Százmillióba kerül, hogy valakiből teniszsztár lehessen

Vágólapra másolva!

Babos Tímea jól szerepel, de a magyar tenisz mai állapota ettől még egy baleset utáni rehabilitációra hasonlít. Nemrég a bajnoki döntőn még a játékosok szedték a labdát, a szövetség munkatársai fél évig nem kaptak fizetést. Demográfiai csapda fenyeget, közben tehetségeket kellene nevelni. Egy gyereket eljuttatni a profi státuszig összesen akár százmillió forintba is kerülhet. Hobbiból játszani viszont nem drága.

A munkások az utolsó simításokat végzik a hazai teniszszövetség impozáns új székházán. A Folyondár utcai épület üvegfalú irodái ugyanazt sugallják, amit a vezetők a saját ambícióikról: jól átlátható, világos koncepció mentén újraépíteni a sportágat. De ez az építkezés tovább fog tartani, mint felhúzni egy székházat.

A teniszszövetség új székháza Fotó: Polyák Attila - Origo

"Több funkciót is betölt az új központ. Először is lesz egy valódi otthona a magyar tenisznek, hangozzon ez bármilyen pátoszosan is – mondta az Origónak Richter Attila, a szövetség főtitkára. – Eddig kicsit nincstelenek voltunk, a szövetség a Sportok Házában volt, a válogatott hol itt, hol ott edzett. A válogatott játékosok itt minden segítséget megkapnak, és a hobbiteniszezők is elférnek, bár korlátozott számban. Sőt kisebb tornákat is rendezhetnek majd itt."

A Fradi-Loki nyomában

Volt honnan összekapnia magát a magyar tenisznek 2011-ben, amikor a szövetség új vezetése változtatásokba kezdett. Öt évvel ezelőtt 78 néző ment ki az egyik Davis-kupa-meccsre, és a második napon is csak 250-en voltak, pedig ingyenes volt a rendezvény. "Az akkori állapotból előbb eljutottunk a 800-1000-es átlagig, majd idén márciusban összejött az 1500-as telt ház, aztán a nyáron is kint volt 1800 ember, miközben a tévés nézettség megközelítette a Fradi-Debrecen focimeccsét" – mondta Richter Attila.

Richter: A körülmények sokat javultak az elmúlt években Fotó: Polyák Attila - Origo

Az Izrael elleni Dk-csatát látványos jégtenisz vezette fel, de ma már a kisebb versenyeken is három-négyszáz néző van jelen, ha a helyi szervező hozzátesz valamit a rendezvényhez.

Kiszolgáltatott edzők

A sportág hazai mélyrepülése nemcsak a nézőszámokon látszott. A szövetség sokáig természetesnek vette, hogy időnként úgyis felbukkan egy-egy nagy tehetség. De amikor elfogyott a klubok pénze, már nem tudták finanszírozni a tehetségek nevelését, így "a Sávolt Attila utáni időkben keletkezett egy tízéves lyuk".

A szülők kezdték fizetni a számlákat, akik közül viszont sokan egy idő után úgy érezték, hogy a szakmai munkába is beleszólhatnak. "Az edzők nagyon kiszolgáltatottá váltak, sokszor nem vállaltak fel konfliktusokat. Kifejezetten káros versenyeztetési hullám indult el" – idézte fel a főtitkár.

Teljesen felesleges ugyanis alig tizenéves gyerekeket nemzetközi tornákra hurcolni. Ha van egy korosztályban nyolc-tíz hasonló képességű játékos, több értelme van, ha itthon, kevés pénzből versenyeznek, tapasztalatot gyűjtenek, és iskolába járnak mellette. A nemzetközi versenyek világa az a szint, ahol forinttízmilliókat kell elkölteni, és ez sokszor kidobott pénz.

"Elég lenne feleannyi nemzetközi versenyre mennie, mint most, mégis több tapasztalatot gyűjtene, így hosszabb távon a nemzetközi ranglistákon is jobban szerepelne a gyerek. Ezt a konfliktust sokszor nem vállalják fel az edzők, mert akkor a szülő elviszi a gyerekét máshoz, aki az ő elképzelései szerint végzi a munkát – magyarázta Richter. – A szülők általában azzal érvelnek, hogy

nekik ez az egy szem gyerekük van, nem hibázhatnak,

elfelejtve, hogy éppen ezért a tapasztalatuk is sokkal kevesebb.

Erről a holtpontról kezdi kimozdítani a sportágat a 2013 végén indult kiemelt fejlesztési program.

Korábban a szövetség hiába könyörgött a szülőknek, süket fülekre talált. "Igyekeztünk segíteni, szakmai támogatást adni, de amíg azt nem tudtuk mondani, hogy átvállaljuk a költségek felét, kétharmadát, egészét, addig nem szólhattunk bele a döntésekbe."

Fél év fizetés nélkül

A gödörből kikecmeregni még így sem volt egyszerű. Adott volt egy erős generáció, az 1994 és '98 között születettek, akik közül a szövetség kiválasztott 11 gyereket támogatásra, még a program indulása előtt. Már tudták, hogy lesz támogatás, de a szerződést még nem írták alá, közben több kiválasztott gyereket próbáltak külföldi menedzserekhez szerződtetni – amivel a szövetség évekre elvesztette volna a róluk való döntés jogát.

Ezért a szövetség már a támogatási szerződés aláírása előtt megállapodott több játékossal. "Akkor a teljes éves költségvetésünk 120 millió forint volt, erre jött 40 millió támogatás.

A program elindítása érdekében az alkalmazottaink öt-hét hónapig nem vettek fel fizetést,

aztán amikor rendeződött minden, kifizettünk mindenkit, utolérte magát a rendszer, de ez egy nagyon nagy áldozatvállalás volt – emlékezett a főtitkár. - Épp ezért a mostani utánpótlássikereknek a szövetség minden egyes alkalmazottja a részese."

Edzés a Folyondár utcában Fotó: Polyák Attila - Origo

És valóban jöttek az eredmények, Gálfi Dalma junior világbajnok és US Open-győztes lett, Valkusz Máté vezette a junior világranglistát, 2014-ben Stollár Fanny egyesben és Gálfival párosban U16-os Európa-bajnok lett, és Wimbledont is megnyerték, idén a fiúk bronzérmet szereztek az U18-as Eb-n. Richter három éven át rendre azt nyilatkozhatta, hogy "ez volt az eddigi legeredményesebb év", akár az államnak fontos érmeket nézzük, akár a sportszakmai szempontokat.

Mert örök vita, hogy egy Australian Open-selejtező ér többet, vagy egy U18-as csapat-Eb-n megszerzett aranyérem. "Az előbbinek százszor nagyobb a sportszakmai értéke, de az utóbbi kézzelfoghatóbb: az aranyérem az aranyérem."

Nem akarnak az államtól függeni

Jelenleg nagyjából 200 ezren teniszeznek Magyarországon. A cél most

évente 15-20 olyan verseny megrendezése, amelyek megmozgatnak ezer-ötezer embert.

Ehhez szélesíteni kell a tömegbázist, ami az utánpótlás támogatása mellett a másik kulcsterülete a sportágfejlesztési programnak. Richter óvatos számításai szerint is legalább 20-25 milliárd forintos a hazai teniszpiac mérete. "Van 400 klub, ha mindegyik szerez tíz új tagot, az már négyezerrel több ember. Ehhez vegyük hozzá az iskolatenisz-programot, amiben húszezer gyerek vesz részt. Ha csak a tíz százalékuk átjut az egyesületi rendszerbe, és csak a tizedük versenyezni is kezd, négy év alatt megduplázzuk a versenyzők számát."

Richter Attila szerint a tenisznek mint profi sportnak

nem szabad a végtelenségig az államtól függenie",

az állam szerepe vissza kell, hogy szoruljon az utánpótlás támogatására és a létesítményfejlesztésre. Nem az a cél, hogy legyen két-három kiemelkedő játékosunk, akik sokat keresnek, hanem felépíteni egy "olyan sportágat, amely képes pénzt termelni. Ha ügyesen szervezem a versenyeket, azok megmozgatnak piaci forrásokat, szállodai kapacitást kötnek le, hirdetés van, üzleti kapcsolatépítés, nézők. Bár versenynek hívjuk ezeket, igazából események, amelyek sztorikat kreálnak, és azokat adják el a nagyvilágnak."

