Társoldalunk:

Annyiszor megszívtam, mégis itt vagyok

2013.06.17. 21:03

Saját magát is meglepte a kajak-kenu-Eb-n nyert két aranyával Benedek Dalma, aki az ősszel döntött úgy, hogy szerb színekben folytatja a pályafutását. A hétszeres világbajnok kajakos évek óta először tudott normálisan aludni egy világversenyen, már nem stresszeli magát, mert nem történhet annál rosszabb, mint amikor sorra marad le az olimpiákról. A szerb himnuszt szépnek találja, és a csúnya elválás után meghatódott Fábiánné Rozsnyói Katalin SMS-étől.

Tavaly szeptemberben, amikor eldőlt, hogy szerb színekben folytatod, azt mondtad, vízválasztó lesz 2013, meglátod, lesz-e kedved, energiád, lelkesedésed. Ezek szerint volt mindegyikből, hiszen két aranyat is nyertél az Eb-n, az egyik számban többek között az olimpia bajnok Kozák Danutát megelőzve. Meglepett, hogy ilyen jól sikerült?

Igen is, meg nem is. A téli felkészülésem jól sikerült, tavasszal viszont kisebb sérülések hátráltattak. Sokat lendített rajtam, hogy van kedvem ahhoz, amit csinálok, jó a környezet, jó a társaság, pozitív minden körülöttem. Három héttel a verseny előtt viszont összeszedtem egy ínhüvelygyulladást, így végig nagy fájdalmakkal versenyeztem, bár nem is a fájdalom zavart elsősorban, hanem az, hogy nem tudtam a tervezett edzésmunkát végigcsinálni, mert pihentetnem kellett a kezem. Ehhez képest saját magam is megleptem azzal, hogy sérülten is ilyen jól szerepeltem.

A kis híján szintén Szerbiát választó Janics Natasa részben azzal indokolta a visszatérését, hogy a magyarországi körülmények jobbak. Miben más a kinti légkör?

Továbbra is Magyarországon készülök, Szolnokon edzek, és Pesten élek, de tavasszal voltam Floridában edzőtáborban, és a szerb szövetség szó nélkül kifizette, ez azért jelzi a viszonyokat. Az is jólesett, hogy már akkor is kaptam támogatást, amikor nem volt még semmilyen eredményem.

Korábban Fábiánné Rozsnyói Katalin volt az edződ, most kivel készülsz?

A párom az edzőm, ő irányítja a felkészülésem, és többnyire egyedül edzek. Egész jól viselem, nem gondoltam volna, hogy menni fog egyedül is, igaz, előfordul, hogy a kenus Sarudi Pál is csatlakozik hozzám az edzéseken. Szeretek vele készülni, mert nagyon hajtós, olyan, mint egy gép, nincs kegyelem, jön és nyomja.

Miért most jött össze a nagy siker? Kellett hozzá a váltás?

Kisebb a nyomás, nincs az, mint Magyarországon, hogy egy évben négyszer kell csúcsformában lenni. Nem azt érzem, mint az elmúlt években, hogy kényszer van rajtam, hanem élvezem, amit csinálok, és nincs bennem feszültség. Évek óta most először tudtam normálisan aludni egy versenyhétvégén, másképp állok hozzá, nem stresszelek úgy rá. Annál nem történhet rosszabb egy sportolóval, mint ami velem megesett, hogy három olimpiáról is lemaradtam. Most már nem igazán tudok feszülni, nincs hova. Átkattant valami az agyamban, ettől jobban érzem magam a bőrömben, és a kajakozás is jobban esik.

Forrás: AFP/Francisco Leong

Milyen érzés volt a dobogón állni, és a szerb himnuszt hallgatni?

Fura volt nagyon, amikor mentünk az eredményhirdetésre, akkor tudatosult bennem, hogy úristen, himnusz is lesz. Nem tudom, melyik a furcsább, az, hogy nekem a szerb himnusz szólt, vagy az, ha egy magyar lány nyer, és vele együtt hallgatom a dobogón a magyar himnuszt. A szerb himnusz egyébként nagyon szép, megható volt.

Milyen volt találkozni a magyarokkal? Hogy viszonyultak hozzád?

