Betonbiztosnak hitt trónok dőltek össze
Ha valaki azt mondja idén január 31-én, hogy Novak Djokovics még 2016-ban elveszíti a trónját, az illetőt senki nem vette volna komolyan. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy a szerb világelsőségét bárki vagy bármi veszélyeztesse. Serena Williams is magabiztosan uralkodott a női teniszben 2013. február 18. óta, de ő azért a 35. évében járva több esélyt adott a riválisoknak. A kérdés inkább úgy szólt, él-e valaki a lehetőséggel. Aztán november 7-én már egyik világranglista sem kezdődött Novak Djokovics, illetve Serena Williams nevével.
A szezon első Grand Slamje a férfiaknál a szokásos forgatókönyv szerint alakult. Jellemző a viszonylagos eseménytelenségre, hogy a 2016-os Australian Openre inkább emlékezhetünk egy első fordulós mérkőzés miatt, mint ami az után következett.
Nadal botlása Melbourne-ben
Ez így persze erős túlzás, de Rafa Nadal meccse a 64 közé kerülésért Fernando Verdascóval egyszerre volt drámai, tenisztörténeti és látványos, és az tette igazán különlegessé, hogy az esélytelenebb spanyol 7:6, 4:6, 3:6, 7:6, 6:2-re nyert.
A csata előtt 14:2 volt az egymás elleni mérleg a mallorcainak, aki Melbourne-ben, soha nem búcsúzott a 3. forduló előtt, sőt 2007 óta legalább a negyeddöntőig mindig eljutott.
Azt tudta, hogy honfitársa nagy kihívást jelent, nem is örült a sorsolásnak.
Elég csak a 2009-es ausztráliai elődöntőjüket felidézni, amikor a játék képe alapján inkább Verdascónak kellett volna győznie, de az 5 óra 10 perces ütközet végén Nadal ünnepelhetett. Most fordítva történt. Rafa Nadal 2015-ben sokat bukdácsolt, szenvedett, de a szezon végén kezdett magára találni, és általános vélekedésként fogalmazódott meg, hogy ő lehet az egyetlen, aki, ha visszanyeri a formáját, megtörheti Djokovics uralkodását. Az már január elején, Dohában kiderült, hogy ettől azért még messze van (6:1, 6:2-re kapott ki a döntőben).
Novak egy szinttel a többi játékos fölött jár. Ahogy teniszezik, nehéz elképzelni, hogy mérkőzést veszít"
‒ mondta még az Australian Open rajtja előtt. Nem ő volt az egyetlen, aki így gondolta.
Tehát ott tartottunk, hogy Melbourne-ben nem történt semmi rendkívüli.
Novak Djokovics sorozatban az ötödik Grand Slam döntőjét játszotta, és hatodszor is a magasba emelhette a Norman Brookes Challenge-kupát.
Andy Murray ötödször vesztett a diadal kapujában (négyszer Djokovicstól, egyszer Federertől kapott ki), ami szintén rekord (holtversenyben Ivan Lendllel, aki a US Openen bukott öt finálét, csak ő háromszor nyert is). A szerb egyébként az elődöntőben Roger Federert verte meg (6:1, 6:2, 3:6, 6:3), amivel átvette a vezetést az egymás elleni statisztikában (23:22). A svájci a legjobb négyig parádésan teniszezett, míg Djokovics Gilles Simon ellen száz ki nem kényszerített hibával, aminek azonban semmi jelentősége nem volt, mindössze érdekesség és jól mutatja, hogy a bajnok akkor is képes fontos meccset nyerni, ha nem megy úgy a játék, ahogy szokott.
A történet szempontjából azonban most jön a lényeg.
A szerb trónját betonbiztosnak hitte a világ
Novak Djokovicsnak az Australian Open után 16 790 pontja volt a hagyományos világranglistán, miközben a második Andy Murray 8945-öt gyűjtött. Óriási különbség még akkor is, ha a szezon elején jártunk.
Nem szeretnék előreszaladni, de négy hónappal később, június 6-án még mindig 16 950 és 8915 volt ez a két szám.
Igaz, hogy a szerbnek a következő öt hónapban 9000 pontot kellett megvédenie, szemben a skót 4190 pontjával, de a 2016-os ranglistán (ezt hívják race-nek) is 3225 pont volt az előnye az idény közepén. A matekot majd innen folytatjuk, de ugorjunk vissza a salakra. Illetve annyit még rögzítsünk, hogy a fordulat, a trónfosztás azért is tűnt elképzelhetetlennek, mert Andy Murray az idény első két Grand Slam-döntőjét elvesztette legnagyobb riválisával szemben.
Tehát egyáltalán nem volt a levegőben, hogy Djokovics fejéről lekerülhet a korona.
Éppen az ellenkezőjéről gondolkodott mindenki, mikor éri utol Nadalt és előzi meg Federert a Grand Slamek számában.
Melbourne után, sőt már előtte is az volt a visszatérő kérdés, a slágertéma, hogy sikerül-e Djokovicsnak végre a csúcsra érnie a Roland Garroson. Úgy volt 11-szeres Grand Slam-bajnok, ötszörös ATP-világbajnok, Davis-kupa-győztes és világelső több mint 200 héten át, hogy a Muskétások kupája hiányzott a gyűjteményéből.
Kicsit is sebezhetőbb lelkületű harcosnak már pszichológushoz kellett volna járnia Roland Garros-fóbiával.
Először 2006-ban, 19 évesen jutott el a negyeddöntőig Párizsban, de akkor és 2015-ig még ötször kikapott Rafa Nadaltól (kétszer a döntőben). Aztán 2015-ben nagyon simán elintézte a spanyolt (7:5, 6:3, 6:1), aki akkoriban árnyéka volt önmagának, de a fináléban beleszaladt Stan Wawrinkába. A svájcinak időnként vannak hetei, de még inkább napjai, amikor ellenállhatatlan, olyankor a nagyon jó Djokovics, Federer vagy épp Nadal sem tudja kizökkenteni, legyőzni. Kapott tehát egy újabb pofont Párizsban, amitől egy egyszerű halandó minimum néhány hétre padlóra kerül.
Visszatérés a Roland Garrosra
Ő nem. Helyette győzött Wimbledonban és veretlen maradt a US Openen, Pekingben, Sanghajban, Párizsban (a Bercyben), Londonban (a szezonzárón), Dohában, Melbourne-ben, Indian Wellsben, Miamiban és Madridban.
Úgy tért vissza a Roland Garrosra, hogy előtte 84 mérkőzéséből 78-at megnyert.
Időnként azért tudatta a világgal, hogy ő is emberből van. Monte-Carlóban, az első meccsén kikapott a cseh Jirí Veselytől (4:6, 6:2, 4:6). Rómában előbb olyat párbajozott Nadallal, amire már régen akadt példa, a spanyol is győzhetett volna (7:5, 7:6), majd a döntőben nem bírt Murrayvel (3:6, 3:6), elfáradt, mire odaért, mert Nadal után Nisikori is tesztelte rendesen.
Teljesen megérdemelten szólt minden róla. Tenisztörténeti menetelésre készült. Ha végre sikerül, nem lesz Nadal vagy Wawrinka, hogy megakadályozza, akkor Rod Laver óta ő az első férfi teniszező, aki egyszerre címvédő mind a négy Grand Slamen. Sőt, esélye marad arra, hogy megcsinálja a naptári Grand Slamet.
Aki idáig eljut, nem szokott megremegni, extra teher helyett extra motivációt ad neki a kihívás.