Önmagát fenntartó sportágat szeretnének Fotó: Polyák Attila - Origo

"Ha az állam négy év alatt összesen 600 millió forint támogatást ad a sportágnak, az a folyamat végén 20-30 milliárd forint többletet tud teremteni, munkahelyeket hoz létre, családokat von be, tehát valójában ez egy befektetés – folytatta a főtitkár. – Ha célzottan költjük el a támogatást, a sportág végül eltartja önmagát."

Baleset után

Bár a tenisz az elmúlt években rengeteg támogatást kapott, és látványos eredmények születtek az utánpótlásban, bőven maradt még kihívás. A 2014-re tervezett Nemzeti Edzésközpontot csak ezen a héten adták át, és még négy-öt évnyi folyamatos fejlesztésre biztosan szükség van, mert a "szövetség jelenlegi programja egy súlyos autóbaleset utáni rehabilitációra hasonlít.

Újra kell tanulni járni, nem mondhatjuk, hogy kapsz három hónapot, és ha nem botlasz meg, akkor oldd meg egyedül.

Ha három hónap után elengeded a kezét, biztosan elesik, eltöri a lábát, és kezdhet mindent elölről. Végig kell csinálni a rehabilitációt."

Itt gyógyulgat majd a tenisz Fotó: Polyák Attila - Origo

A teljes gyógyulás egyik alapfeltétele a hazai teniszt fenyegető demográfiai katasztrófa elhárítása. Richter úgy becsüli, itthon a teniszezők hatvan százaléka 50 év feletti, a maradék negyven százalék mintegy háromnegyede viszont 30 év alatti, tehát a 30-50 éves korosztály elenyésző kisebbségben van. Ezt a korosztályt muszáj "rohamtempóban erősíteni", különben öt-tíz év múlva lesz egy óriási lemorzsolódás a rendszeresen teniszezők körében, márpedig ez az a korosztály, amely az iskoláit már elvégezte, rendszeres jövedelme van, tud költeni a hobbijára, és a családot is be tudja vonni.

"Nem szeretnék saját magamról úgy beszélni öt év múlva, hogy ezzel a demográfiai csapdával nem kezdtem valamit."

Kulcskérdés a létesítményfejlesztés is, mert ugyan "elvben van rengeteg teniszpálya, de ez olyan, mintha azt mondanám: ott a Duna, minek ide uszoda?" A kormány támogatja, hogy Magyarország nemzetközi versenyeket rendezzen, ami "lehetőséget ad a fiataloknak, másrészt gazdasági jelentősége is van: egy tíznapos tornára idejön száz ember, azaz ezer vendégéjszakát viszek az adott régióba". Idénre 17 ITF Pro Circuit versenyt hagytak jóvá, plusz egy ATP challenger tornát a férfiaknál.

"A bűvös szó a szabadkártya", amelynek segítségével a magyar játékosok jóval több nemzetközi versenyen indulhatnak, és ez sok tehetségnek hatalmas előny. A külföldi tornák esetében ugyanis a játékos jelentkezik mindenhová, de csak az utolsó pillanatban derül ki, befér-e valamelyikre. "Ha csak az utolsó pillanatban vehet repjegyet, az drágább, nem tudja, meddig marad, olykor még szállodát is kell váltani verseny közben, és az iskolából is kimarad. Ez rendkívül bonyolult és bizonytalan helyzet."

Maguknak szedték a labdát a bajnoki döntőn

A hazai tornák szervezése már sokat javult a hat évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor "egy kicsit feszélyezett, de mókás hangulatú elnökségi ülésen felmerült, hogy a magyar bajnoki döntőt miért nem közvetíti a tévé?" A szövetség vezetői nyilván örültek volna ennek, de kénytelenek voltak beismerni, hogy javítani kellene kicsit a nívón, mert

"ha egyetlen székbíró van, a játékos pedig magának szedi a labdát, és magának mondja be az eredményt,

az nem biztos, hogy annyira pozitív képet sugároz".

