Társoldalunk:

"Kenyéren és vízen is végig lehet menni a Touron" - interjú Szeghalmi Bálint kerékpározóval

2011.04.18. 12:44

Szeghalmi Bálint túl van pályafutása két legnagyobb versenyén, és bár a Lampre-ISD magyar kerékpározója nem fejezte be a flandriai körversenyt és a Párizs-Roubaix-t sem, elégedett, és szerinte szüksége van a fejlődéshez az ilyen versenyekre. Bodrogi László után Szeghalmi a második magyar bringás, aki a Pro Tour-sorozatban szerepel, Alessandro Petacchival a világ egyik legjobb csapatában versenyez, ezáltal rendszeresen felkeresik a doppingellenőrök. Szeghalmi szerint, ha ennyire szigorúan vennék az ellenőrzéseket mindenhol, akkor más sportágakban is több lenne a pozitív teszt.

- A flandriai körverseny és a Párizs-Roubaix a legkeményebb egynaposok közé tartozik. Hogy érezte magát?
- Előtte kilenc versenynapot töltöttem Belgiumban, versenyről versenyre jártam, így már nagyon fáradt voltam, ezzel együtt fantasztikus érzés volt a flandriai körversenyen rajthoz állni. A macskakövek mellett a sok emelkedő is nehezítette a dolgunkat. Egy idő után leszakadtam a mezőnytől, ezért úgy döntöttem, hogy nem megyek végig. A Párizs-Roubaix-re nem tudtam megfelelően regenerálódni, ráadásul meg is voltam fázva egy kicsit. Nem véletlenül nevezik ezt a versenyt az észak poklának, hihetetlen körülmények között kellett bringáznunk, a macskakövek között hatalmasak voltak a távolságok, nagyon sokan buktak. Nem sokkal a századik kilométer után az egyik csapattársam is elesett, hátul maradtam, hogy segítsek neki, a 130. kilométer körül leszakadtam a mezőnytől, az autók között próbáltam még felkapaszkodni. Az 185. kilométernél aztán az egyik poros kanyarban kicsúszott alólam a kerékpár, ezután pedig feladtam a versenyt. A profi kerékpársport ugyanis nem arról szól, hogy le tudsz-e tekerni 260 kilométert, hanem arról, hogy tartani tudod-e a lépést a mezőnnyel. Ezzel együtt óriási érzés volt ekkora hagyományokkal rendelkező versenyeken bringázni.

- Mennyire voltak elégedettek a Lampre vezetői?
- A csapatunk alapvetően nem olyan bringásokból áll, akik a tavaszi egynaposokon jól teljesítenek, főleg hegyimenők és sprinterek vannak nálunk, így nem győzelmi reményekkel indultunk. Szerintem jól elvégeztem a feladatomat, elégedettek voltak velem.

- Mi volt pontosan a feladata?
- Hogy minél jobb helyezéshez segítsem egy-egy csapattársamat. Ha defektet kap, akkor segítsek visszazárkózni a mezőnyhöz, ha oldalszél van, akkor megfelelő helyezkedéssel minél több szelet felfogjak, hátramenjek az autóhoz frissítőkért, sok apró dolog van a háttérben, ami eldönthet egy-egy versenyt. Ezeket most is jól elvégeztem.

- Amikor a Lampréhoz igazolt, azt nyilatkozta, hogy az első évben valószínűleg segítőszerep hárul majd önre, de reméli, hogy továbbléphet, és lesz folytatása a dolognak. Hogy látja most a helyzetét?
- Még csak a szezon harmadánál tartunk, korai lenne erről beszélni. Tudják a csapat vezetői, hogy elméletben jó vagyok, egyedül az erőnlétemet érte negatív kritika, de azzal eddig is tisztában voltam, hogy sokat kell még fejlődnöm ezen a téren. Nem megy egyik napról a másikra, de jó ütemben jövök fel. Decemberben jár le a szerződésem, szerintem csak október-november környékén ülünk le tárgyalni. Ez akkor változhat, ha esetleg nyerek egy szakaszt valamelyik nagy versenyen, akkor elképzelhető, hogy korábban hosszabbítanának velem.

