Társoldalunk:

Vajda: Inkább most kellett elbukni

2011.06.26. 8:59

Egy másodpercig sem volt szomorú, miután a szám olimpiai bajnokaként csak nyolcadikként ért célba a belgrádi kajak-kenu Európa-bajnokságon - állítja Vajda Attila, aki szerint ennél jobb időben nem is érhette volna a kudarc. A huszonnyolc éves kenus ugyanakkor nem érti, miért nem utazott ki a csapat korábban az Eb-re, ha tudták, hogy más lesz a pálya, mint amit megszoktak.

- Egy hét telt el a belgrádi Európa-bajnokság óta, amelyen nyolcadik helyen végzett ezer méteren. Hogy gondol vissza a versenyre? Csalódott?
- Nem törtem meg, éreztem, hogy vagy nagyon jól fogok menni, vagy nagyon rosszul, és a kiutazástól kezdve több olyan zavaró körülmény is volt, amely azt az érzést erősítette, hogy nem lesz felhőtlen az Eb számomra. Nem gondolom, hogy el kellene keserednem, én is mentem már olyan időt, mint a győztes német Brendel, és az év legfontosabb versenye a szegedi vb lesz, amelyen ismerős pályán versenyezhetek majd. Az nem lesz ilyen gyors, keményebb a vize, és nincsenek benne növények. És talán nem fogják kétszer visszalőni a futamot, mint Belgrádban, úgy éreztem, az is megzavart több versenyzőt.

- A verseny előtt is mondta, amit most is, hogy vagy nagyon jól fog menni, vagy nagyon rosszul. Miből gondolta ezt?
- Nehéz megtalálni annak a módját, hogy az ember elmentse a formát, és ahhoz, hogy benne maradjon, megfelelő körülmények kellenek. A közel ötórás buszút megviselt, a szállás sem volt éppen a legjobb, és a puha vízen elvesztettem azt az érzést, amely a kezemben volt. Nehéz ezt pontosan megmagyarázni, hogy mit jelent, más érzés volt az evezés, nem éreztem a sebességet, de ha minden jól ment volna, akkor sem biztos, hogy én nyerek, bár a dobogóra odaérhettem volna. De már nem foglalkoztat az Eb, idén az volt a lényeg, hogy a válogatót megnyerjem, és aztán a vb-n is jól szerepeljek, van még nyolc hét a világbajnokságig, a lehető legjobban kell felkészülni.

- Teljesen maga mögött hagyta az Eb-t, vagy azért levonta a megfelelő tanulságokat?
- Minden rosszban van valami jó, tudni kell értékelni ezt a mostani szereplést is. Értékes tapasztalatokkal gazdagodtam, láttam, hogy Brendel nem egy ügyetlen gyerek, az ezer méter mellett ötezren is nyert, érződött, hogy neki a duisburgi Világkupa után nem volt más versenye. Le kell vonnom a tanulságokat, edzeni kell, és most már tudom, mennyi munkát kell elvégezni a hátralévő nyolc hétben. Tudtam, hogy sok lesz, de most még inkább tudom, és tisztában vagyok azzal, hogy mire kell nagyobb súlyt fektetni.

- "Ő nem azt hozta, amit tud. Az elmúlt két válogató alapján jobb teljesítményre képes. Ezzel együtt jó, hogy versenyzett, mert itthon magabiztosan tudott nyerni, nem volt belekényszerítve egy ilyen hajszába, mint Belgrádban. (...) Jobban örültem volna, ha Attila megmutatja, mire képes, de így most látja, hol tart, és el tudja magát helyezni." Storcz Botond szövetségi kapitány így értékelte az ön teljesítményét az [origo]-nak adott interjúban. Önnek mit mondott?
- Nekem sem mondott mást. Első körben egyébként ki szerettem volna hagyni az Eb-t, de nem bántam meg, hogy elmentem. Egy másodpercig nem voltam szomorú azok után, hogy beértem a célba, tudtam, hogy ez elment, de inkább most kellett elbukni. Ha van kudarc, amely jókor jön, akkor ez az volt. 2008-ban is csak kilencedik lettem a milánói Eb-n ezren, mégis sikerült jól felkészülnöm az olimpiára, és Pekingben meg is nyertem a számot.

