Ha nem tudod megcsinálni, holnap ne is gyere

Másfél évtizede még kezdő kalapácsvető volt Pars Krisztián, a napokban viszont már őt utánozva ragadott széket egy óvodás. Az olimpiai bajnok pályafutásában kulcsszerep jutott a legendás edzőnek, Németh Pálnak, aki arrébb tessékelte a politikusokat, és csak egyetlen hibája volt. London bajnoka elmesélte, hogyan lehet olimpiai bajnokot faragni egy bokrok mögé bújó zöldfülű sportolóból.

Pars: Ebben a sportban meg kell alázkodni

"Pali bácsival 1997 végén találkoztam először, akkor még csak két hónapja ismerkedtem a dobósportokkal. Teljesen zöldfülűként 40,20 métert dobtam helyből, mire a fia berohant Pali bácsihoz a kórházba elújságolni ezt. Rendszerint csak a forgások megtanulása, egy-másfél év után lehetett hozzá kerülni, velem mégis nagyon korán elkezdett foglalkozni, ebből afféle apa-fiú kapcsolat lett, jóban és rosszban is kitartottunk egymás mellett" - idézte fel a kezdeteket Pars Krisztián, aki edző és sportoló harmonikus kapcsolatáról tartott előadást a Semmelweis Egyetemen.

A dobópápaként is emlegetett Németh Pál előtte már olyan nagyságokat edzett, mint Gécsek Tibor vagy Horváth Attila, a szigora pedig legendás volt a sportolói körében, akik olykor megpróbáltak könnyíteni a munkán. "Pszichésen próbált ránk hatni, olyasmiket mondott, hogy ha ezt nem tudod megcsinálni, holnap ne is gyere. Egy 120 kilós ember nem szívesen fut hét kilométert időre, ilyenkor néha egy-egy bokor mögé bújva faragtunk a távon, szóltunk is a munkásoknak, hogy melyiket ne nyírják le. Ha lebuktunk, szidás és pluszmunka következett, két perc késésnél már remegett a gyomrunk, de Pali bá azért cseszegetett ennyit, mert látta bennünk a lehetőséget, tudta, mit lehet belőlünk kihozni."

Nem egészen kétévnyi közös munka után a páros máris elért egy jelentős sikert, Pars megnyerte az 1999-es ifjúsági világbajnokságot.

"Sok klasszis kalapácsvetővel edzettem, már fiatalon is próbáltam őket legalább valamiben, mondjuk rövid távú futásban legyőzni. Pali bácsi négyünket-ötünket terelgetett, roppant szigorú volt, rengeteg munkát követelt. 1998-ban derült ki, hogy egy év múlva lesz ifivébé, addig ugyanis nem rendeztek ilyeneket. Semmit sem tudtunk az ellenfelekről, nem tudtuk, hogyan készülnek. Én mindent beleadtam, délelőtt és délután is dobtam ötvenet, mellette súlyzóztam, és más edzésmunkát is végeztem. Közben ingáznom kellett, úgy éreztem, most aztán mindent megteszek a sikerért, talán ez segített megnyerni az ifivébét."

Nyomban az első nagy győzelem után azonban komoly megpróbáltatások jöttek.

"2000 körül rengeteg változás volt, sokan elhagyták Pali bácsit, és a Dobó SE-ből a Haladáshoz igazoltak. Ha akkor velük tartok, én is visszaestem volna. Bíztam benne, egyszerűen mert láttam, hogy vagy tíz világklasszis dobóatléta került ki a keze alól, ezért is hívtuk Dobópápának. Pedig engem hívtak a Harvardra, mégsem mentem, mert aki kiment, azok közül egyedül Kiss Balázs lett jó. 2000-ig elég nagy pénzek voltak az atlétikában, kétszer-háromszor annyi, mint most. Sydney előtt öt nagyon jó kalapácsvetőnk volt, de csak hárman utazhattunk ki, ekkor elmérgesedett a hangulat, ment az öldöklés egymás közt."

Pars egy műtét miatt kihagyta a sydneyi olimpiát, 2001-ben junior világcsúcsot dobott, 2003-ban U23-as Európa-bajnok lett, és teljesítette az olimpiai kvalifikációs szintet. Az athéni játékok végül mégis keserű emlékeket meg egy ötödik helyet hagytak maguk után.

"Nagyon rossz hatással volt a pályafutásomra a két szombathelyi klub közti vita. A mai napig őrzöm az önkormányzat levelét, amely szerint azért nem kapok támogatást, mert nincs esélyem kijutni Athénba. Pali bácsi ami a szívén, az a száján alapon általában arrébb tessékelte az útjába kerülő politikusokat, ez nem mindig jött jól, például a szombathelyi dobógála támogatása kevesebb mint a negyedére esett vissza. Ilyeneken mentünk keresztül mi ketten. Az athéni olimpián így is a legjobb dobással kerültem döntőbe, de akkor még ismeretlen volt számunkra ez a helyzet, és nem is tudtuk kezelni."

A következő évek sem hozták meg az áttörést: a 2005-ös helsinki vébén hetedik, a 2006-os göteborgi Eb-n hatodik lett, és bár nyert nemzetközi versenyeket, a 2007-es vébén, Oszakában ismét csak ötödik lett.

"A helsinki vébén a betegsége miatt nem volt ott, pedig abban biztos vagyok, hogy ott tudott volna segíteni. Pali bácsinak egyetlen hibája volt, nem tudott a legfontosabb versenyekre csúcsformába hozni bennünket, ennek pedig az volt az oka, hogy egyszerre négy-öt emberrel foglalkozott. Ezen változtattunk a fiával, Zsolttal. Jobban figyelembe vettük, mit érzek, mi a legjobb nekem, és eszerint készültünk."

Ám közben volt még egy olimpia, a pekingi, Németh Pál utolsó olimpiája.

"Pekingben hárman is óriásit dobtak, de mivel két fehérorosz versenyző, Tyihon és Gyevjatovszkij megbukott a doppingvizsgálaton, a negyedik helyemből kinézett egy ezüstérem. Ezt egy edzésen elújságoltam Pali bának, akinek könnybe lábadt a szeme. Peking előtt már mondogatta, hogy nem fogja megélni, hogy neki olimpiai érmes versenyzője legyen. Sokat betegeskedett, sokszor kórházban is volt. Mikor az ezüstérmem hírét elmondtam neki, két napra rá már bottal járt, aztán teljesen elhagyta magát, és rá két-három hétre elment."

Pars aztán mégsem kapta meg az ezüstöt, másfél évig tartó huzavona után kimondták, hogy a helyi doppinglabor hibázott. Az eset dacossá és elszánttá tette, talán ennek is köszönhető, hogy Londonban végül összejött az aranyérem, amit egykori edzője fényképével ünnepelt. Azóta pedig már neki is lehetnének tanítványai, legalábbis ez derült ki számára az olimpia utáni személyes találkozásokból.

"Láttam olyan gyereket, aki fogta az óvodában a széket, és elkezdett vele pörögni, meglepően jó mozgással, az óvó nénik persze pánikolva próbálták leállítani. Kiderült, látott a tévében, és elkezdett utánozni. Kell egy példakép a gyerekeknek, akitől egy jó szó, egy kis biztatás rengeteget ér. És kell egy jó edző, aki ott tudja tartani őket a pályán."