Azt hittem, eljött a világvége - Harcsa már örül a londoni ötödik helynek

Egy ország zárta a szívébe a 19 éves Harcsa Zoltánt, amikor a londoni olimpia negyeddöntőjében az utolsó gongszót követően elsírta magát a ring sarkában. A magyar válogatott 75 kilós reménysége ugyanis kőkemény csatában, 14:10-es pontozásos vereséget szenvedett a negyedik kiemelt brazil Falcao Florentino ellen, aki később ezüstérmesként zárta a nyári játékokat.

Harcsa sokáig úgy érezte, a dél-amerikai ellen nyújtott teljesítményével és ötödik helyével szégyent hozott önmagára és hazájára, ám azóta már tudja, élete első olimpiáján nemcsak helyt állt, hanem a magyar válogatott legeredményesebb tagja lett, nem mellesleg teljesítményét tízmillió forinttal honorálhatja a kormány a Magyar Olimpiai Bizottság javaslata alapján. A kispesti bunyós már tud örülni a londoni eredményének, és megfogadta, hogy 2016-ban, a riói olimpián mindenképpen eljut a fináléig.

Élete első felnőtt olimpiáján azonnal a pontszerző ötödik helyen végzett. Sikerült már feldolgoznia, mit ért el 19 évesen?

Noha az elveszített negyeddöntőt követően azt hittem, eljött a világvége, és otthon majd bujkálnom kell a londoni teljesítményem miatt, mára azért már néha-néha büszke is vagyok erre a helyezésre. Már kezdem értékelni, mit értem el, sőt egyszer már azon kaptam magam, örülök neki.

Azért ez nagy előrelépés ahhoz képest, ahogy zokogott a brazil Falcao Florentino ellen elveszített, négy közé jutásért vívott meccs után.

Akkor úgy éreztem, mindenkire szégyent hoztam a vereségemmel. Már akkor is mondta Szántó Imre edzőm, hogy nagyon szépen teljesítettem, életem első felnőtt olimpiáján nem rossz egy ötödik hely. De én érmet szerettem volna nyerni, és igazán akkor nyugodtam meg, amikor Kovács László szövetségi kapitány és Kovács Kokó István is ugyanezt mondta nekem. Ráadásul a brazil meg sem állt a fináléig, ahol igencsak szoros meccsen kapott ki egy ponttal a japán ellenfelétől.

Azért arról se feledkezzünk meg, hogy a brazil elleni negyeddöntő előtt két meccset is igencsak jó teljesítménnyel nyert meg. Melyik sikere volt a szebb?

Mindenképpen a második, ugyanis az első találkozón a venezuelai Jose Alexander Espinosa Mena ellen csak az első menet végén esett le a tantusz, hogy olimpián vagyok, egyszerűen nem kaphatok ki. A második mérkőzésen, a namíbiai Mujandjae Kasuto ellen már majdnem az igazi Harcsa volt a ringben. Bevallom, élveztem a bunyót, és ekkor azt hittem, ez elég lesz egy éremhez. Sajnos tévedtem.

Mi hiányzott a brazil vb-bronzérmes ellen?

A komplett első menet. Ugyanis úgy léptem szorítóba ellene, hogy a nyitó három percben majd kiismerem, rájövök, mi a taktikája. Sajnos hamar rádöbbentett, hogy ő nem ismerkedni, hanem bokszolni akart az első pillanattól kezdve. Betalált tisztán párszor, ezzel teljesen megzavart, felborult minden, amit addig magamban felépítettem. Az első szünetben aztán edzőim megnyugtattak, majd új taktikát dolgoztak ki a számomra, és innentől kezdve már jól éreztem magam a ringben, mert tudtam, mit kell csinálnom ahhoz, hogy én találjak többet. Ám csinálhattam bármit, az első három perc alatt összeszedett négypontos hátrányomat nem tudtam behozni.

Sokan már a londoni olimpia előtt azt mondták önről, hogy itt a tapasztalatszerzés lehet a célja a riói játékok előtt.

Ez így nem igaz, hisz tessék, egy lépés választott el most is az éremtől. De természetesen ez az ötödik hely erőt ad a folytatáshoz, és Rióban mindenképpen döntőt szeretnék vívni.

Netán Florentino ellen?

Akár ellene is, de őt már a jövő évi világbajnokságon szeretném legyőzni. Most már tudom, miként kell csinálnom.

Mivel telnek az olimpia utáni napjai?

Szívesen kisérem el a húgomat, Rebekát az edzéseire, a Fradiban kézilabdázik, és azt tervezi, hogy a 2016-os olimpiára velem együtt utazik majd ki a válogatottal. Szeretném kipihenni magam, hiszen elképesztő hónapok vannak mögöttem. Behozom a lemaradásomat a barátaimnál, és nyaralni is elmennék a Balatonhoz egy kis időre. Amikor a héten Öcsi bácsi felhívott, hogy menjek le az edzőterembe, azt hittem, hogy viccel. Ám kitartott mellette, de nem bántam meg, mert egészen megható volt, ahogyan a kispesti bunyósok fogadtak. Élménybeszámolót tartottam nekik, és azonnal azt éreztem, nagyon jó újra itthon lenni.

Forrás: Magyar Ökölvívó Szakszövetség