- Igaz, amit szintén Storcz mondott, hogy itthon túl könnyen nyeri a válogatókat?
- Ezt azért nem mondanám, a fiatalok ráncigálják az oroszlán bajszát, a rutinomnak köszönhetem, hogy nyerni tudok ellenük. A fiatalok általában hét-nyolcszáz méterig elöl vannak, ami olyan szempontból jó, hogy így tudok gyakorolni a nemzetközi versenyekre, mert sokkal határozottabbnak kell lennem a táv első felében, hogy ne menjenek el túlságosan tőlem. Az edzések során a csapatban teljesen mások az erőviszonyok, beszéltem is az edzőmmel, Vécsi Viktorral, hogy a felkészülés során jó lenne egy kis változatosság, így felmerült, hogy együtt eddzünk a Csipes-féle női kajakos csapattal, a lányokkal jól tudjuk húzni egymást az edzéseken. Érdekes, hogy a mostani nyolcadik helyezést érő, 3:54,829 perces időmmel megvertem Kovács Katit, aki 3:55,232 perccel nyert ezren.

Forrás: MTI/Kovács Tamás

- A válogatók és az Eb nem voltak túl közel egymáshoz? Storcz Botond szerint a válogatók miatt legalább mindenki lendületből jött az Eb-re. Mi erről a véleménye?
- Ez nagyon összetett kérdés, a kapitány nem feltétlenül lát bele a versenyzők mindennapjaiba, nem biztos, hogy tudja, ki milyen állapotban megy a válogatóra, Eb-re, és arra gondol, hogy normál esetben elmenthető a forma. De a formamentést és az időzítést a körülmények is meghatározzák, amiben olyan dolgok is közrejátszanak, hogy a pestiek nyolc órát utaztak a melegben, én ötöt - lehet, hogy vonattal hamarabb leértem volna. Az is nagyon sokat számít, ha az ember kemény vízről puhára vált, alkalmazkodni kell hozzá. Miért nem mentünk ki egy nappal előbb, hogy legyen alkalom gyakorolni, ha tudtuk, hogy ez vár ránk? Nem véletlenül jönnek Szegedre napokkal korábban a külföldi versenyzők, hiszen meg kell szokni a pályát. Nálunk voltak, akik négy nappal az Eb előtt még a szétlövésben vettek részt, ezeket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

- Ha Belgrádban hátráltatták a körülmények, akkor Szeged ideális helyszínnek mondható, hiszen jól ismeri a pályát. Ez előny lesz a vébén?
- Mivel mindennap itt edzem, szinte a bójákat is név szerint ismerem, nem kell kinézegetnem verseny közben. A Maty-éren a rajtgépek is mások, masszívabbak, mint Belgrádban, tudom azt, hogy milyen szelek uralkodnak a pályán, úgyhogy nagyjából rendelkezem azzal a rutinnal, amelyet lehet a hazai pálya előnyének nevezni.

- "A két olimpia közötti ciklus olyan, mint egy házépítés. Alap, szerkezet, tető. A köztes 'kis' versenyek - vb, Eb, világkupa - a lépcsőfokokat jelentik" - nyilatkozta a Sport Plusznak adott interjújában. A lépcsőfokokat tekintve ott tart, ahol tervezte?
- A 2010-es évem jól sikerült, a vb-ezüst fontos állomás volt, és tavalyhoz képest előreléptünk, jó eredményeim voltak idén, valamint a sérülések is elkerültek. Ott tartunk, ahol kell, hogy tartsunk, olyan időket tudok menni, amilyenekre szükség van. Az biztos, hogy nem lesz egyszerű az előttünk álló nyolc hét, nem elég megcsinálni a felkészülést, jól kell megcsinálni.

- Pár éve elkezdett készülni az ötszázas távra az olimpia miatt, de az kikerült a programból, és kétszáz méter szerepel helyette. Ez hogyan érintette?
- Nagyon szerettem volna ötszázon is versenyezni az olimpián, sajnálom, hogy ez már nem adatik meg. A kétszáz nem az én világom, túl rövid, túl pörgős, itthon túl nagy a konkurencia ahhoz, hogy ezen a távon is elinduljak, a válogatókon a hatodik-hetedik helyet sikerült megcsípni.

- Mi a helyzet a Varga Dáviddal alkotott párossal? Mit tapasztaltak a válogatókon?
- Idén kevesebbet edzettünk együtt, de a második válogatón jó pályát mentünk, a mozgásunk is összeállt helyenként, de idő kell, hogy összecsiszolódjunk. Voltak olyan jelek, amelyek azt bizonyították, hogy van értelme ezzel foglalkozni, és bár idén nem sikerült igazán megmutatni, ami bennünk van, nem tesszük teljesen félre a párost.

