Társoldalunk:

Dániának szállítja az érmeket a magyar sikeredző

2016.01.29. 13:10

A helyszínen, a dániai Herningben tizenötezer, a tévében pedig további hárommillió ember látta, amint a háromszoros világbajnok kajakos, René Holten Poulsen átveszi a 2015 legjobb dán férfi sportolójának járó díjat. Poulsen az ország egyetlen profi kajakosa, edzője, az olimpiai bronzérmes Bakó Zoltán pedig Dánia egyetlen olyan kajaktrénere, akinek az edzések mellett nem kell mással foglalkoznia. Kettejük története azért is tanulságos, mert megcáfolja azt a régóta hangoztatott tételt, mely szerint állami milliárdok felhasználása nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni. Az Origo tudósítója fél napot töltött el Bakó Zoltánnal a Koppenhága melletti Bagsværdben, ahol a dán kajak-kenu sikerek születnek.

„Ülj fel a metróra, indulj el észak felé, én pedig Bagsværd állomáson várni foglak” – hallom a telefonban minden idők egyik legeredményesebb magyar kajakedzője, Bakó Zoltán hangját. Vasárnap reggel van, az átbulizott szombat éjszaka után csak a madarak járnak a dán főváros utcáin.

A 64 éves edző két éve vette szárnyai alá a legnagyobb dán tehetségnek tartott René Holten Poulsent. Tanítványa a tavalyi milánói világbajnokságon megnyerte az 1000 és az 500 méteres férfi egyes versenyszámot, így az idei nyári olimpia legnagyobb favoritja az 1000 méteres távon, ahol legutóbb 48 éve, 1968-ban volt magyar olimpiai bajnok, jelesül Hesz Mihály.

A 64 éves Bakó Zoltán az egyetlen profi kajakedző DániábanForrás: Origo


A dán szövetség mikrobuszával indulunk el a Bagsværd mellett fekvő tóhoz. A vasárnap kora délelőtti időpont ellenére a teljes evezősválogatottat ott találjuk, az ausztrál szövetségi kapitány, Brian Richardson vezényletével. Miközben a két edző beszélget, az olimpiai bajnok evezősök gyűrik magukat a gépeken. Innen sétálunk le a közeli tóhoz, ahol a két sportág vizes tréningjei zajlanak – már akkor, amikor nincs befagyva az állóvíz. Most legfeljebb hokizni lehetne rajta. A stégen állva Bakó Zoltán arról beszél, hogyan került ki edzőnek Dániába.

A dán szövetség kiírt egy pályázatot, huszonöten jelentkeztek” – vág bele a magyar szakember. „Aztán 2013. december 18-án megcsörrent a telefonom, mondták, hogy másnap ki kellene utaznom. Hüledeztem, mert mégiscsak karácsony előtt voltunk egy héttel. Kijöttem, beszélgettünk, majd elém raktak egy szerződést, hogy írjam alá a riói olimpia végéig, január elsején kezdhetek. Mondtam, adjanak egy szusszanásnyi időt, legyen nyolcadika. Belementek, azóta itt dolgozom. Ami roppant nehéz, hogy a családom, a tízéves kislányom odahaza maradt Balatonfőkajáron. Az év nagy részében Skype-apuka vagyok, ennek minden nehézségével.”

A dán olimpiai bajnok evezősök vasárnap délelőtti edzéseForrás: Origo


Az országban összesen négy, úgynevezett kajak-kenu szuperközpont van, ezekben félállású edzők tevékenykednek, a sportágban minden más amatőr. "Én vagyok Dánia egyetlen főfoglalkozású kajak-kenu trénere, az itteni keresetem nagyjából annyi, mint egy csúcsedzőé Magyarországon. Számomra nagy siker, hogy Poulsen eljutott oda, meg tud élni a kajakozásból. Ezzel ő lett Dánia első és egyetlen profi kajakosa" – meséli büszkén Bakó Zoltán.

Négyszeres junior világbajnok szobafestőtanonc

A húszéves, négyszeres junior világbajnok Emma Jörgensen már teljesen amatőr. Szobafestőnek tanul, éppen most végzi a szakmai gyakorlatát. "Ez azt jelenti, hogy reggelente háromnegyed hétkor megjelenik az edzésen. Nyolckor kerékpárra ül, elmegy vele a metróig, azzal átutazik Koppenhága másik felébe a szakmai gyakorlatára. Délután négykor leteszi a pemzlit, visszajön ide, következik az újabb edzés. És ez így megy minden hétköznap. De Dániában ebből senki sem csinál problémát, errefelé ez teljesen megszokott dolog. Svédországban sem, ott még a szövetségi kapitány is félállású. Most jönnek a floridai edzőtáborok, a svéd kolléga három hetet marad, majd hazarepül, mert dolgoznia kell, el kell tartania a családját."

Képzeletben Bakó kezét rázom, mert eszembe jutnak a magyarországi sportfinanszírozási lehetőségek, profi síkvízi kajakosaink és kenusaink, az állami támogatás. Persze tudjuk, hogy a kajak-kenu idehaza hosszú ideje a legeredményesebb olimpiai sportágunk, ekképpen esernyőt tart az egész magyar sport feje fölé. A bagsværdi tóparton és a csónakházban azonban megdől a tétel, mely szerint ma már csak állami milliárdokkal lehet eredményeket elérni.

„Annak idején, amikor Norvégiában dolgoztam félállásban, és Knut Holmann, majd Eirik Veras Larsen az irányításommal olimpiai bajnoki címeket szerzett (Holmann hármat, Larsen egyet), egyetlen menedzser dolgozott mellettem. Ő vezette az autót, foglalta a szállást, intézte a repülőjegyeket, és elvégzett minden olyan dolgot, amelyet máshol egy egész szövetségi apparátus csinál. A háromszoros olimpiai bajnok tanítványom pedig a tréningek között közértesként dolgozott, hiszen csak így tudott megélni."

A norvégok háromszoros olimpiai bajnok kajakosa, Knut Holmann is Bakó Zoltán tanítványa voltForrás: Origo


Dániában csak abban más a helyzet, hogy a Bagsværdban kialakított központban lehet dolgozni, és nem kell különböző klubokhoz bekéredzkedni. "Itt a helyi olimpiai bizottság csupán egy adminisztratív szervezet, egy utazási iroda. A Dán Sportszövetségek Szövetsége a támogatások 60 százalékát, a kizárólag élsportolókat tömörítő Team Denmark a maradék 40 százalékát adja annak a 12 millió koronának, amit éves szinten ez a sportág kap. Mielőtt felhördülnénk, hogy ez a közel félmilliárd forint milyen sok, nem árt tisztázni, hogy a síkvízi kajak-kenu mellett ebből a pénzből jut a maratonistáknak, a szlalomosoknak, a tengeri kajakozóknak és annak a 19 ezer amatőr sportolónak is, aki szabadidejében a kajakozás valamelyik válfaját űzi."

A jutalmazás sem túlságosan bőkezű. Most gondolkodnak azon, hogy a riói olimpia után a győztesek esetleg kapjanak bruttó tízezer eurót. "Az összeg fele maradna meg adózás után, de még erről sem született döntés. Dániában elképzelhetetlen, hogy egy ország hajszolja az olimpiai aranyérmeket. Ha nyernek, örülnek, de ha valaki csak hatodik lesz, azt is ugyanúgy megsüvegelik, mintha nyert volna. A teljesítményt és a befektetett munkát nézik, amely egy hatodik hely esetében is ugyanolyan elképesztő, mint ha valaki nyer.”

Bakó Zoltán közben végigvezet a csónakházon. A konditerembe is bekukkantunk, finoman fogalmazva nem egy nagy helyiség, de az ország evezősei és kajakosai itt szerzik meg az alapokat. Épp a világbajnok René Holten Poulsen példája mutatja, hogy a lényeg az elvégzett munka minősége.

Az önbizalom-hiányos világbajnok

„Poulsennel egészen különleges lelki kapcsolatban vagyok, miközben azért nagyon kell arra is figyelnem, hogy mit csinál a többi tanítványom – mondja Bakó Zoltán. – Amikor elkezdtem a dániai munkát, hetekig csak beszélgettem Poulsennel. Nagyon lelkizős alkat, olykor a mai napig elbizonytalanodik abban, hogy vajon képes-e a győzelemre. Pedig már nyert három világbajnokságot, és az idei olimpia egyik legnagyobb favoritja 1000 méteren. Néha kiabál velem, akkor mindig mondom neki, hogy hallom, amit mond, felesleges ordítania. Viszont az mindennél többet jelent a számomra, hogy a következő olimpiai ciklusban is velem akar dolgozni" – mondja Bakó Zoltán.

2015-ben Poulsen volt Dániában az egyetlen olyan sportoló, aki olimpiai számban egyéni világbajnokságot tudott nyerni, plusz ott volt még az 500 méteren megszerzett vb-cím. Mégis megdöbbentő volt, hogy ő lett az év sportolója, ráadásul duplán." Dániában ugyanis egyrészt választanak az újságírók – nemcsak a sporttal foglalkozók, hanem valamennyien –, másrészt az ország valaha volt 40 legnagyobb sporthőse, az úgynevezett dán Hall of Fame, vagyis a Hírességek Csarnokának tagjai is szavaznak. Olyanok, mint a kézilabdázó Anja Andersen vagy a futballista Laudrup testvérek.

René Holten Poulsen és Bakó Zoltán az Év sportolója-díjátadón HerningbenForrás: Origo


"René mindkét voksoláson első lett, ez szinte példátlan egy olyan országban, ahol a sport mellett az emberi tényezők is sokat számítanak. 2014-ben, például, Camilla Pedersen nyerte a sportolók választását, aki a hosszú távú triatlon-vb-n úgy győzött, hogy előtte egy évvel egy súlyos kerékpárbaleset miatt kómába esett, és hét hónapig élet és halál között lebegett. Pedersen után egy évvel nyert Poulsen, talán érthető, mekkora dolog ez.”

Élsport+szegénység vagy civil élet+gazdagság?

Miközben a magyar élsportolók soha nem látott jó körülmények között tudnak készülni egy-egy világversenyre, Dániában nagy áldozatot hoz, aki úgy dönt, hogy élversenyzőnek áll. Mert miközben azok a kortársai, akik tanulnak, egyetemre járnak, majd annak elvégzése után dolgozni kezdenek, harmincéves korukra már biztos egzisztenciát tudnak magukénak, ez az egyéni sportolókról nem mondható el. Magyarországon egy élsportoló, ha okosan gazdálkodik, pályafutása végére szert tehet egy akkora tartalékra, ami egy ideig biztos hátteret ad neki. Dániában ez egy-két sportág kivételével elképzelhetetlen. Éppen ezért hagyják abba itt nagyon sokan 20-21 évesen. A kérdés úgy szól: vagy élsportoló leszel, és szegény, vagy a tömegsportot mindennap űző civil, kiemelkedő egzisztenciával.

Ebben a konditeremben készülnek a dán kajakosok és evezősökForrás: Origo


"Talán ezért sokkal motiváltabbak és keményebbek az itteni sportolók. Hiszen ha nem lenne meg bennük a belső késztetés, ha nem mennének át a falon, akkor mi értelme van az egésznek? Itt a szakadó hóesésben, a kétfokos időben is lejönnek evezni. Mert tudják, hogy más esélyük nincs, különben miért áldoznák fel az egész fiatalságukat és életük legszebb, legtermékenyebb időszakát?Az ellentételezés? Vállveregetés, kézfogás, büszkeség és önigazolás, hogy igen, érdemes csinálni. A visszaigazolás René Poulsen és az én esetemben is a világbajnoki címek. Másoknál pedig a tudat, hogy megcsináltam.”

Poulsen kajakkirály lehet Rióban

Bakó Zoltán dán tanítványa 1000 méteren a riói olimpia nagy esélyese. De akik látták a 2015-ös milánói világbajnokság fináléját, emlékezhetnek, hogy az első három helyezett egy másodpercen belül esett be a célba.