Azt azonban akár szerencsének is mondhatjuk, hogy az a három teniszező, aki a korábbi öt évben megállította Djokovicsot a Roland Garroson, ezúttal elkerülte. Roger Federer sérülés miatt el sem indult, amivel megszakadt a rekordnak számító, bámulatos sorozata: 65 Grand Slamen játszott megszakítás nélkül. Rafa Nadal kilencedszer is megnyerte áprilisban Monte-Carlót, majd ahogy szokta, rögtön utána Barcelonát, de ez a két trófea jutott neki 2016-ban. Igaz, tavasszal egyre meggyőzőbben teniszezett, Párizsban is simán jutott el a legjobb 32-ig, de csuklósérülés miatt váratlanul visszalépett a versenytől, és augusztusban került újra elő.
A címvédő Stan Wawrinkát Andy Murray takarította el a négy között. Djokovicsnak pályafutása egyik legfontosabb meccsére így maradt a skót.
Nem állítom, hogy ha Murray bokszában már ekkor ott ül Ivan Lendl, más lett volna a döntő kimenetele.
A sporttörténelemre még a Nap is kíváncsi volt
Két év közös munka után májusban szakított Amelie Mauresmóval, és gyakorlatilag valamirevaló edző nélkül játszott Párizsban. Az első két meccsén kötéltáncot járt százon kívüli játékosok ellen, előbb 0:2-ről, majd 1:2-ről fordítva győzött, de aztán belejött. Madrid és Róma után egy hónapon belül harmadszor játszott döntőt a két jó barát. Mintha Hollywoodban írták volna a forgatókönyvet: abban a pillanatban, hogy Andy Murray a hálóba ütötte a labdát és 3 óra 3 perces csata végén Novak Djokovics 3:6, 6:1, 6:2, 6:4-re nyert,
tíz elkeserítően szürke, felhős nap után kisütött a nap a Bois de Boulogne-ban.
A szerb egy hatalmas szívet rajzolt az ütőjével a centerpálya salakjába, és abba feküdt le ünnepelni, élvezni a pillanatot.
Nem véletlenül mondta az elvesztett döntő után Andy Murray, hogy neki ugyan elég nagy szívás ez a meccs, de büszke, mert a részese lehet, és a szurkolók is érezzék át, milyen kivételes eseménynek a tanúi.
Nem folytatódott a Djokovic-korszak
A logikus az lett volna, ha a Djokovics-korszak folytatódik. De nem. Ennyi siker, ennyi csata már neki is sok volt. Igaz ugyan, hogy az edzői stábjával megalkották a tökéletes teniszt, illetve a tökéletes teniszezőt (nincs gyenge pontja, nem lehet fogást találni rajta, a játékában, mindenre van válasza, mentálisan, fizikailag is hihetetlen teljesítményre képes, és a lenyűgöző komplexitáson túl fegyverei, nyerő ütései vannak), de ez még nála is csak akkor működik, ha százszázalékosan elkötelezett.
Nem lehet lazítani, megállni és élvezni az életet, amihez egyébként mindene megvan.
Elég egy kis kiengedés, és könnyen sebezhetővé válik. Az volt a csoda, hogy ennyi ideig bírta és megtalálta az egészséges egyensúlyt. Nem egyszerű motiváltnak maradni olyan kegyetlen sportágban, mint a tenisz, ha az ember gyakorlatilag mindent elért. Nem tudni pontosan, mi történt abban a három hétben, a Roland Garros vége és Wimbledon rajtja között, de az biztos, hogy Novak Djokovics nem csak a tenisznek élt akkoriban. Lehetett hallani, olvasni magánéleti problémákról, hogy válságba került a házassága. Amikor az All England Club bajnokságán, címvédőként kikapott a 3. fordulóban Sam Querrey-től (7:6, 6:1, 3:6, 7:6), maximum találgatni lehetett, hogy egyszeri kisiklásról vagy többről van-e szó.