- Az, hogy bekerült azon sportolók közé, akik az olimpiáig kiemelt támogatásban részesülnek, mekkora változást jelent a korábbi viszonyokhoz képest?
- Könnyebbséget és plusz motivációt jelent, jó érezni azt, hogy fogják a kezem, hogy mellettem vannak, és támogatnak. Nem csak anyagiakban, mentálisan is fontos, nagy lökést tud adni egy versenyzőnek, ha érzi, hogy bíznak benne. A versenyzés nem csak az erőről és a befektetett munkáról szól, mindenki sokat edz, de verseny közben az dönt, ki tudja mentálisan jobban odatenni magát, és ha ilyenkor bevillan, hogy vannak, akik támogatnak és bíznak bennem, az plusz erőt ad.

Forrás: AFP/Michael Kappeler

- Ha már mentális tényezők, nyomasztó vagy doppingoló a tudat, hogy miként a kajak-kenusoktól általában, öntől is mindenki elvárja az aranyérmeket?
- Maximalista vagyok magammal szemben, és a kívülről érkező elvárások helyett inkább a saját követelményeimnek akarok megfelelni, olyan dolgokat nem képzelek el, amelyekben nem látok fantáziát. Nagyon szeretek versenyezni, olyankor nem száz, hanem százhúsz-százharminc százalékot adok bele, hogy elérjem azt az eredményt, amelyet kitűztem magam elé.

- Lassan húsz éve kenuzik, egyszer sem merült fel önben, hogy hagyja az egészet, és hosszabb időre leáll?
- Hiába próbálnám abbahagyni, már ösztönből lejárok edzeni. Korábban majdnem minden évben abba akartam hagyni, aztán mikor nem volt edzés, akkor is azon kaptam magam, hogy önkéntelenül lementem. A kenuzás az életem részéve vált, nem munka, hanem életforma ez számomra, akkor is ezen járnak gondolataim, ha épp mással foglalkozom. Szimbiózisban élek a sportággal, és aki hozzám hasonlóan húsz éve csinálja, az tudja, hogy nagyon nehéz tőle eltávolodni. Persze kellenek a pihenők, amikor az ember nem látja a hajót és a lapátot, de túl hosszú ideig ezt sem bírom, egyszerűen szükségem van a mozgásra.

-Az [origo]-n a legolvasottabb cikkek közé került az a kép, amelyen a magyar szurkolótábor tagjai között dobolva követi a versenyt. Jellemző önre, hogy kijár más sporteseményekre szurkolni, vagy a drukkerek között elvegyül a lelátón?
- Nem csak a kajak-kenu társadalomban érzem otthon magam, nagyon sok versenyre kijárok, legyen az úszás, kosárlabda vagy kézilabda, az athéni és a pekingi olimpián is mentem szurkolni a többieknek, amikor épp nem volt edzésem vagy versenyem. Az Eb-n már szombaton letudtam a részemet, unatkozhattam volna, de inkább mentem szurkolni, dobolni, csináltuk a fesztivált, hadd érezzék a helyiek, milyen az igazi hangulat.

- Korábban focizott a Pusztamérges csapatában, a vébé és az olimpia miatt háttérbe szorul egy időre a futball?
- Jelenleg is igazolt játékosa vagyok a megye hármas csapatnak, de mostanában nem vagyok aktív, csak kimegyek, és megnézem a meccseket, legkorábban ősszel játszom majd újra. A focit azért is szeretem, mert ki lehet szakadni kicsit a hétköznapok monotonitásából.

- Nagy álma volt, hogy fogorvosi diplomát szerez, mikor lehet valóság a tervből?
- Be kellett látnom, hogy nem megy olyan egyszerűen, mint gondoltam, így csak a sportpályafutásom után tudom megvalósítani a tervem, mert mindkettő teljes embert kíván. Egyelőre a sportban kell maradandót alkotnom, nem véletlenül választottam ezt az utat annak idején, örömöt szeretnék szerezni magamnak, az edzőmnek, a családomnak és mindenkinek, aki szurkol értem. A rómaiak azt mondták, kenyér és cirkusz kell a népnek, és bár eltelt azóta kétezer év, erre a kettőre most is igény van.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK