhetetlen, Pekingben Laci mindhárom számban legyőzte. Szerintem majdnem biztos, hogy Londonban nem egymás ellen fogják a két amerikait bevetni, hanem megosztják őket, és Phelps kapja a kétszáz vegyest, Lochte meg a négyszázat. De ebben majd csak a 2012-es amerikai válogató után leszünk okosabbak, ez ügyben még az idei világbajnokság is csak tájékoztató jellegű lesz. Ráadásul az, hogy az amerikaiak mit tudnak teljesíteni Európában, az csak magán az olimpián fog kiderülni.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- A szóban forgó versenyzők Londonban huszonhat és huszonhét évesek lesznek, ezzel már idősnek számítanak a mai úszósportban?
- Tudni kell, hogy ezt a szintű terhelést nagyon nehéz hosszú távon bírni, az úszókban egy-egy esztendő ugyanolyan évgyűrűket hagy, mint a fákban. Ráadásul az idegi megterhelés az évek múlásával erősödik, és ezt egyre nehezebb észben és a szárazföldön is bírni.

- Erre lehet megoldás, ha valaki pár évet kihagy, és aztán visszatér?
- Nem hiszek a nagy visszatérőkben, szerintem Thorpe sem lesz képes a korábbi teljesítményére. Különösen azért kételkedem, mert ő már akkor a mára betiltott kezeslábasban úszott, amikor még senki sem használta. Annak idején Mark Spitz is vissza akart jönni, de aztán neki sem sikerült.

- Ezzel már félig választ adott egy fel nem tett kérdésemre is. Cseh Laci is nagyon sok keményen végigdolgozott éven van túl, és azt mondta, hogy a 2015-ös esetleges hazai rendezésű vb-n már nemigen szerepel. Az ő pályafutását nem lehetne meghosszabbítani némi kihagyással?
- Senki nevében nem akarok nyilatkozni, főleg Cseh Laci nevében nem, aki egyik emblémája a magyar sportnak. Annyi biztos, hogy megpróbálja feltenni a pontot az i-re Londonban, tehát az olimpiáig mindent beleadva fog dolgozni. Hogy az olimpia után vállalja-e még a harcot a feltörekvő fiatalokkal, az nagy kérdés. Vannak egyébként kortalan úszók, a svédeknél Therese Alshammar 34 évesen is remekül teljesít, Dara Torres pedig még 1984-ben nyerte az első olimpiai aranyát, és aztán Pekingben negyvenegy évesen, kétgyermekes anyaként három ezüstöt szerzett. Vannak tehát csodák, de ezeket inkább a nők tudják elérni, a férfiaknál az egzisztencia kiépítése is sok erőt, időt elvesz.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

- A tavalyi évben először szerepelt a nemzetközi mezőny a szuperdresszek nélkül, voltak-e ennek vesztesei? Hogyan vették a váltást a magyar úszók?
- Az csodadresszben végigvitt utolsó évben nyertük meg a két világbajnoki aranyat Rómában, de hála istennek számunkra nem ez hozta a jó eredményeket, meggyőződésem, hogy a hagyományos mezben is ilyen jól teljesítettünk volna. Az biztos, hogy a dressz ötven méteren hét-nyolc tizedet jelent mindenkinek, nem véletlen, hogy tavaly januártól megszűntek az addig sorozatos világcsúcsok. Ezzel együtt szerintem a világ minden úszója hálát ad az égnek a döntésért. Eleve háromszáz eurónál kezdődött az ára, és fél órán keresztül csűrték-csavarták magukat a versenyzők, míg bele tudták őket passzírozni, aztán meg jöhetett az ellenőrzési procedúra. Amúgy a jelenlegi rendszerben is jóval több ruha van az úszókon, hiszen térd fölött és köldök alatt engedélyezett a dressz, tehát ezzel is sokkal gyorsabbak, mint a hagyományos fecskében. Egyébként a sportág történetében kezdettől fogva voltak hasonló próbálkozások. Az 1936-os berlini olimpián a magyarok hihetetlen módszerrel kísérleteztek. Bárány István szövetségi kapitány irányítása alatt a versenyzőink fenekébe levegőt pumpáltak, hogy gyorsabbak legyenek. A módszer azonban nem vált be, a fordulóknál ugyanis a levegő eltávozott. Később jött a szőrtelenítés korszaka, ezt követte a húzó felületek különböző, vérbőséget okozó szerekkel való kenegetése, végül pedig jöttek a dresszek.

- Nemrég a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálatot indított a budapesti úszó-Eb költségvetési támogatásának felhasználásával kapcsolatban. Ez hogyan érinti a szövetség munkáját, mi a véleménye az ügyről?
- Erről nem kívánok semmilyen véleményt mondani. Az én kompetenciámba a szakmai felkészülés tartozik, azzal kell foglalkoznom, ráadásul a vizsgálatnak még nincs is vége. Erre mondják a sportban, hogy "Verebes vagyok", azaz nem nyilatkozom.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK