"Az Universum megtanított rá, hogy ez nem csak sport" - interjú Balzsay Károly profi bokszolóval

Két veresége után azon gondolkodott, hogy abbahagyja, de nem akarta magát évek múlva gyávának érezni, ezért visszatért, és újra élvezi az ökölvívást Balzsay Károly, a WBO volt nagyközépsúlyú világbajnoka. A túlélésért küzdő Universum Box Promotionnél ő maradt az egyetlen magyar, és bár a hamburgi klubnál ragaszkodnak hozzá, egyelőre nemcsak a következő meccsét képtelenek megszervezni, de nemrégiben kínos helyzetbe is hozták Balzsayt.

- Úgy tűnik, komoly gondot okoz az Universumnak, hogy tető alá hozza a következő mérkőzését, hiszen már több lehetőséget is bedobtak, de egyikből sem lett semmi. Ön már tudja, mikor és kivel bokszolhat legközelebb?
- Kaptam már néhány időpontot március végétől június elejéig, összevissza mondanak mindent, már címmeccset is ígértek. Kérdeztem, hogy mikor lesz biztos, mert nem akarok hetente másik ellenfelet bejelenteni. Az Universum azt ígérte, tájékoztatnak, amikor kiderül valami, addig is készülök tovább, bár elég nehéz és fárasztó így, hogy az ember csak lóg a levegőben.

- Pedig tavaly még arról volt szó, hogy megküzdhet az Európa-bajnoki (EBU) címért, aztán a Boxingscene.com oldalon azt írták, hogy visszalépett az összecsapástól, ön viszont ezt cáfolta. Azóta sikerült megtudnia, mi volt a háttérben?
- Az a baj, hogy valahányszor kimegyek Hamburgba, a főnököm, Dietmar Poszwa mindig mást mond, hiába beszélünk meg valamit, később már megy a ködösítés. A november 19-ei felhozó meccsem előtt egy héttel szóltak, hogy január 14-én lenne egy Eb-címmeccs. Mondtam, hogy gyerekek, ez így nem lesz jó, ha a meccsem után pihenés nélkül azonnal edzésbe állok, akkor is rövid a felkészülési idő egy 12 menetes címmeccsre. Kértem, próbálják meg kicsit eltolni az időpontot, amire azt felelték, hogy jó, dolgoznak az ügyön. Aztán, miközben éppen melegítettem a novemberi meccsemre, odajött hozzám boldogan Poszwa, hogy minden remekül alakult, az ukránok visszaléptek, helyette egy finnel kell bokszolnom tavasszal, így lesz elég időm felkészülni. Abban a tudatban mentem fel a ringbe, hogy de jó, a következő meccsen már az Eb-címért bokszolok.

- Ezután jelent meg a hír az EBU honlapján is.
- Így van, aztán hazajöttem, és meglepődve olvastam az interneten, hogy visszadobtam az Eb-címmeccset. Amikor rákérdeztem az Universumnál, közölték, hogy én tiltakoztam a januári időpont ellen. Nem tudom, mi van a háttérben, az biztos, hogy tárgyaltak az ellenféllel, és valami miatt nem egyeztek meg, onnantól kezdve pedig nekik könnyebb volta úgy kommunikálni, hogy én léptem vissza, ami csak nekik ciki, mert nem így történt. De nem tehetek mást, el kell ezt is fogadnom.

- Nem hasonlott meg az Universummal? Erdei Zsoltnak közel egy éven át nem szerveztek meccset, a Bedák testvéreknek pedig még értesítést sem küldtek arról, hogy ki vannak rúgva, úgy kellett kinyomozniuk. A magyarok közül így csak ön maradt a klubnál, ilyen előzmények után mire számíthat?
- Nem tudom, hogy mire számítsak, velem eddig mindig jóindulatúak voltak. Már csak két edző és nyolc bokszoló maradt a klubnál, de hozzám valahogy ragaszkodnak. Sőt, hat és fél éve vagyok kint Hamburgban, és Peter Kohl tulajdonos soha nem volt még jelen egyetlen tárgyaláson sem, legutóbb viszont bejött, és csupa szépet mondott, hogy technikailag mennyivel a többiek fölött állok, és csak készüljek nyugodtan, semmi mással nem kell foglalkoznom. A tavalyi ígéretüket végül is tartották, ha kicsit nehézkesen is, de összehozták a két meccset a hosszú pihenőm után. Kint kell lenni, edzeni kell, és akkor egyszer csak szólnak, hogy hat hét múlva meccsed lesz. Távolabbra már nem látnak, miután megszűnt a tévészerződésünk, nem mi irányítjuk a dolgokat. Korábban egész évre tudtuk előre, hogy ki mikor fog bokszolni, és mindenki sokkal nyugodtabb volt.

