Társoldalunk:

"Nem a távolság, hanem az iram öl" - tényleg veszélyes-e a maratonfutás?

2011.11.26. 14:35

Bár a maratonokon többször is előfordultak halálesetek az utóbbi években, a hosszútávú futóversenyek egyik magyarországi szervezője szerint a rosszullétek aránya a futók között sem nagyobb, mint a villamoson utazók körében. A maratonfutókra sokszor a saját felelőtlenségük jelenti a legnagyobb veszélyt, az akarat ugyanis képes felülírni a szervezet teljesítőképességét. Volt már olyan induló is, akiknek könyörögni kellett, hogy a téli hidegben ne fürdőruhában vágjon neki a távnak.

Az elmúlt hétvégén rendezett Philadelphia-maratonról nem az a hír járta be a médiát, hogy a férfiaknál Folisho Tuko, a nőknél pedig Mariska Kramer végzett az első helyen, hanem az, hogy egy 21 és egy 40 éves férfi meghalt. A versenyen összesen 25 ezren indultak, előzetes időeredmény nem volt a nevezés feltétele, mindössze annyi, hogy a futóknak be kellett tölteniük a 16. születésnapjukat.

A 21 éves Jeffrey Lee a célban, a 40 éves Chris Gleason négyszáz méterrel a cél előtt lett rosszul, az orvosok szerint mindketten szívrohamban haltak meg. Gleason edzett futónak számított, maratonokon, félmaratonokon és Ironman-versenyeken - a triatlon legkeményebb erőpróbája, amely 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és maratonfutásból áll - is indult, a legutóbbit tavaly júliusban teljesítette, amikor 2900 indulóból a hatvankettedik lett 10 órás időeredménnyel.

Nem ez volt az első eset, hogy egy maraton közben többen is meghaltak, az utóbbi időben pedig több tragédiáról is lehetett hallani. Kocsis Árpád, a Budapest Sportiroda ügyvezető-versenyigazgatója szerint azonban nem lehet tendenciáról beszélni. "Ez nem úgy működik, hogy ha maratonit rendeznek, akkor törvényszerűen lesz haláleset, pont fordítva van: ha meghal valaki, akkor arról beszámolnak mindenhol a világon. Nincsenek pontos statisztikák, de nem hiszem, hogy a maratonfutók között rosszabb lenne a halálozási arány, mint a futballpályán hirtelen szívrohamban elhunytak között. A London-maraton szervezője szokta mondani, hogy az ottani indulók között - évente 30-40 ezer emberről beszélünk - ugyanolyan arányban vannak jelen a civilizációs betegségek, mint a színházba járók vagy a metrón utazók között. Ha itthon megvizsgálnánk, lehet, az jönne ki, hogy a 4-6-os villamoson utazás hasonlóan veszélyes üzem a rosszulléteket tekintve, mint a Budapest-maraton."

Végzetessé válhatnak a rejtett problémák

Ujj Zoltán, az Ultrafutók Magyarországi Szövetségének elnöke szerint az elmúlt 10-15 évben az élsportban és a szabadidősportban is megszaporodtak a halálesetek, ami összefüggésben lehet azzal, hogy jóval nagyobb mértékben fordultak elő pszichoszomatikus, stresszből fakadó betegségek, a rejtett problémák pedig egy szimpla orvosi vizsgálat alkalmával nem derülnek ki.

"A sportolók nagyobb teljesítményre törekednek, ami miatt olyan szereket is beszednek, amit nem kéne. Nem feltétlenül doppingra gondolok, lehet ez vitamin is, annál sem lehet előre tudni, hogy egy-egy embernél hol van a határa. Ma már mindenkit életben tudnak tartani, és ezekkel a rejtett problémákkal nyugodtan el lehet élni, de fokozott sportteljesítményeknél végzetessé válhatnak. Márpedig a maraton, akármennyire is felkészült valaki, határterhelésnek számít, ebben benne van annak is a lehetősége, hogy ha valaki nem teljesen egészséges, és ezt nem tudja magáról, akkor bele is halhat."