Érdekes, hogy igazán nagy drámáról, látványos összeomlásról nem beszélhetünk. Július végén megnyerte Torontót, és a US Openen is döntőt játszott (miután az olimpián fájdalmas vereséget szenvedett Juan Martín del Potrótól, de az argentintól ki lehet kapni). New Yorkban egyébként Stan Wawrinka parádézott újra (három év alatt a harmadik Grand Slam trófeáját gyűjtötte be a 31 éves svájci).
Az őszt így is úgy kezdhette Djokovics, hogy neki 14 040, Murraynek 8185 pontja van, és a race-ben is 2055 pont az előnye.
Ezt sikerült eladnia nem egészen két hónap alatt. Nem ment el Pekingbe, kikapott Sanghajban az elődöntőben Roberto Bautista Aguttól (na, ilyen nem szokott előfordulni vele), miközben Murray veretlen maradt Pekingben, Sanghajban és Bécsben, ami 2000 pontot jelentett neki.
Újra Párizsban, ahol a tét a világelsőség volt
Hirtelen úgy kezdődött a szezon utolsó 1000-es versenye a párizsi Bercyben, hogy a tét a világelsőség. Djokovics nem vitte magával Boris Beckert, és másik edzője Marián Vajda sem kísérte el. A negyeddöntőig bírta, ahol Marin Cilic, pályafutása során először, tizennégy vesztes találkozó után jobbnak bizonyult nála (6:4. 7:6).
Ettől kezdve a skót kezében volt a döntés, megkoronázzák-e még Párizsban. A döntőbe jutás már világelsőséget jelentett, és mivel Milos Raonic (a szezon egyik legjobb meccsét játszotta Federerrel a wimbledoni elődöntőben) ki sem állt ellene a négy között, fogadhatta a teniszvilág szereplőinek gratulációját.
Azért lendületből még elintézte John Isnert a fináléban.
Pályafutása legjobb két hónapját produkálva 19 mérkőzést nyert meg sorozatban. Az idényben nyolc versenyen 82-ből 73 találkozón győzött.
Előfordulhat, hogy csak egy hétig leszek világelső, úgyhogy megpróbálom élvezni. A szezonzáron el is veszíthetem, és soha nem kerülök vissza az élre, de nagyon boldog vagyok, hogy sikerült"
‒ magyarázta az érzéseit a megkoronázott skót még London előtt. A győzelmi sorozata azonban az O2 arénában sem szakadt meg. Igaz, az elődöntőben brutális meccsen élte túl Milos Raonic remeklését (a wimbledoni döntőben is kanadait verte, aki végül a 3. helyen zárt a ranglistán, ami azért kicsit túlzás, bár a számok ritkán tévednek).
A szezon utolsó mérkőzésén, január óta már ötödször Novak Djokovics állt a háló másik oldalán (3:1 volt a szerbnek, összesítésben 24:10). Először találkoztak úgy, hogy a skót a világelső, de ha a két héttel korábban trónfosztott Djoko nyer, akkor ő zárja az évet az élen.
A tenisz történetében nem játszottak korábban ilyen ki-ki párbajt ATP-vb fináléjában.
Djokovics páholyában újra ott ült Boris Becker és Marian Vajda, de ez mégsem az a Djokovics volt, akit júniusig csodált a sportvilág. Kikapott 6:3, 6:4-re, így Andy Murray mindent vitt, míg a belgrádi pár héttel később bejelentette, hogy befejezte a munkát Beckerrel. Békében váltak áll, a német óriási sikerekhez segítette hozzá és nehéz elképzelni, hogy nélküle újra úgy tud majd dominálni, uralkodni a férfiteniszben.
Andy Murray státuszát a nagy négyesben gyakran megkérdőjelezték, de a 2016-os teljesítményével elcsendesítette a tamáskodókat.
Másodszor lett wimbledoni bajnok, Rióban megvédte a címét, újra aranyérmes lett egyéniben és aztán jött a varázslatos ősz.