A főtitkár szerint a mentalitásnak is van mit javulnia. Mióta van állami támogatás, "a klubok egyik fele azt gondolta, azonnal ide a pénzt, ami azért nem így megy, a másik fele pedig nagy ívű programokat tesz le az asztalra, de hátradől, gondolván, a szövetség majd megold mindent helyette".

Nem fehér sport

A változásokra az üzleti élet is nyitott, "de kicsit még keresik a lehetőségeket, próbálják felmérni, nekik ez hogyan éri meg a legjobban". Richter szerint nem a molinók és a reklámok számítanak igazán, ellenben "egy teniszmeccs kiváló közeg az üzleti kapcsolatok építésére.

Az üzleti racionalitást azonban minden cégnek magának kell megtalálnia ebben."

A teniszről azonban nem kell azonnal a milliókra asszociálni.

"Nagyon meg fog lepődni, aki úri sportnak tartja"

– állítja Richter. Egy hobbiteniszező nagyjából a kispályás foci árával kalkulálhat, "még télen is, pedig akkor lényegesen drágább a túlnyomásos sátrak miatt." Egy Európát és az Egyesült Államokat bevonó felmérés alapján a tenisz a harmadik legolcsóbb az olimpiai sportágak közül. A felmérésben a teniszhez társított három leggyakoribb jelző a családias, a szórakoztató és az egészséges volt. "Közel százezer megkérdezett ezeket tartotta fontosnak, nem a világranglistát, a pénzt, a sikert."

Babos Tímea, a jelenlegi legjobb magyar teniszező 25. a világranglistán Forrás: MTI/EPA/Peter Foley

Aki viszont profivá akar válni, annak legalább százmillió forintjába kerül, mire a világranglista közelébe jut. Tíz-tizenkét éves korig évente félmilliót kell költeni egy gyerek edzéseire, aztán amikor elkezd versenyekre járni, ez az összeg felmegy három-négymillióra, 13-14 évesen pedig már a nemzetközi mezőnyben kell szerepelni, ami ismét megdobja a költségeket – az utazások drágábbak, egyéni edzőt kell fogadni, és magántanárt, mert több hét kimaradhat az iskolából. A felnőttkor előtti utolsó években pedig már évi 15-16 millióra rúgnak az éves költségek.

Ez összesen ki is adja a százmilliós nagyságrendet.

Kevesebb nem lehet, mert ahhoz, hogy valaki feljebb léphessen, minden korosztályban meghatározott számú versenyen meghatározott eredményt el kell érnie, tehát utaznia kell, és tapasztalatot gyűjteni. Ezeken a gondokon enyhíthetne, ha Magyarország minél több nemzetközi versenyt rendezne, mert akkor itthon is gyűjthetnék a játékosok az értékes pontokat, ráadásul a szövetség most már az iskolateniszben kitűnő tehetségeket is tudja támogatni. "Tíz-tizenkét éves korig még senki sem kap nagy támogatást, viszont úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy a lehető legkevesebbet utazzon külföldre, és azt is fizesse a szövetség.

Ha pedig bekerül a legjobbak közé, és ott megragad, akkor egyre intenzívebben tudjuk támogatni,

és ha a szövetség által javasolt programban az edző is partner, akkor a végére abból a bizonyos százmillióból maximum 15-20-at kell fedeznie saját magának, a többit odateszi a szövetség, pontosabban a programon keresztül jórészt az állam."

Azt azonban hangsúlyozza: a sztártermelés csak eredménye, nem pedig a célja a megújulásnak.

Családi program

A tenisz esetében a sportágfejlesztés jelentős részben a tömegbázis növelését célozza meg. "A tömegsport most nagy divat lett, de nemcsak mert trendi, hanem mert gazdaságilag az értelmezhető – magyarázta Richter Attila. – A tenisznél pedig van plusz egy aspektus: kortalan. Háromtól 99 éves korig lehet játszani. Már egy hároméves gyerek is elkezd megtanulni egy kultúrát, elkezdődik az egészséges életre nevelése. Másfelől rendszeresen látom a szenior versenyeken, hogy akiknek a szállodában segítenél közlekedni, felmennek a pályára, elfelejtenek mindent, és játszanak. Ezt a kortalanságot nem sok sportág tudja, azaz tökéletes családi program."