- Háromhetes körversenyre van esély?
- A csapatban huszonkilencen vagyunk, nem egyszerű bekerülni a kilencfős keretbe. A Giróra szerintem nincs is esélyem, és ha választani kellene, akkor nem is a Tourra, hanem a Vueltára szavaznék, addigra megfelelő lehet az erőnlétem is.

- Bodrogi Lászlótól kért tanácsot, mielőtt a Lampréhoz aláírt volna?
- Nem beszélek vele, mint ahogy szinte egyetlen magyar bringás sem tartja vele a kapcsolatot.

- Szoktak párhuzamot vonni kettejük között?
- Más típusú versenyzők vagyunk, de amikor a külföldi bringások megtudják, hogy magyar vagyok, sokszor szóba kerül Bodrogi, őt szinte mindenki ismeri és tiszteli a mezőnyből.

- Mi lehet az oka annak, hogy a világelitnek számító Pro Tour-sorozatba eddig csupán két magyar versenyző jutott el? Tehetségtelenebbek lennének a magyarok?
- Nem hiszem, sőt vannak nagyon jó magyar kerékpárosok, egyszerűen csak sokkal kevesebb lehetőség van Magyarországon arra, hogy valaki megéljen ebből, ezért inkább más sportot választ. Nehéz kijutni egy külföldi profi klubhoz. A csapatom egyébként megengedné nekem is, hogy otthon eddzek, de én inkább kiköltöztem Olaszországba, mert így több lehetőségem van fejlődni. Remélem, hogy sikerül megragadnom ezen a szinten, és elindíthatok egy vonalat, amelynek köszönhetően több magyar gyerek kezd el kerékpározni.

- A legfrissebb világranglistán a hetedik helyen áll a Lampre, miben különbözik ez a csapat a korábbi munkaadóinál?
- Egy hete még a harmadik helyen álltunk a listán, ez szinte napról napra változik, nincs sok különbség az élcsapatok között. A korábbi csapataimhoz képest viszont zongorázni lehet a különbséget. Amit sokszor hallani lehet a focistáktól, hogy csak a játékra kell koncentrálniuk, az igaz itt is, csak a versenyzéssel kell foglalkoznunk, és ez nekem nagyon meglepő, de természetesen a jóhoz könnyen hozzászokik az ember. Furcsa volt az elején, hogy a versenyeken a nyolc-kilenc versenyző mellett tíz-tizenkét fős segítői személyzet utazik el, meglepő volt még, hogy elkészítik nekem a szendvicset, hogy kimossák a ruhámat, ha valami nem tetszik a bringámon, akkor azonnal változtatnak a beállításon, tényleg minden terhet levesznek a vállunkról.

Forrás: Bringa Híradó

- Milyen a kapcsolata a csapat sztárjaival?
- Michele Scarponi a hangulatfelelős, ha jó kedve van, felvidítja az egész csapatot, nagyon jó fej srác, Damiano Cunego ugyanakkor egy csendes, kicsit magának való fiú. A vezéregyéniség egyértelműen Alessandro Petacchi, ő viszi a hátán a csapatot, nagyon közvetlen és szimpatikus srác, talán ő áll hozzám a legközelebb, és nem csak azért, mert közel lakik hozzám. Az első négy-öt edzésemen ő is ott volt, és azóta is folyamatosan ellát tanácsokkal. Legközelebb az április 24-én rajtoló török körversenyen indulok, és valószínűleg őt kell majd segítenem.