Nem tévedek nagyot, ha kijelentem, hogy Ivan Lendl nélkül ez nem jött volna össze.
A Big4-ból (az elmúlt 13 évben csak közülük került ki az év végi világelső, és 52 Grand Slam serlegből 46-ot begyűjtöttek) Andy Murray ért utolsónak a csúcsra, miközben 2003 óta először fordult elő október 10-én, hogy a ranglistán Roger Federer és Rafa Nadal nevét sem lehetett olvasni az első négy között.
Igaz, Federer már júliusban befejezte a szezont, és Nadal is idő előtt ment szabadságra, mondván, hogy megfelelően felkészüljön 2017-re.
A spanyol azért így is kvalifikálta magát Londonra, de természetesen ott sem indult, míg a svájci a 16. helyen, 21‒7-es mutatóval, trófea nélkül zárta az évet, abban bízva, hogy a következőben újra versenyben lesz a legjobbakkal.
Tartok tőle, hogy az idő nem neki dolgozik. A generációváltás, illetve a fiatalok látványos áttörése egyelőre várat magára (a ranglistán a top 21-ben tíz harminc évnél idősebb játékos van, és hamarosan csatlakozik a klubhoz Djokovics és Murray), de Dominic Thiem, Nick Kyrgios és Alexander Zverev azért jelezte, hogy a helyzet nem reménytelen.
Del Potro Maradona nyomában
Mielőtt áttérnénk a nőkre illik megállni egy pillanatra és tisztelegni Juan Martin del Potro előtt. Az argentin lassan eléri Maradona népszerűségét hazájában. Nem lehet véletlen, hogy a legendás honfitárs három napon át szurkolt neki Zágrábban.
A Davis Kupa történetében (1905 óta íródik) először Argentínáé lett a híres salátástál.
A dél-amerikaiak többször jutottak el a döntőig, de ott mindig kikaptak. A két legendájuk, Guillermo Vilas és Jose Luis Clerc 1981-ben a John McEnroe vezérelte amerikaiak ellen bukott döntőt, Cincinnatiban.
Aztán 2006-ban, Moszkvában Nalbandianéknak túl sok volt Safin és Davigyenko, de két évvel később, végre otthon játszhattak finálét. Óriási esély és a 20 éves Del Potro is bevethető volt, míg a vendég spanyoloknál hiányzott Nadal.
Ez is kevésnek bizonyult a boldogsághoz.
Újabb 3 év múlva megint a spanyolok, de idegenben és Nadallal, aki 2:1-nél a 2. egyesét is megnyerte, Del Potrót verte. Valahogy éreztem, hogy Zágráb az ő helyük lehet. Igaz, hogy Cilic 6., Karlovics 20. a ranglistán, míg a két argentin ugyanott a 38. és a 41., de nem véletlenül szokták mondani, hogy a Davis kupában nem számít a ranglista.
Juan Martin del Potro óriási teniszező. Az elmúlt 12 év Grand Slam-bajnokai (a 2005-ös Roland Garros óta) közül csak ő és Cilic nem nyert Davis kupát. A horvátok 2005-ben, Pozsonyban már ünnepelhettek, de Cilic akkor még csak 17 éves volt.
Szegény horvátok. Szegény Marin Cilic. Davis Kupa döntő, 4. meccs. A hazai horvátoknak egy pont kellett a boldogsághoz, mert a szombati páros utan 2:1-re vezettek (Cilic és Del Potro ott már találkozott). Marin Cilic, a horvátok legjobbja 7:6, 6:2-re nyerte az első két szettet Juan Martin del Potro ellen. Zágráb aréna, 15000 fanatikus szurkoló. Ki lehet innen kapni? Hivatalosan 1500 vendégdrukker, de simán van 3000 argentin. Del Potro 7:5, 6:4-el egyenlített, de a döntő játszmát Cilic brékkel kezdte.