Forrás: AFP/Timothy A. Clary

Ujj azt mondja, a haláleseteknél nem releváns, hogy a maratont Amerikában vagy a világ bármelyik pontján rendezik, szerinte azért hallunk manapság több tragédiáról, mert szinte minden héten sor kerül egy-egy nemzetközi versenyre, míg 40 éve nem rendeztek tömeges maratoni futóversenyeket. "A nagy számok törvénye alapján nagyobb az esélye, hogy valakivel történik valami, ha ötmillióan futnak, mint amikor ötszázan" - hangzik a logikus érvelés.

Dr. Borbola József, az Országos Kardiológiai Intézet főorvosa szerint a maratoni futás közben meghaltak nagy része a középkorú vagy idősebb férfiak közül kerül ki, és legtöbbször koszorúér-betegség okozza. A másik fő ok, ha az illetőnek olyan látens problémája van a szív elektromos vagy strukturális rendszerében, amelyet egy vizsgálat nem mutat ki, viszont egy fokozott fizikai erőpróba során előjöhet. Borbola azt mondja, aki meg akar győzödni arról, hogy a szíve alkalmas a maratonfutásra, az menjen el egy kardiológiai szűrővizsgálatra, amelybe fizikális vizsgálat, 12 elvezetéses EKG, szívultrahang és terheléses EKG tartozik. Százszázalékos garanciát ez sem jelent, de minimálisra csökkentheti bármilyen probléma kockázatát. Borbola szerint a középkorúak azért számítanak veszélyeztetettebbnek, mert lehet olyan, hogy a vizsgálaton nem találtak elváltozást, de az erekben lerakodott plakk egy olyan dinamikus erőkifejtés során, mint amilyennek a maraton számít, elpattan, ami vérrögöt okoz, és ez infarktushoz vezet. Ezért is fontos, hogy a rendezők gondoskodjanak hordozható, és a laikus által is kezelhető defibrillátorral, az orvos szerint Fehér Miklós és Kolonics György is megmenthető lett volna, ha van kéznél ilyen. Borbola azt mondja, a sportolóknál sokkal kisebb a hirtelen szívhalál eshetősége, mint az átlag lakosságban, ahol ezer főből egyet érinthet a probléma. Felvetettük, hogy ha a hirtelen szívhalál főleg a középkorúakat érinti, mi történhetett a Philadelphia-maratonon a 21 éves áldozattal - Borbola szerint nála egy veleszületett rendellenességről lehetett szó.


Amikor már nem kéne folytatni


Ujj szerint Magyarországon edzetlen a társadalom, de ugyanez igaz Amerikára is, ahol a lakosság jelentős hányada küzd túlsúllyal az egészségtelen táplálkozás miatt. "Ha valaki ilyen háttérrel, felkészülés nélkül ugrik neki egy maratonnak, az komoly kockázatnak teszi ki magát, mert a maraton olyan időtartamú futás, amelynél óhatatlanul is jelentkezik holtpont a 30-36. kilométer között, ami a szervezetre is hatással van. Az akarat viszont felülírhatja a szervezet teljesítőképességét, néha akkor is folytatni akarja valaki, amikor már nem kéne. És ez nem csak a maratonfutóknál jelentkezik, az élsportolókra is jellemző, hogy a fájdalomküszöbön túl is folytatják az edzést, hogy minél nagyobb teljesítményt érjenek el, pedig a szervezet már jelez, hogy állj, ne menj tovább!"

Forrás: AFP/Jung Yeon-Je
Jeff Eggleston nehezen tért magához, miután célba ért a dél-koreai maratonon

Kérdés, hogy a nevezési feltételek szigorításával nem lehetne-e csökkenteni a halálesetek számát. Kocsis azt mondja, a legtöbb helyen a futó az aláírásával vállalja, hogy felkészült, és övé a felelősség, ám vannak olyan országok, például Francia- és Olaszország, ahol egy igazolást kell bemutatni arról, hogy a futó egészséges. "Ez az ottani jogi rendszer miatt van, mert náluk a szervezőké a felelősség, de azért ne legyünk naivak, valószínűleg az történik, hogy az illető bemegy az orvoshoz, közli vele, hogy fel van készülve, ő meg aláírja a papírt. A maratonokon történt szívhalálról senki sem tudja, hogy pontosan mi okozza. Pár éve a Balaton-átúszás teljesítése után egy orvos halt meg ugyanígy, pedig korábban többször is részt vett az átúszáson, és semmi nem utalt arra, hogy így végzi. De Fehér Miklós vagy Kolonics György esetét is említhetném, mindkettőjük mögött világszintű orvosi háttér állt, mégis kivédhetetlen volt a tragédia."

