Társoldalunk:

Amikor az Angyal legyőzte az Ördögöt

2017.10.15. 06:56

Miért pont Björn Borg és John McEnroe? Mi tette, teszi annyira különlegessé a svéd és az amerikai több mint 30 évvel ezelőtti rivalizálását, hogy kettejük első wimbledoni találkozójából film is készült?

A sportban a rivalizálás új távlatokat, lehetőségeket képes nyitni. Ezt az állítást felesleges lenne magyarázni, példákkal bizonyítani. Nem véletlen, hogy a sport eladásával foglalkozó szakemberek egyik leghatékonyabb fegyvere felépíteni egy versengést. Szerencsés esetben az élet generálja ezeket a különleges párosításokat. Ezek nemcsak személyek között alakulhatnak ki: akár két klubcsapat, vagy nemzeti válogatott is eljuthat erre a megkülönböztetett szintre. Optimális esetben, ha elindul egy rivalizálás, akkor az évekig eltart, mert abból nemcsak az érintett főszereplők, de az egész sportág képes profitálni. Ebből a szempontból Björn Borg és John McEnroe rivalizálása nem volt szerencsés, nem sikerült kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, dollármilliókat. Ha szigorúan vesszük, akkor mindössze három évig tartott. Különösebb kutatás nélkül lehetne legalább fél tucat komolyabb versengést feleleveníteni, csak a teniszből. Joggal merül fel a kérdés, mégis mitől volt a halk szavú svéd és az amerikai fenegyerek párbajsorozata ennyire maradandó, kultikus, megfilmesítésre méltó.

2016-ban is ott jártak Wimbledonban. Ha pedig már ott voltak, be is öltöztek egy fotó kedvéértForrás: AFP/Glyn Kirk

Kettejük közös története 1978-ban, Stockholmban kezdődött. A 19 éves John McEnroe, 6:3, 6:4-re legyőzte, az akkor már hatszoros Grand Slam-bajnok, világelső Björn Borgot. Ráadásul az otthonában, a saját szurkolói, sőt a svéd király előtt. Borg, egészen addig a napig soha nem kapott ki nála fiatalabb játékostól. Az amerikainak ez volt az első szezonja a profik között, de valósággal berobbant a legjobbak közé: 98 mérkőzéséből 79-et megnyert, és összesen öt tornán maradt veretlen. A következő évben hatszor találkoztak, és a mérleg a svéd javára billent, összesítésben már ő vezetett 4:3-ra, de Grand Slamen nem kerültek össze. Borg sorozatban negyedszer ért a csúcsra Wimbledonban, és előtte a Roland Garroson sem tudta senki megállítani. McEnroe sem lassított, 105 meccséből 91-en győzött, és tíz tornáról hozta el a bajnoknak járó serleget. Az Australian Openre abban az időben nem jártak a legjobbak (Borg mindössze egyszer indult, és McEnroe is csak 1983-ban kezdett Melbourne-ben versenyezni), és a Roland Garros is elmaradt Wimbledontól, meg a US Opentől.

Az 1980-as svéd nemzetközi bajnokságot Borg nyerte meg McEnroe ellenForrás: AFP/Jacob Forsell

Akkoriban nem a Grand Slam-rekordokra hajtottak a legjobbak, ahogy azt Borg egyszer megfogalmazta. Mindenesetre 1980. március 3-án már John McEnroe nevével kezdődött a világranglista, de három héttel később már újra a svéd ült a trónon. Ekkoriban már túl voltak egy kettejük barátságát megalapozó jeleneten. New Orleansban, 1979 tavaszán az elődöntőben kerültek össze. Big Mac addigra már elég sok, nem túl pozitív jelzőt kapott, a fenegyerek még az udvariasabb minősítésnek számított. Ezen a meccsen is elemében volt, dühöngött, veszekedett, már-már őrjöngött. Aztán a döntő szettben, 5:5-nél Ice Borg a hálóhoz hívta három évvel fiatalabb riválisát, és azt mondta neki,

ez csak egy játék, ne idegeskedj, nyugodj meg”.A New York-i végül a rövidítésben megnyerte a meccset (5:7, 6:1, 7:6), és soha többet nem viselkedett rosszul, sportszerűtlenül, ha a svéd állt a háló másik oldalán. Borg egyébként is közismert volt arról, hogy szívesen veszi a szárnyai alá a fiatalabb játékosokat, és segíti a beilleszkedésüket a touron.

Az egyébként hihetetlenül tisztelettudó wimbledoni publikumot annyira nem érdekelte 1980. július 5-én, hogy McEnroe az ő hősük ellen már megtanult viselkedni. Túl sok volt a negatív élményük, tapasztalatuk az amerikaival ahhoz, hogy ne az Ördögöt lássák benne, az ő Angyalukkal szemben. Talán soha senkit nem övezett akkora ellenszenv az All England Club addigi 104 éves történetében, mint a taszítóan harcias, agresszív amerikai kölyköt.