Bár ez ilyenkor már nem a tenisztudásról szól, azért jegyezzük meg, csúcsteniszt produkált a két gladiátor.
Szerintem egy ilyen párbaj a tenisz legnagyobb ünnepe, legjobb hírverése. Nem véletlen, hogy ez volt a 22.(!) Davis kupa döntőm (ha lehetek ennyire személyes). És nem értem azokat, akik állandóan szeretnék megreformálni a DK lebonyolítását.
Minek kéne megreformálni a DK-lebonyolítását?
Szóval döntő játszma, Cilic vezet, de Delpo rögtön visszabrékel. Azt eddig is tudtam, hogy ő a keményebb, a mentálisan erősebb. Hiába játszott Cilic szinte tökéletes teniszt, az argentin nem adta meg magát. Nem véletlenül győzte le Rafa Nadalt a riói olimpia elődöntőjében és egyelőre ő az utolsó, aki nyerni tudott Andy Murray ellen (ráadásul a DK elődöntőben, Glasgow-ban, 1:2-ről fordítva, 5 óra 7 perces csatában). Del Potro 4:3-nál újra brékelt és Cilic már nem támadt fel.
Hét perc híján ötórás, klasszikus, drámai párbajt láthatott a publikum.
Jöhetett a 37 éves Ivo Karlovics és Federico Delbonis. Egy külön fejezet szólhatna a viszonylag ismeretlen Davis kupa-hősökről, akik 2:2-nél alkottak maradandót (ilyenkor a csapatok 2. számú játékosaiból lesznek főszereplők, hirtelen Mikhail Juzsnyíj jut eszembe, aki 2002-ben, Párizsban fordított az 5. meccsen, 3:6, 2:6-ról, de Radek Stepaneket is említhetném). Tehát Karlovics és Delbonis. Mindkettőnek az élete meccse. Az egyik hős lesz. Lenyűgöző volt, ahogy a horvátok még 36, 46, 1:3-nál is buzdították a 210 cm-es óriásukat. Hiába, mert az argentin nagyon okosan játszott és a hajrában már sült a keze. 6:3, 6:4, 6:2 lett, kezdődhetett a tánc Maradonával.
Az elmúlt években láthattak Davis kupa-döntőt Pozsonyban, Belgrádban, Prágában és Zágrábban. A DK rendezésre nem lehet pályázni, ahhoz el kell jutni a fináléba. Szeretnék megélni egy budapesti döntőt!
Aztán még az is eszembe jutott, hogy a gazdasági válság sújtotta Argentínából többen jöttek el egy hétvégére szurkolni, mint ahányan elkísérték a magyar olimpiai csapatot Rióba.
Jó, tudom, Zágrábban nincs Zika-vírus és a közbiztonság is jó, de azért mégis elgondolkodtató. Ahogy mondani szokták: Juan Martin del Potro maradandót alkotott. Mindent kiadott magából, aminek az lett az ára, hogy a 2017-es Australian Opent lemondta, hogy a szezon többi versenyére megfelelően felkészülhessen. Hiányozni fog Melbourne-ben, de megértem, szerintem tavasszal hallunk róla.
Serena Williams is átadta trónját
Azt már tudjuk, hogy Serena Williams 186 hetes uralkodás után szeptemberben elvesztette ranglistavezető helyét (hiába játszott döntőt az első három GS-en és nyerte meg Wimbledont).
Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy egyetlen mérkőzésen múlott.
Ha januárban, az Australian Openen nem kap ki a pályafutása első Grand Slam-döntőjét játszó Angelique Kerbertől (4:6, 6:3, 4:6), 2016-ban is belefért volna, hogy egy újabb balul sikerült US Open-elődöntő után (2015-ben Roberta Vinci, 2016-ban Karolína Plísková lepte meg) már ne a tenisznek éljen.