A philadelphiai esetek után az amerikai elemzésekben a megelőzés opciójaként felmerült, hogy EKG-vizsgálatot lehetne feltételként előírni a maratonon indulóknak, de Kocsis amondó, ez sem megoldás, mert az csak azt mutatja meg, mi történt korábban. Ujj szerint a megelőzésben sokat segítene, ha nem verték volna szét itthon a sportorvosi hálózatot, illetve ha rendszeres orvosi ellenőrzés alá esnének az emberek. "Sajnos, itthon nem egészségügy, hanem betegségügy van, csak a beteg embert kezelik, pedig ennek fordítva kéne lennie, mindenkinek vizsgálatokon kéne átesnie, a sportolókra pedig ez fokozott mértékben igaz."

Kocsis - aki eddig már öt maratont és számtalan félmaratont teljesített - becslése szerint legalább 500-600 ezer ember van, aki rendszeresen futhat, az általuk szervezett  futóversenyeken idén 70-80 ezer magyar állampolgár indult. Itthon arányaiban hat-nyolcszor kevesebben futnak, mint Angliában vagy Németországban, Kocsis azt mondja, ez részben életszínvonal és IQ-függő, kell, hogy legyen bizonyos igény, hogy az ember a szabadidejét tartalmasan töltse el, és kocsmázás vagy a brazil szappanopera nézése helyett színházba, hangversenyre járjon, sportoljon, kiránduljon vagy épp futócipőt húzzon.


Sokan nem veszik komolyan a jeleket


A magyarországi maratonokon, félmaratonokon is vannak rosszullétek, előfordul, hogy a versenyek után több embert is kórházba visznek a szervezők, de Kocsis szerint az esetek 80-90 százalékában utólag kiderül, hogy ennek nyomós ok állt a hátterében, például az illető lázas volt a versenyt megelőzően, nem reggelizett, epilepsziás rohamai vagy szívproblémái vannak. Szerinte sokan ezeket az intő jeleket nem veszik elég komolyan, úgy vannak vele, hogy ha már több hónapot készültek, akkor nem állnak le amiatt, mert lázasak voltak a verseny előtt, túlvállalják magukat, amivel növelik a rosszullét kockázatát.

A felelőtlenség tehát legalább olyan veszélyes, mint ha valami felkészületlenül áll rajthoz. Kocsis példának hozta az a két futót, akik pár éve az ausztriai Glossglockneren rendezett futáson haltak meg, "kifagytak, mert kisgatyában és ujjatlan trikóban vágtak neki a távnak, figyelmen kívül hagyva, hogy bár a rajtnál még tíz fok volt a hőmérséklet, a célban a szintkülönbség miatt ez mínusz két fokra csökkent". Kocsis gyakran próbálja maga is megelőzni a bajt azzal, hogy figyelmezteti a felelőtlen futókat, de néha a szép szó sem elég: márciusban a Balaton-szupermaraton során egy nő a nyolcfokos hideg ellenére bikiniben vágott neki a távnak, a versenyigazgató könyörgött, üvöltözött, de semmi nem használt, végül a nő annyira kikészült, hogy feladta. "Aki öngyilkos akar lenni, azzal nem lehet mit tenni" - mondta erre Kocsis.

Talán meglepő, de az ultrafutást - idetartozik minden, ami meghaladja a maratoni távot - Ujj kevésbé tartja veszélyesnek, mert túl hosszú ahhoz, hogy teljes erőbedobással lehessen futni. Ebben a műfajban is eljutnak a futók a határterhelésig, de ez kisebb kockázatot rejt magában, mivel leginkább úgy jelentkezik, hogy annyira fáj már a lábuk, hogy nem tudnak továbbfutni.