- Milyen most a hangulat a klubnál?
- Változó. A teremben már nagyon családias. Amikor kimentem, húsz-huszonöten voltunk, egy évre rá pedig már ötven körül. Aztán jöttek az edzőpartnerek, azaz dupla annyi ember, alig lehetett elférni a teremben. A válság alatt kezdett csökkenni a létszám, aki kikapott, azt szépen félretették, majd lassan kikopott, az utolsó nagytakarításban pedig már az egyik edző komplett csapatát kirakták, úgyhogy maradtunk nyolcan, ami a felkészülés szempontjából egyáltalán nem hátrány, nagyon jól elvagyunk egymás között. Próbál pozitív maradni az ember, nekem amúgy sincs sok választásom, hiszen szerződés köt a klubhoz.

- Egy ideig sima volt az útja a profik között a csúcs felé, 2008 júliusában már listavezető volt a WBO-nál, a majd a huszadik meccsén világbajnok lett. 2009 augusztusában fordultak rosszra a dolgok, amikor technikai KO-val vereséget szenvedett a német Robert Stieglitztől, és hordágyon kellett kivinni a Syma Csarnokból. Mennyire volt nehéz feldolgozni ezt?
- Hosszú ideig eltartott, talán tavaly nyáron éreztem úgy, hogy már túlvagyok rajta, amikor elkezdtem újra edzeni. Addigra sokat kopott az élmény, nem volt már bennem a szorongó érzés, bár a meccset azóta sem néztem vissza. Az a vereség nagyon rosszul érintett, sokat gondolkodtam rajta, hogy folytassam-e a bokszot, de aztán borzasztóan elkezdett hiányozni. Tudatosult bennem, hogy újra el kell kezdenem csinálni, még ha nem is sikerül, mert akkor tíz-húsz év múlva nem vethetem a saját szememre, hogy olyan gyáva voltam, hogy meg se próbáltam. Most pedig már nagyon élvezem, hogy újra itt vagyok, és azon dolgozom, hogy újra felkapaszkodjak, úgyhogy szerintem tök jó döntés volt.

- Pedig a visszatérő meccse is elég rosszul sült el, 2009 decemberében ismét kikapott, a német Eduard Gutknecht pontozással verte.
- Az volt a baj, hogy előtte egész évben egyik felkészülésből estem a másikba, és annyira ki voltam már merülve, hogy csak így sülhetett el az augusztusi gála. Utána megint alig pihentem valamit, az Universum viszont kész tények elé állított: ha vissza akarok térni, akkor meg kell csinálnom a decemberi meccset. Összesen hét hetem volt felkészülni, mondtam, hogy ez elég kemény lesz, de ha ez kell, akkor bevállalom. Hát nem kellett volna. Fásultan, lelkileg is rossz állapotban álltam oda, és bár még így sem volt olyan vészes a meccs végkimenetele, visszagondolva elég szörnyű dolgokat műveltem. Belülről nagyon rossz érzés volt az a meccs, rosszabb, mint az augusztusi, kínlódás volt az egész. Én nem azért bokszolok, hogy ezt éljem át a ringben, csak az járt a fejemben, hogy én ezt nem akarom érezni, úgyhogy azt mondtam: akkor felejtsük el egy időre a bokszot. Januárban viszont elkezdett nagyon hiányozni az egész, ezért kimentünk Hamburgba érdeklődni a hogyan továbbról. Nagyon pozitívan fogadtak, tulajdonképpen magukra vállalták a felelősséget, hogy nagyrészt az ő hibájuk volt a decemberi meccs, és szeretnék, ha tovább folytatnánk. Ezek után nekem nem lehetett más a válaszom, mint hogy persze, akkor nyomjuk tovább.

- Csötönyi Sándor keményebben fogalmazott ennél, szerinte az Universum be akarta áldozni önt, csakúgy, mint Erdei Zsoltot.
- Az decemberi meccs miatt nyugodt szívvel rájuk verem a balhét, mert tényleg kényszerhelyzetbe hoztak, és ők is belátták a hibájukat. Az első, áprilisi vereség előtt is jól jött volna a szünet, akkor az Universum azt mondta, most nem lehet megállni, hiszen összehozták a budapesti gálát, én pedig nem válaszolhattam azt, hogy nem bokszolok a Budapesten. Bár akkor lett volna mellettem egy olyan menedzser, mint most Elbert Gábor, aki észnél van, és kimondja, hogy Budapest ide-vagy oda, csak egy hónappal később bokszolunk.

- Kívülről nézve egy süllyedő hajónak tűnik az Universum, az utóbbi időben sorra elhagyták az értékes bunyósai, és ön is mondta, hogy néhány hétnél nem is tudnak előbbre tervezni. Mit gondol, lehet még sikeres ennél a klubnál?
- Szerintem ez az év lesz a vízválasztó, ezt próbálják most ezzel a néhány emberrel átvészelni. A német gazdaság már elindult felfelé, reméljük, jövőre tovább javul a helyzet, plusz néhány tévétársaság is felszabadul, a német RTL-nek például az év végén lejár a szerződése Klicskóékkal. Az ökölvívás nagyon népszerű Németországban, úgyhogy jó üzlet kereskedelmi csatornáknak profi gálákat közvetíteni. Ezt kihasználva talán az Universum is újra megerősödhet.

- Addig is mennyire éri meg a klub bokszolójának lenni?
- Nálunk csak meccspénz van, mi fizetjük a lakást, a rezsit, az autót és a biztosítást, amit a profi bokszolók Németországban csak 200 százalékos kockázattal, azaz dupla pénzért köthetnek meg, a végén így elég horror összeg jön ki havonta. A meccspénzből még lejön az adó, 35 százalékot pedig visszafizetünk az Universumnak, a maradékot kell beosztani a következő meccsig. És persze ne sérülj le, ne legyél beteg, nehogy elmaradjon a meccs, akkor meg tudsz élni valahogy. Ha címmeccset bokszolsz, azért nagyobb pénzt kapsz, és ha néhányszor meg is véded, akkor már pozitívba tud hajlani a nullszaldós mérleg. Madárnak még szerencséje volt, mert akkor még volt tévé, jobb pénzeket fizettek, velem legutóbb már az új rendszer szerint kötöttek szerződést, ahhoz képest az elődeim még sokkal jobban jártak a klubnál. Amikor az első vb-címmeccsem volt, egyáltalán nem alkudoztam, elém tették a papírt, és én aláírtam, mert nem az volt a lényeg. Akkor csak arra gondoltam, hogy világbajnok akarok lenni, és nem érdekel, hogy mennyit fizetnek érte. Utólag már fogom a fejemet, mert sokkal többet is ki lehetett volna szedni belőlük. Ma már másképp állok hozzá, az Universum megtanított rá, hogy ez nem csak sport, hanem üzlet is. Hogyha ők így gondolkoznak, akkor én miért legyek olyan fennkölt, mint egy poéta, aki csak a művészetnek él, és nem veszi figyelembe a saját érdekeit?

- A 2000-es évek első felének sikerkorszaka után Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a profi boksz. Ön nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a tévécsatornák támogatása mindennél fontosabb lenne, ők viszont azt mondják, hogy jelenleg nincsenek eladható magyar bunyósok.
- Mindkét félnek a megvan a maga igazsága. A tévék helyében én is ugyanígy gondolkodnék, az RTL Klubtól jelezték is, hogy nem közvetíthetik a hat-nyolc menetes felhozó meccseimet, mivel már sem Bedákék, sem Erdei nincs az Universumnál, így nem tudnak egy komplett szombat esti műsort építeni köré. Illetve tudnának, de akkor olyan bulváros lenne az egész, azt meg én sem szeretném, szerintem az emberek is címmeccsekre, nagy teljesítményekre vágynak.

- Lát a mezőnyben olyan magyar bokszolókat, akik megadhatják ezt az élményt?
- Elég kevés profi ökölvívó van most Magyarországon, és azok is szétszórva, vagyis egy közös gálát elég nehéz lenne összehozni. Madárral mi ketten maradtunk az utolsó mohikánok, de ha újra lesz címmeccsünk, és meg is tudjuk nyerni, akkor újra beindulhat az egész folyamat, lesznek újra tévéközvetítések, amelyek programjában mások is helyet kaphatnak. Rácz Félix nemrégiben újrakezdte a bokszolók menedzselését, Szili Istvánnal például már el lehet indulni, de egyelőre még az út elején járnak. Az amatőrök között is vannak nagyon jó bunyósok, de az olimpiáig biztosan senki nem fog átlépni a profik közé, aztán még újabb pár év, amíg eljuthatnak egy címmeccsig.