Azért csúnya lett volna, hogy a 22-szeres egyéni Grand Slam-bajnok (Wimbledonban csak utolérte Steffi Grafot, épp Kerbernek visszavágva a bajnoki ütközetben) amerikai, 35 évesen, összesen nyolc versenyen indulva (amiből az egyik, az olimpia, nem is ad pontot) világelső marad, miközben a riválisok több mint kétszer annyi állomáson gyűjtögetik a pontokat.
Annyira jellemző a XXI. század második évtizedének női teniszére, hogy pont Angelique Kerbernek sikerült. A potenciális esélyesek közül talán rá fogadtak volna a legkevesebben.
A lengyel származású, 1988-ban született német a 10. helyen zárta a 2015-ös szezont, bár senki sem nyert nála több mérkőzést.
Évek óta kiemelkedő tehetségként tartották számon, de a nagy eredmény nem jött. És akkor hirtelen ott találja magát egy Grand Slam-döntőben. A háló másik oldalán Serena Williams, aki ellen egyszer tudott győzni, annak is már négy éve. Ha kikap, akkor is pályafutása legnagyobb sikere. Nem ijedt meg, győzött, amivel új időszámítás kezdődött az életében.
Mindig tudtam, hogy megvan benne a tehetség, keményen dolgozott. Szüksége volt egyetlen sikerre, ami megváltoztatta fejben, hogy higgyen önmagában. Amióta van önbizalma, teljesen megváltozott a játéka"
‒ magyarázta Steffi Graf a honfitársról, aki 2016-ban többet keresett (10 136 615 dollár) a hivatalos pénzdíjakból, mint a megelőző 12 évben.
Hullámvasútra ültek a többiek
A többiek? A szokásos hullámvasút. Kvitovának, Muguruzának, Radwanskának, Azarenkának és Halepnek is akadtak hetei, napjai, amelyekre büszkék lehetnek, de összességében talán egyikük sem érezheti elégedettnek, boldognak magát. Persze a spanyol Garbine Muguruza azért a Roland Garros-diadallal nem fog panaszkodni, de valószínűleg jobb második félévre számított.
Dominika Cibulková szintén megvalósította az álmát. A szlovák lány úgy nyerte meg a szingapúri WTA-döntőt, hogy az első két csoportmeccsét elbukta, majd a fináléban visszavágott a világelső Kerbernek a hét eleji vereségért. Igen, ilyen a női tenisz, és valószínűleg a következő évek is a kiszámíthatatlanság jegyében telnek majd.
A kérdés csak az, hogy Serena Williams meddig talál még örömet a játékban.
Decemberben bejelentette, hogy eljegyezte őt a Reddit társalapítója, Alexis Ohanian. A magánélete tehát egyenesben van, újra boldog. Igaz ez egy másik korábbi világelsőre (no, azért nem egy súlycsoport), de Ana Ivanovics előbb Bastian Schweinsteiger felesége lett júliusban, majd néhány nappal az új év előtt bejelentette visszavonulását, mert a sok sérülés miatt nem tud olyan szinten teniszezni, ahogy szeretne.
Babos Tímea fejlődése megállíthatatlan
Némi elfogultsággal Babos Tímeát megválaszthatták volna a legtöbbet fejlődött játékosnak. Nem ő kapta ezt a címet 2016-ban, és ugyan nem nyert versenyt egyéniben és párosban sem, kimagaslóan a legjobb szezonját zárta Kínában.
A ranglista 26. helye, az egyéniben 37‒28-as, párosban 35‒22-es győzelem-vereség mutatója és az 1 222 057 dolláros keresete a hivatalos pénzdíjakból önmagáért beszél.
Néhány név, akiknél jobbnak bizonyult a riválisok közül: Dominika Cibulková, Belinda Bencic, Kristina Mladenovic, Venus Williams, Laura Robson, Sabine Lisicki, Karolína Plísková, Sara Errani, Monica Niculescu, Eugenie Bouchard.