John McEnroe egy 1980-as wimbledoni mérkőzésenForrás: AFP/Stf

Az úgynevezett Open éra 12 évvel korábban kezdődött, és lassan kezdett egyértelművé válni, hogy jó döntésnek bizonyult a teljes profizmus elindítása. Björn Borg és Jimmy Connors volt a profitenisz első két valódi terméke. A svéd 15 évesen befejezte az iskolai tanulmányait, és aláírt az IMG-hez. A cég rögtön Monte-Carlóba költöztette a tini svédet, és elkezdte a leggazdagabb játékossá, a leggazdagabb sportolóvá tenni. Gyakorlatilag bármit el lehetett adni Borggal, és nemcsak a teniszipar használta. Sört, ruhát és ételeket is reklámoztak vele. Nemzetközi szimbóluma lett a tökéletes úriembernek, megspékelve a misztikus playboy külsővel. A népszerűségével, az ismertségével új távlatokat nyitott a tenisznek, sokkal többen kezdték követni a sportágat, nőtt a rajongók tábora. Érdekes, hogy a fiatal McEnroe-t is gyorsan felfedezte a hirdetői piac. Amikor először indult Wimbledonban, még 1977-ben, és tucatnyi balhé közepette az elődöntőig jutott (Jimmy Connors állította meg, 6:3, 6:3, 4:6, 6:4-re verve), a Nike alapítója, Phil Knight fantáziát látott a rebellis, fékezhetetlen karakterben, és gyorsan cipőszerződést kötött vele. A tenisz kereteit túlnövő felfokozott érdeklődéshez kellett a brit bulvármédia is, és az ekkora már valóban a teniszvilág két legjobbjának számító hős közötti markáns különbség. A jobbkezes és a balkezes. A védekező és a támadó. A jég és a tűz. A gép és az őrült géniusz.

Az 1980-as wimbledoni döntőig vezető úton McEnroe-nak két komolyabb akadályt kellett leküzdenie. Az előző évben a 4. fordulóban kapott ki Tim Gulliksontól (6:4, 6:2, 6:4), így egyáltalán nem mehetett biztosra. Rezgett a léc, amikor a legjobb 64 között, az ausztrál Terry Rocavert 6:4, 5:7, 7:6-ra vezetett ellene. Az elődöntőben visszavágott a három évvel korábbi vereségért. Borg menetelése nem adott okot aggodalomra a szurkolóinak, 16 között például simán intézte el Taróczy Balázst (6:1, 7:5, 6:2), de a többi áldozatának sem adott sok esélyt.

A Legendák Kupája verseny előtt 2007-ben. Borg (balra) és McEnroeForrás: AFP/Michel Krakowski

Akik a helyszínen, vagy a televízió előtt ülve követték a döntő mérkőzést, már akkor tudták, hogy valami különleges, tenisztörténeti eseménynek a tanúi, részesei. Az első három játszmában ugyan hullámzó volt a teljesítmény, de a negyedik szett rövidítése, a 18-16-ra végződött drámai tie-break olyan labdamenetekkel, izgalommal, megoldásokkal szolgált, ami felejthetetlenné, klasszikussá tette az összecsapást. Borgnak öt meccslabdája volt, de végül McEnroe ötödik szettlabdájánál, a svéd a háló aljába ütött egy rövidítést. Úgy tűnt, hogy a rendíthetetlen ólomkatona megtört, de bárki, aki ezt hitte tévedett. Egyetlen adat: az ötödik játszmában, hét adogatójátékban mindössze két pontot vesztett a svéd.

Mindazok, akik négy órával korábban fütyülve fogadták John McEnroe-t felállva tapsolták az amerikait, amikor lesétált a legendás centerpályáról. Big Mac nem zuhant össze, megtanulta a leckét, és a következő három Grand Slam-döntőt megnyerte a svéd ellen. Ő szakította meg Björn Borg 41 mérkőzéses győzelmi sorozatát az All England Clubban, de a 81-es wimbledoni döntőjük nem lett klasszikus, nem készült belőle film (4:6, 7:6, 7:6, 6:4), és miután pár hónappal később újra jobbnak bizonyult a stockholminál a US Open fináléjában, Borg úgy döntött, köszöni szépen, de neki ebből ennyi elég volt. Nem vette fel a kesztyűt, inkább 26 évesen visszavonult.

