Vágólapra másolva!
A szeptember elsején véget ért duisburgi világbajnokság után négy héttel derült ki, hogy kajakos világ és olimpia bajnokunk, Kovács Katalin gyermeket vár.

"Fontos szakaszához érkezett az életem, kisbabát várok, a negyedik hónapban járok”- mondta Kovács Katalin, hozzátéve, hogy bár tervezte a jövő évet, szíve mélyén tervezte a gyermeke érkezését is. Sokat törte a fejét a lehetőségein, és ilyenkor mindig visszatérő gondolat volt a gyermekvállalás is.

Augusztusban a duisburgi világbajnokságról pici hiányérzettel tért haza, néhány hét múlva azonban megváltozott minden. Új szakasz, egy gyönyörű fejezet kezdődött el az életében, és most élvezi az érzést, a várakozást.

Kovács Katalin (középen) a jótékonykodásról sem feledkezett meg, sporttársaival - Tóth Zoltán WBPF erőemelő világbajnok, Németh Dorottya WBPF fitneszvilágbajnok, Kovács István olimpiai bajnok bokszoló és Szuper Levente hokikapus - együtt vállalta, hogy MoM Sport Angyal lesz, és teljesíti egy árva vagy látássérült kisgyermek karácsonyi kívánságát Forrás: MoM Sport

"A duisburgi világbajnokság után úgy terveztem, hogy hosszabbra nyújtom a pihenőmet. Úgy gondoltam, ha sikeres szeretnék lenni a jövőben is, szükségem van arra, hogy feltöltődjek, egy kicsit kikerüljek abból a körforgásból, amelyben hosszú-hosszú évek óta élek már. Nem tagadom, hogy a baba gondolata is ott motoszkált bennem, és alig egy hónappal a világbajnokság után ki is derült, hogy gyermekem lesz. Hihetetlenül boldog vagyok” - folytatta Kovács Katalin, akinek kezdetben az okozott nehézséget, hogy a korábbi, évek óta megszokott szigorú napirendje után kialakítsa új élete, új életritmusát.

Mert azért a kajakozással nem szakít. Mint mondja, még egyáltalán nem érkezett el az ideje. Motiváltnak és erősnek érzi most is magát. Naponta lejár edzeni, kis súlyokkal erősít és úszik is, szép óvatosan kondiban tartja magát. "Mert valójában akarom a folytatást, és el is tudom képzelni a jövőmet, amelyért mindent meg is teszek majd. De most teljesen más lelkiállapotban vagyok, más érzések töltik ki a lelkemet, a szívemet. És aki ismer, tudja, nem szeretek fogadkozni sem, megtanultam már, hogy nem fektetek le előre terveket, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Szerintem érthető, hogy ez nem az az időszak az életemben, amikor ezen kellene törnöm a fejemet."

Most a jelen örömének él. Neveket választ (ha lány lesz Lucának hívják majd, ha fiú, meglehet, Zéténynek), könyveket olvas, pihen, töltődik, hangolódik. Lélekben készül élete legnagyobb feladatára, az anyaságra. De olykor-olykor azért visszatekint.

Hogy olyankor mit lát? "Azt, hogy nincs hiányérzetem. Mindent elértem, amit ezen a pályán el lehet érni, és ha belegondolok abba, hogy mit tettem le az asztalra az elmúlt két évtizedben, akkor nagy büszkeséget érzek. Boldog vagyok, hogy mindez megtörténhetett velem. Ahogy boldoggá tesz az is, hogy megérkezett az én életembe is a csoda."