Hogy miképp lehet a minimálisra csökkenteni a rosszullét, illetve a komolyabb egészségügyi problémák kockázatát? Ujj szerint az első számú szabály, hogy "nem a távolság, hanem az iram öl", vagyis aki nem hajtja szét magát, annál nagy valószínűség szerint nem jelentkeznek majd súlyos problémák. Szintén fontos, hogy az ember időben észlelje a jeleket, ha nem érez magában erőt, akkor ne kínlódjon, inkább sétáljon pár kilométert, olyan teljesítményt vállaljon be, amire képesnek érzi magát. És arról sem szabad elfeledkezni, hogy maraton közben is kell enni, inni, pótolni az elveszített ásványi anyagokat, erre a különböző energiaszeletek, illetve izotóniás italok megfelelőek.

Az orvoshoz fordulók egy százalékát beszélik le a futásról

Kocsis azt tanácsolja, aki biztosra akar menni, az a maratonfutás előtt menjen el egy sportorvosi vizsgálatra, vagy ha megengedheti magának, akkor egy futópados vizsgálatra - 15-20 ezer forintba kerül -, adja meg magának az esélyt, hogy kiderüljön, milyen genetikai vagy kardiológiai problémája lehet, ami a futás útjába állhat. A tapasztalatai szerint a vizsgálatok egy százalékánál mondják azt, hogy nem érdemes bevállalni a maratont, de ha valakit például a súlyfeleslege miatt beszélnek le róla, az még mindig menthető.

Forrás: AFP/Kisbendek Attila

A maraton 42 195 méteres távja sokakat elrettent attól, hogy belevágjanak, de Kocsis mindenkit arra bátorít, próbálja ki, ha valaki a nulláról indul, egy, másfél év alatt közepes motivációval szerinte eljuthat oda, hogy megcsinálja a maratont. "Tagadhatatlan, hogy a maraton egy tekintélyt parancsoló kihívás, és futás közben gyakran hullámzik az ember hangulata, sokszor rátörhet, hogy 'kellett ez nekem?', de még nem láttam embert boldogtalanul célba érni. Azt szoktam mondani, hogy a Városligetben a maratonok után sosincsenek madarak, mert az örömittas futók mindig összefogdossák őket."

Németh Lajos, a TV2 meteorológusa 42 évesen kezdett el futni, lényegében a nulláról. "Akkor még az 500 méteres táv is csak úgy sikerült, hogy a gyermekeim behúztak a célba, és úgy éreztem, ezen változtatnom kell, nem voltam még abban a korban, hogy leírjanak, látszott rajtuk, ők, akik a Honvédban futottak, a legszívesebben megsemmisítenének. Úgyhogy magánakció keretében elkezdtem futni a Margitszigeten, először negyedköröket, aztán félköröket, amikor először körbefutottam a szigetet, meg is ünnepeltem egy sörrel. A 90-es évek közepén már félmaratonikon indultam, mert megtetszett a tömegfutóversenyek hangulata, és Kocsis Árpi ötlete volt, hogy az 50. születésnapomat ünnepeljem azzal, hogy életemben először lefutom a maratont. 1999 októberében elkezdtem a Monspart Sarolta által összeállított edzéstervet, ami olyan volt számomra, mint a Biblia, betartottam minden utasítást. Komoly felelősség volt rajtam egyébként, mert a verseny úgy volt meghirdetve, hogy fusd le életed első maratonját Németh Lajos edzéstervével, és végül 500 olyan ember vett részt, aki akkor debütált ezen a távon. A verseny aztán nagyon jól sikerült, sehol egy holtpont, egyenletes tempóban futottam végig, és annyira jólesett, hogy úgy gondoltam, öt évenként lefutok egyet. 2005-ben is teljesítettem, bár akkor majdnem belebuktam, azt hittem, már rutinos maratonfutó vagyok, nagyon belekezdtem, aztán a 25. és a 30. kilométer között megzuhantam. Szerencsére a szurkolóként jelen lévő barátom segített, tíz kilométeren keresztül jött velem, és végül hat perccel rosszabb idővel, de beértem. Nagy tragédia lett volna, ha feladom" - nyilatkozta az [origo]-nak Németh Lajos.

KAPCSOLÓDÓ CIKK