Björn Borg a Borg-McEnroe film posztere előttForrás: AFP/Bertil Ericson

Így ért véget a tenisz történetének egyik leghíresebb rivalizálása már a 14. rész után. Ha arra gondolunk, hogy Pete Sampras és André Agassi 34-szer csapott össze (ötször GS-döntőben), Rafa Nadal és Roger Federer 37-szer találkozott eddig (kilencszer GS-döntőben), Rafa Nadal és Novak Djokovic 50-szer meccselt (7-szer GS-döntőben), és Roger Federer és Novak Djokovic 45-ször párbajozott már (4-szer GS-döntőben), akkor persze kicsit más megvilágításba kerül Borgék 14 ütközete. De nincs sok értelme az összehasonlításnak, és az biztos, hogy az Open éra első aranykorának a csúcsát jelentette az 1980. július 5-i, wimbledoni döntő, és annak a korszaknak tett pontot a végére Björn Borg visszavonulása. Ha valaki esetleg még mindig nem értené, mitől annyira különleges az a mérkőzés, nos, azt is szokták mondani, azért, mert egy olyan igaz történet, amikor az Angyal diadalmaskodott az Ördög felett.

Az egykori nagy ellenfelek mára jó barátokká szelídültekForrás: AFP/Pornchai Kittiwongsakul

De ha már ennyit írtunk kettejükről, érdemes volt annak is utánajárni, hogy mire ment egy magyar játékos az Angyal, azaz Björn Borg ellen. Kezdjük a történetet 1973. június 30-án. A wimbledoni angol nyílt nemzetközi teniszbajnokság negyedik fordulójában, vagyis a legjobb 16 között a férfi egyesben Baranyi Szabolcs–Björn Borg-mérkőzést rendeztek.

A számszerű végeredmény: Borg-Baranyi 6-3, 6-2, 6-8, 5-7, 6-1. Ötjátszmás dráma, amelyben Baranyi 0-2-ről hozta vissza a mecset 2-2-re, de az ötödik szettben már nem bírt a svéddel.

A Népsport kiküldött munkatársa, Vad Dezső így írt erről: „A hármas pályán nem sok hiányzott a meglepetéshez. Baranyi már vesztett állásból teremtett magának újra lehetőséget. Az ötödik játszmában azonban nem bírt a hatodik helyen kiemelt Borg fiatalos lendületével. Végül két és félórás küzdelemben kikapott. A közönség, főleg a fiatalok első számú kedvence, a svéd Borg két megnyert játszma után a harmadikban 5-4-re állt, ekkor három mérkőzéslabdához jutott. A közönség már-már a kézfogást várta, amikor Baranyi valósággal megtáltosodott. Olyan nyugalommal ütött be három labdát, mintha csak akkor kezdődött volna a találkozó. Előbb szépített a játszmaarányon, majd a negyedik játszmában ellenállhatatlan volt. Baranyi még a döntő, ötödik szett elején is kézben tartotta az irányítást, mert Borg első és harmadik adogatásánál is előnyhöz jutott. De ekkor a svéd összpontosított jobban, Baranyi pedig 4-1 után megadta magát.

Szégyenkezésre, szomorkodásra így sincs semmi oka, bár ha a harmadik és a negyedik játszmában nyújtott játékát állandósítani tudja, most a legjobb nyolc között lehetne Wimbeldonban, a félhivatalos világbajnokságon.”

Baranyi Szabolcs, aki legyőzte Björn BorgotForrás: Raimond Rooparg

A végére pedig jöjjön a csattanó. A helyszín Budapest, Pasaréti út, az időpont 1972. november 16. Király Kupa mérkőzésen Magyarország-Svédország 3-2. Ez akkor óriási szenzációnak számított, nem véletlen kapott helyet a hír a Népsport címoldalán. Az utolsó napi Baranyi–Borg-mérkőzés nem csak az eredmény miatt feledhetetlen. Baranyi 6-3, 2-6, 7-5-re nyert. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy pár évvel később Borg (és McEnroe) uralja majd a teniszvilágot, de ez a tény sem von le semmit ennek a káprázatos győzelemnek az értékéből. Még akkor sem, ha a másnapi Népszabadság sportoldalán a szerző azon lelkendezett, hogy a svédek elleni siker a Taróczy.-Machán páros összeállásának és a páros győzelmének volt köszönhető a skandinávok ellen. A svédek szövetségi kapitánya, Lennart Bergelin is arról beszélt, hogy a páros lepte meg legjobban őket. Azzal, hogy Baranyi Szabolcs legyőzte Björn Borgot egy nappal később csak a Népszava újságírója, Szikszay András foglalkozott. Ő is elintézte a dolgot egy mondattal:

Baranyi Szabolcs (Borg ellen) a tőle várt eredményt nyújtotta. Játékában kitűnően érvényesül a fedett pálya játékban döntő kemény adogatás, az állandóan hálót rohamozó játék, és kitűnő röptekészsége.”

Ennyi. Azért mi írjuk csak le még egyszer. Baranyi Szabolcs-Björn Borg: 6-3, 2-6, 7-5.