A tó, ahol most csak hokizni lehetneForrás: Origo


„Az ezer méter a fizikai teljesítőképesség csúcsa” – mondja a magyar edző. „Ugyanakkor a lelki tényezők is legalább ennyire fontosak. Mi Renével naponta találkozunk, már ismerem minden rezdülését. A cseh Josef Dostál, a fiatal portugál klasszis, Fernando Pimenta és a német Max Hoff lesz a három legnagyobb ellenfele Rióban. Néha elgondolkodom, hogy ha René nyer, és én olyan edző leszek, akinek a tanítványai öt olimpiát nyertek, vajon változik-e valami az életemben? Aztán mindig rájövök, hogy nem. Én ugyanaz az ember maradok, aki voltam. Legfeljebb a dánok gondolkodnak el azon, hogy a következő négyéves szerződésemben valamivel jobb feltételeket kínáljanak. De ha nem így lesz, az sem baj. A lényeg, hogy az életemben mindig legyen valami kihívás, új feladat, motiváció. Ha René győz, akkor ilyen lehet az, hogy 2020-ban megvédhesse a bajnoki címét. Vagy ott van a szobafestőtanonc Emma Jörgensen. Könnyen lehet, hogy a következő ciklusban ő lesz az új kajakkirálynő.”

Megkönnyezi a magyar sikereket

Közben már az edzői irodában ülünk, ez az elméleti felkészülés központja. A faliújságon az egyes versenyzők legfontosabb adatai, pulzus- és csapásszámok, időeredmények. Ha Bakó Zoltán motoros hajóval követi a versenyzőit, akkor okostelefonján minden adatot lát az előtte lapátoló kajakosokról. De egy ilyen képességű szakember, mint ő, vajon miért nem Magyarországon dolgozik? A felvetés már csak azért is jogos, mert a sportág férfi kajak szakága nálunk hosszú évek óta egy helyben topog.

Bakó Zoltán az íróasztalánálForrás: Origo


„Sokan kérdezik ezt tőlem, de valahogy úgy alakult az életem, hogy nem jutott számomra edzői vagy szövetségi kapitányi hely Magyarországon. Nincs bennem ezért semmilyen tüske, azért dolgoztam én Magyarországon is. Vereckei Ákossal a pekingi olimpia előtt kerültünk kapcsolatba, és meggyőződésem, hogy ha Ákosnak akkor nem kell a négyesben is elindulnia, sokkal jobb eredményt ér el, mint amit egyesben produkált (hatodik lett.) Egy időben a Magyar Kajak-kenu Szövetség alelnöki tisztségét is betöltöttem, és egyszer majdnem szövetségi kapitány is lettem. A szavazáson 6:5 lett a végeredmény, én kaptam meg a szakma öt szavazatát, a jelenlegi kapitány, Storcz Botond pedig az elnökség másik hat tagjának a voksát. De ezzel sincs semmilyen gondom. Még akkor sem, ha sokan azt éreztették velem Magyarországon, hogy nekem ott a nulláról kellene elkezdenem, mert otthon nem dolgoztam még edzőként.
Furcsa dolog ez, mert amikor Pep Guardiola Münchenbe érkezett, biztos nem a Bayern kölyökcsapatát bízták rá csak azért, mert nem dolgozott még Németországban. Félreértés ne essék, Magyarországon tényleg rengeteg a jó tréner. De ez a felfogás nemcsak a sportban, hanem az élet egyéb területén is megmutatkozik."

Egy dániai csónakház és egy magyar sikeredzőForrás: Origo


"Épp a minap gondolkodtam el azon, hogy februárban lesz 50 éve annak, hogy elkezdtem a kajakozást. Ez valahol elképesztő, ugyanakkor ez az öt évtized annyi gyönyörű pillanattal ajándékozott meg, amiről nem is álmodhattam. Ott volt a Szabó Istyuval 1976-ban Montréalban megszerzett bronzérem a kajak kettesek mezőnyében. Aztán a négy olimpiai bajnoki cím Holmannal és Larsennel. Ugyanakkor sosem felejtem el azt, hogy honnan jöttem. Egy-egy versenyen számomra a magyarok ugyanolyan fontosak, mint a saját tanítványaim. Először persze mindig azokat figyelem, akiket edzek, de aztán a magyar versenyzőkre fókuszálok. Ha pedig egy olyan számban születik magyar aranyérem, ahol az én versenyzőim nem szerepelnek, azt ugyanúgy megkönnyezem, mint minden sportot szerető honfitársam.”