Aranyosak voltak, mindenki örült nekem, szó sincs ellenségeskedésről, az ötezres versenyeket például velük együtt néztem. Nem változott semmi, akikkel jóban voltam, azokkal most is jó a viszonyom, akikkel nem voltam jóban, azokkal most sem lettem. A vezetőség is gratulált, senkivel nem volt kínos vagy kellemetlen pillanat.

Volt benned elégtétel? Vagy olyan érzés, hogy meg tudtam mutatni, és legyőztem az olimpiai bajnokot?

Már túlvagyok azon, hogy azért versenyezzek, hogy másoknak megmutassam. Tavaly azért nem jutottam ki az olimpiára, mert szarul mentem a válogatón, nem arról volt szó, hogy itthon hagytak, úgyhogy nem tudok másra haragudni. A mostani két arany egy jó visszajelzés számomra, hogy van helyem a nemzetközi mezőnyben, és nem motivál a bosszú, teljesen máshogy állok a dolgokhoz. Igyekszem mindenben a pozitívat meglátni, az edzőtáborban például sérülten is arra gondoltam, hogy amíg a barátaim az irodában dolgoznak, addig én az óceánparton lehetek.

Szerb részről milyen volt a fogadtatása a két aranyadnak?

Szurkolók nem igazán voltak az Eb-n, de a csapatban mindenki nagyon boldog volt. A közös nyelv még nem megy, mert nekik az angollal van bajuk, nekem meg a szerbbel, de nem voltam olyan érzésem, hogy én vagyok az idegen magyar kislány, közülük valóként kezeltek.

Forrás: AFP/Francisco Leong

Hogy érzed, nehezebb dolgod lesz a mostani duplázás miatt a vébén?

Biztos számolnak majd velem, de szerintem a Világkupák alapján eddig is számoltak, mint ahogy én is tudom, hogy Danára (Kozák Danuta) és a német Katrin Wagner-Augustinre kell elsősorban odafigyelnem. Egy világversenyen már a döntőbe jutás is elég kemény menet, aki oda bekerül, az már erős versenyzőnek számít. Korábban általában mindig német-magyar párharcot lehetett várni a döntőben, most már viszont sűrűbb a mezőny, nehezebb tippelni. Mindenesetre nekem nem teher a mostani két arany, és nagyon jó lenne a vébén megismételni.

Szerinted Magyarországon hogy emlékeznek rád a drukkerek? Úgy, hogy Benedek Dalma hétszeres világbajnok, vagy úgy, hogy te voltál az, aki háromszor is lemaradt az olimpiáról?

Alapból olyan személyiség vagyok, aki mindig vidám és mosolygós, szerintem az emberekben inkább ez a kép maradt meg rólam, de azt is tudom, hogy nagyobb szenzáció volt az, hogy lemaradtam az olimpiákról, mint az, hogy 2006-ban ötszázon és ezren is világbajnok lettem. Akik benne vannak a sportban, és ismerik a pályafutásomat, azok szerintem örülnek, hogy most nyertem. Az Eb-n az egyik futam után odajött hozzám egy francia edző, aki azt mondta, szívből gratulál, és a fiatalok számára példaként szolgálhatok, mert annyiszor megszívtam már, és mégis itt vagyok, és küzdök. Szoktam persze rágódni a múlton, de ez nem jó dolog, nem visz előre.

Amikor eldőlt, hogy Szerbiában folytatod, akkor az edződ, Fábiánné Rozsnyói Katalin rossz néven vette, hogy nem köszöntél el tőle. Beszéltél azóta vele?

Nem volt kinn az Eb-n, de kaptam tőle egy SMS-t, amin meg is lepődtem, és meg is hatódtam, mert nem az az SMS-ezős típus. Kicsit csúnyára sikerült az elválás, de azóta találkoztunk Szolnokon, fel is vetődött, hogy leülünk beszélgetni, de mivel mindketten rohangálunk, nem sikerült összehozni. Elváltak az útjaink, de nem vagyunk rosszban.

Ez a mostani siker ad akkora lendületet, hogy egyértelműen kijelentsd, megcélzod a riói olimpiát?

Az még nagyon messze van, és én sem leszek fiatalabb. Most az a legfontosabb, hogy a kezem rendbe jöjjön, kicsit unom a folyamatos fájdalmat, úgyhogy meglátjuk. Lelkes vagyok, már a jövő évi edzőtáborokat tervezzük a párommal, de nem szeretek előreszaladni, élek a mának, jól érzem magam, és a vébén biztos ott leszek.