- Mi a helyzet a többi csapat sztárjaival?
- Nagyon furcsa, de nem tudok olyan versenyzőt mondani a jelenlegi mezőnyből, aki unszimpatikus vagy nagyképű lenne. Nincs olyan, akihez kétszer kell hozzászólni, hogy egyszer rád nézzen, a kerékpársportban nem éreztetik a sztárok, hogy ők mások lennének, mint a fiatalabb, tapasztalatlanabb versenyzők. Persze lehet, hogy ez csak annak köszönhető, hogy én minden alkalommal normálisan közeledem feléjük, Magyarországon is mindig megadtam a kellő tiszteletet azoknak, akikre felnéztem, ez azóta sem változott.

- Van példaképe?
- Ha egy versenyzőt kellene mondani, akkor Paolo Bettini lenne az. Lance Armstrongot is elismerem, óriási tehetség, de ő az a tipikus amerikai sztár, soha nem volt a kedvencem.

- Ha már őt említi, elképzelhetőnek tartja, hogy valaki hétszer megnyerje a Tour de France-t dopping nélkül?
- Armstrong kimagasló tehetség volt, de szerintem soha nem fog már kiderülni, hogy használt-e valaha tiltott szereket.

- A 2001-es Tour idején Armstrong és Ullrich volt a világ két legjobb bringása, az egyik legnehezebb szakaszon, az Alpe d'Huez hegyen az amerikai hátranézett a németre, és úgy hagyta ott, mint egy kezdőt. Lehetséges ez két hasonló kvalitású versenyző között dopping nélkül?
- Szerintem az nem a doppingnak volt köszönhető, egyszerűen csak annyira ismerték egymást, hogy a másik minden mozdulatából olvasni tudtak. Armstrong észrevette Ullrichon, hogy épp egy kritikus időszakban van, rendkívül dörzsölt módon fejben megrogyasztotta a nézésével, majd otthagyta. A kerékpársport legalább annyi pszichológiai felkészültséget igényel, mint fizikálisat.

Armstrong és Ullrich esete (Armstrong 1.40-nél tekint hátra):


- Mi a véleménye Alberto Contador doppingügyéről?

- Nem tudom, hogy doppingolt-e, de abban biztos vagyok, hogy el fogják tiltani. Korábban Alejandro Valverdével is ugyanezt csinálták végig, a spanyol szövetség felmentette, mert mindig is nagyon védte a versenyzőit, de a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség - a szerk.) és a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség akkor is a Sportdöntőbírósághoz fordult, mint most. Contador próbálja húzni a dolgot, amíg lehet, ez is reklám neki, ahogy mondani szokás, a negatív reklám is reklám, de szerintem ő is tudja, hogy el fogják tiltani.

- Miért forrhatott így össze a kerékpársport és a dopping?
- Ez valahol természetes. A nagy körversenyeken három héten át napi hat-hét órát is tekernek a versenyzők, óriási terhelésnek vannak kitéve, egyes versenyek több mint százéves tradícióval rendelkeznek, ez nem olyan sportág, amely 15-20 éve alakult, ezért könnyű lenne a világelitbe kerülni, sokkal nehezebb itt megújulni és kimagasló teljesítményt nyújtani. Kenyéren és vízen is végig lehet menni a Tour de France-on, csak kérdés, hogy milyen eredménnyel. Az ellenőrzések miatt egyébként sokat lassult a mezőny az elmúlt tíz évben, messze nem akkora már a tempó.

- Önt is rendszeresen ellenőrzik?
- Januárban kerültem a Lampréhoz, akkor készítettek nekem egy biológiai útlevelet, felállították a géntérképemet, és folyamatosan ellenőrzik, hogy történt-e benne valamilyen változás, holott más sportágakban még azt sem engedik, hogy vért vegyenek egy-egy sportolótól. A doppingellenőröknek be kell számolnom minden napomról, hogy mikor, hol találhatnak meg. Január óta már háromszor ellenőriztek, Petacchi mesélte, hogy neki tavaly több mint hetvenszer kellett mintát adnia. Nem panaszkodni akarok, mert szükséges a kontroll, de ha más sportágakban is hasonlóan szigorúak lennének az ellenőrzések, biztos vagyok benne, hogy sok érdekességet találnának.

KAPCSOLÓDÓ CIKK