Vágólapra másolva!
Kovács Tamás, a férfi kardozók szövetségi kapitánya kitette a csapatból az Olaszországban élő Nemcsik Zsoltot, mert nem volt megelégedve a teljesítményével és a felkészültségével. Az olimpiai ezüstérmes kardvívó az [origo]-nak elmondta, valóban mélyponton van, és megérti a szövetségi kapitányt, de nem adja fel, ott akar lenni a londoni olimpián. Nemcsik szerint ez nem lesz könnyű feladat, mert radikálisan megváltozott a kardvívás, a kvalifikációs rendszer versenyzőellenes lett, a bírók pedig félisteneknek képzelik magukat, akikkel jópofizni kell.

- Miért hagyta el Magyarországot?
- A Vasasnál lejárt a szerződésem, a közelmúlt gyengébb eredményei miatt pedig kihátráltak mögülem a támogatók, ezért egy olyan állásra volt szükségem, amelyből tudom fizetni a hiteleimet. Az olimpiai ezüstérmemre nem adnak kenyeret a közértben.

- Miért pont Olaszország?
- Kaptam egy ajánlatot egy Róma melletti kisvárosból, Frascatiból, ahol a helyi utánpótlással foglalkozom. Fontos kitétel volt, hogy csak akkor költözöm ki, ha tudok az olasz válogatottal edzeni, az olaszok szövetségi kapitánya pedig ezt megengedte.

- Kovács Tamás, a magyar férfi kardválogatott szövetségi kapitánya viszont kitette önt a csapatból, amit azzal indokolt, hogy 2007 óta nincs kiugró eredménye a világversenyeken, nincs edzésben, és szerinte nem rendezett a felkészülése. Egyetért vele?
- A felkészülésem megoldott lenne, mert hetente négy alkalommal, napi három órát dolgozom, mellette tudnék edzeni. Nyilván könnyebb lenne a helyzet, ha otthon napi hat órát edzenék a többiekkel, de mögöttem nincs olyan háttér, hogy csak a vívásra tudjak koncentrálni. Kovács Tamásnak igaza van az eredményeimet illetően, mondhatnám, hogy nincs szerencsém, kereshetnék kibúvókat, de tény, hogy formán kívül vagyok, nem is tudnám ezt tagadni, a helyében én sem tenném be magam a csapatba. A vívás egy olyan sport, ahol szinte minden a fejben dől el, nekem pedig most elment az önbizalmam a sorozatos vereségek miatt. Mélypontra kerültem, tanácstalan vagyok a páston, sokszor nem tudom, hogy milyen akciót indítsak, mert ami tíz éve még biztos találatot hozott, az ma már egyáltalán nem biztos pont. Talán csak egy győzelem kell, és kikerülök a gödörből.

- Harminchárom éves múlt. Nem lehet, hogy eljárt ön felett is az idő?
- Magyarországon a fiatalokat favorizálják, Kovács Tamás is egyértelműen kijelentette, hogy rájuk épít, és ezt meg is értem, elfogadom. Külföldön viszont nem számít öregnek egy harminchárom éves kardvívó, attól még, hogy az ember nem húszéves, vívhat jól, én pedig azon leszek, hogy ezt bebizonyítsam.

- Akár Londonban?
- Igen, akár ott. Szeretnék még egy olimpián elindulni.

Forrás: MTI/EPA/Maxim Shipenkov

- Olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes, viszont a csúcsra még nem sikerült felérnie. Miért nem tudta eddig megtenni az utolsó lépést?
- A vívásban sokszor egy-egy találaton múlik a siker. Néhány barátommal nemrég néztük meg az athéni olimpiai bajnoki döntőt, ahol 15-14-re kikaptam. A barátaim az utolsó tus után megkérdezték, hogy miért nem én vagyok az olimpiai bajnok, hiszen a mai szabályok szerint egyértelműen én vittem be a találatot.