Tekintélyt parancsoló, önbizalmat adó sikerek, és a legjobb meccséről még nem is szóltam. A US Open 3. fordulójában úgy teniszezett, hogy azzal talán még önmagát is meglepte.
Simona Halep ellen győzelemre állt a döntő játszmában, de akkor még hiányzott az az önbizalom, amelyért Kerber is éveket dolgozott.
A párosban talált egy nagyszerű partnert. Jaroszlava Svedovával ugyan nem nyert versenyt, de az újabb wimbledoni döntő (a harmadik három év alatt) és a Williams nővérek elleni játék a fináléban mutatta, hogy nem volt rossz döntés összeállni. Igaz, 2017-ben új partnerrel folytatják mindketten.
Jönnek a magyar fiatalok
A magyarokról annyit érdemes még megjegyezni, hogy Fucsovics Mártonnak végre sikerült Grand Slamen a főtáblára kerülni a selejtezőből. Először 2011-ben próbálkozott, Wimbledonban (junior wimbledoni bajnokként kapott esélyt), legközelebb 2013-ban indulhatott a kvaliban, majd sorozatban még 13 GS-en rajtolt a selejtezőben, de egyszer sem jutott a 128-as főtáblára.
Augusztusban lezárult egy korszak, bemutatkozhatott a US Openen.
Nicolas Almagrótól ugyan viszonylag simán kikapott az első fordulóban (6:1, 6:4, 7:6), de a közös munka Sávolt Attilával beérni látszott. Az áttörést persze az jelentené, ha a ranglistahelyezése javul annyira, hogy alanyi jogon versenyezhet a Grand Slameken (jelenleg 158., de 2014-ben állt már a 135. helyen). A cél nem lehet más, mint a top 100-ba kerülés, amiben segítheti, hogy 2017. februárjában ATP Challengert, majd áprilisban (a sportág történetében először) Grand Prix-t rendeznek Budapesten.
Babos Tímea mellett, egy jó őszi sorozattal Gálfi Dalma került a legközelebb az álmai megvalósulásához. Októbertől, öt versenyen összesen 222 világranglista pontot gyűjtött, húsz mérkőzéséből tizenhetet megnyert, veretlen maradt két 25000 dollár összdíjazású tornán és a százezres tokiói állomáson a döntőig menetelt, amivel egészen a 160. helyre jött fel, ami Australian Open selejtezőt ér.
Sokat elárul a teljesítményéről, hogy egyetlen nála fiatalabb teniszező található előtte a ranglistán.
Sajnos az aucklandi WTA GP selejtezőjében nem sikerült a jó rajt, az első fordulóban kikapott az orosz Blinkovától (6:4, 1:6, 6:4), de az már a 2017-es szezon.
origo.hu
Elkezdődött: összecsaptak Ukrajnában a franciák az oroszokkal
vg.hu
Mobilfox: kiderült, kinek köszönhető a Deák téri pénzhullás
borsonline.hu
Ez a helyesírási teszt garantáltan megizzaszt: okosabb vagy, mint egy ötödikes?
magyarnemzet.hu
Ha utánvéttel rendeli meg a csomagjait, jobb, ha szemmel tartja a futárt
metropol.hu
Szomorú vallomást tett az Omega sztárja
vg.hu
Forradalmat és leárazási hullámot indít az Ikea – de a magyarok nem biztos, hogy örülhetnek
borsonline.hu
Ez mindent megváltoztat, súlyos döntést hozott Katalin és Vilmos
nemzetisport.hu
A Mezőkövesd közleményben válaszolt a kiboruló Gomisnak
origo.hu
Szétplasztikáztatta magát, és teljesen lecsúszott az egykori gyönyörű szexszimbólum - drámai képek
origo.hu
Sokkoló fotók: felismerhetetlen lett Magnum, Tom Selleck
origo.hu
Erre várt és ettől félt a világ: Oroszország megszólalt Irán Izrael elleni támadásáról
origo.hu
