Az 1940-es években évi átlagban még 15 ember vesztette életét lavinában olyan ellenőrzött területeken, mint a települések, a hivatalos sípályák, a közutak vagy a vasutak.
Az elmúlt 80 évben közel 1000 lavinában csaknem 2000 ember halt meg
a svájci hegyekben a kutatóintézet adatai szerint.
A davosi Hó- és Lavinakutató Intézet (SLF) jelentése szerint a lavinavédelmi építményekkel, a veszélyekre pontosabban felhívó térképek osztogatásával, lezárásokkal, kitelepítésekkel és
a megelőzési célból mesterségesen előidézett hógörgetegekkel
sikerült elérni a halálos lavinabalesetek csaknem teljes megszűnését az ellenőrzött területeken.
A "vadonban" távolról sem ilyen megnyugtató a kép: az ellenőrzött területeken kívül az 1950-es években évi átlagban 10 emberéletet követeltek a lavinák, ezt követően az áldozatok száma - a növekvő téli turizmussal párhuzamosan - folyamatosan emelkedett, és
az 1980-as években érte el tetőpontját évi átlag 27 halottal,
és még a 90-es években is évi 20 körül maradt a halottak száma.
A szabad területen történt lavinabalesetek többségét maguk az áldozatok idézték elő az intézet szerint.
Noha a pályákon kívül még mindig sokan vesztik életüket lavinabalesetekben, a hatékonyabb prevencióval, a jobb tájékoztatással és a mentőfelszerelések jobb hozzáférhetőségével itt is sikerült javítani a helyzeten.