Magánéleti és mentális gondjaim is vannak - világbajnok kenusunk vallomása

Vasbányai Henrik rio 2016 olimpia
Rio de Janeiro, 2016. augusztus 15. Vasbányai Henrik (b) és a német Sebastian Brendel a férfi kenu egyesek 1000 méteres versenyének előfutamában a riói nyári olimpián a Rodrigo de Freitas Lagúnában 2016. augusztus 15-én. A magyar kenus harmadik lett, így a középfutamba jutott. MTI Fotó: Kovács Tamás
Vágólapra másolva!
Bár C-1 1000 méteren győzött a válogatón és ezzel kvalifikálta magát a plovdivi Európa-bajnokságra Vasbányai Henrik, a KSI kenusa, saját bevallása szerint is keresi önmagát. A riói olimpiai szereplés és párjával, Mike Róberttel történt szakításuk nyomokat hagyott. A Magyar Kajak-kenu Szövetség készített interjút a világbajnok kenussal.

- „Henriknek a fejében kellene rendet tenni.” „Túl sokat agyal, ez a baj.” „Saját maga tesz be fékeket a hajóba.” Gondolom ön is hallotta már ezeket a véleményeket.
– Persze, hogy hallottam. De nem újdonság, mert én is tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal. Sokan mondják, azt azonban kevesebben kérdezik, hogy mi a baj.

Mi a baj Vasbányai Henrikkel? Forrás: MTI/Kovács Tamás

- Mi a baj?
– Nem tudom pontosan, nyilván sok összetevője van. Vannak magánéleti gondjaim. Ahogyan nyilván másoknak is. Vannak technikai problémáim. Nem úgy evezek, mint tavaly. Lapátot váltottam, hátha tudok újítani, de ez is csak torzított a technikámon. Aztán vannak mentális dolgok, amelyekkel évek óta nem tudok megküzdeni. Tavasszal megy alattam a hajó, jó formában vagyok,

A versenyekre úgy ahogy össze tudom szedni magam, de a köztes időszakokat mindig át kell vészelnem. Idén már a tájékoztatón éreztem, hogy jön a baj.

- Ilyenkor mi jár a fejében?
– Hogy nem bírom ki a végét, és addig agyalok, amíg tényleg elhelyezem a gátakat. Korábban könnyedén át tudtam menni a fájdalmakon, most hogy megváltozott a technikám, már nem tudok olyan gazdaságosan evezni, hamarabb jön a fájdalom része is. Nehéz ezt megélni.

- Szereti még a kenuzást?
– Volt időszak, amikor nem, de most kifejezetten szeretem. Nem nyűg a délutáni kánikulában is lemenni melózni, az edzőm, Oláh Tamás bármit mond, megcsinálom. Mert akarom bizonyítani, hogy nem vagyok rossz versenyző.

A szegedi egyes győzelem adott egy kis löketet, de összességében hiányzik a magabiztosság érzése belőlem.

- Az év elején úgy fogalmazott, a párost tekinti a fő számának ebben a szezonban, de úgy tűnik, még nem találta meg az igazi párt...
– Hát ja... Az az igazi párosérzés még nem érkezett meg. Szerintem Robi a legjobb hátsó ember Magyarországon, amikor ő az ezer végén azt mondta, hogy „hopp”, akkor el is indult a hajó. Ez hiányzik nagyon.

A Vasbányai, Mike páros a riói olimpián Forrás: MTI/Kovács Tamás

- Lesz még valaha Vasbányai, Mike páros a vízen?
– Nem tudom. Amikor szétváltunk Robival, Oláh Tamás azt mondta, próbáljak meg csak az egyesre koncentrálni. De én mindenképpen ragaszkodtam a pároshoz, én erőltettem, hogy továbbra is ez legyen a fő számom. Most sokat töprengek azon, hogy tényleg csak az egyessel kellene foglalkoznom.

Egyik pillanatban azt érzem, hogy képes vagyok minden hegyet megmászni, a másik pillanatban meg azt, hogy oda se tudok érni a dobogó közelébe. És akkor még arról nem is szóltam, hogy milyen érzés, ha nem felelsz meg az elvárásoknak... Bár tudom, az edzőim akkor is szeretni fognak, ha utolsó vagyok.