- Ennyire megváltozott a kardvívás az elmúlt években?
- Radikálisan. Ami három évvel ezelőtt találatnak minősült, azt ma már meg sem adják, sőt sokszor az ellenfél kapja érte a pontot. Egyre nagyobb a konkurencia is, míg húsz éve körülbelül hat-nyolc országban vívtak, addig ma már több mint ötven országban űzik ezt a sportot. Az ázsiaiak könyvből tanulják a vívást, fizikálisan nagyon erősek, ember legyen a talpán, aki tud alkalmazkodni a változásokhoz. A bíráskodás is jelentősen átalakult. A zsűrik úgy járkálnak a versenyeken, mintha félistenek lennének, úgy döntenek találatokról, ahogy épp jónak látják, jópofiznia kell velük az embernek, ha nyerni akar. Én csak rájuk adnék egy sárga pólót, leültetném őket a pást mellé, és úgy kezelném őket, mint a pálya tartozékait, ahogy más sportágakban is teszik.

- Az említett változásoknak tudható be, hogy a magyar vívók is gyengébben teljesítenek az elmúlt években?
- A magyar vívás mindig a technikájáról volt híres, manapság azonban ebből már nem lehet megélni. Taktikailag javulnunk kell, akkor visszafordítható a most zajló folyamat.

- Kulcsár Győző, a párbajtőrözők szövetségi kapitánya azt nyilatkozta a budapesti Világkupa előtt, hogy nem bánná, ha nem sikerülne jól a verseny, mert ha valaki megnyeri a Vk-t, akkor a következő évben meg kell ismételnie ugyanazt az eredményt, hogy megvédje a pontjait. Ez azt jelenti, hogy az olimpiai részvétel kiharcolásáért megéri az idén rosszabbul teljesíteni?
- Nagyon furcsa és kemény ez a rendszer, csak azoknak tetszik, akik nem vesznek részt a versenyeken, azaz vívóellenes a kvalifikáció. Megköveteli, hogy egész évben csúcsformában legyenek a versenyzők, hiszen szinte minden Világkupán elindul mindenki, és nem mellékesen a konkurencia is nőtt. Korábban elég volt az olimpiai részvétel kiharcolásához, ha egy világbajnokságon a legjobb nyolc közé kerültünk. Az sem volt jó megoldás, de most a sportág vezetői átestek a ló túloldalára. Az is nevetséges, hogy a kontinensbajnokok automatikusan kijutnak az olimpiára, hiszen férfi kardban például Kínának és Koreának az Ázsia-bajnokságon semmit sem kell csinálnia a döntőig, ott pedig egy meccsen eldöntik, hogy ki mehet az olimpiára, de említhetném ugyanígy Amerikát vagy Afrikát is. A világranglista első négy helyét európai ország foglalja el, az első tizenegyben nyolc európai nemzet van (a magyar a tizenegyedik - a szerk.). Az Európa-bajnokság össze nem hasonlítható más kontinensek bajnokságával, ami azt is jelenti, hogy nem feltétlenül a legjobb csapatok vívnak az olimpián. Remélem azért, hogy mi köztük leszünk, és kijutunk Londonba!

Nemcsik Zsolt több mint két éve alkot egy párt a teniszező Arn Grétával, akivel a folyamatos utazgatások miatt keveset találkoznak. "A pekingi olimpián ismerkedtünk meg, majd néhány hónap múlva fűződött szorosabbra a viszonyunk. Gréta sokat utazik, de az internetnek köszönhetően már mindennap láthatjuk egymást, beszélgethetünk, kicserélhetjük a gondolatainkat. Amikor együtt vagyunk, akkor pedig nagyon boldogok vagyunk".

Nemcsiket megkérdeztük, hogy mit szól a párja utóbbi időben elért remek eredményeihez. "Legalább valaki sikeres a családban" - mondta nevetve. "Nagyon örülök neki, hogy jó formába lendült, ha valaki, akkor ő megérdemli az elismerést. Könyvet lehetne arról írni, hogy milyen mélyről kapaszkodott fel, egy kávét nem kapott senkitől egész életében."