Tíz éve játszott legutóbb Rafa Nadal és Roger Federer Sanghajban.
Akkor az ATP-világbajnokság elődöntőjében kerültek össze.
„Egész máshogy nézett ki akkor. Már nem térdig érő, bő nadrágban és ujjatlan pólóban játszik.
Már abban az időben is kölcsönösen tiszteltük egymást és nagyon jó viszonyban voltunk. Csendesebb, nyugodtabb, félénkebb volt, mint ma.
Előfordult, hogy vitatkoztunk, valamiben nem értettünk egyet, de többnyire nagyon jól kijöttünk egymással. Örülök, hogy ma a barátomnak tudhatom" - emlékezett vissza, még a vasárnapi döntő előtt Roger Federer a kezdetekre.
A két teniszóriás 38. párbaja végül meglehetősen egyoldalúra sikerült,
de a Federer győzelmét hozó összecsapás után nem is a meccsről beszélt elsősorban a 35 éves svájci.
„Hétfőn, amikor hazamegyek Svájcba, leülök a csapatommal és megtervezzük a folytatást, meghatározzuk a prioritásokat. Meglátjuk, hogy érzem majd magam, milyen állapotban leszek fizikálisan a sanghaji öt mérkőzés után – kezdte az interjúszobában a bázeli. – Egy ilyen sorozatterhelés bárkinek komoly kihívás, különösen, hogy a nyomás egyre csak fokozódik a verseny alatt.
Egyelőre jól érzem magam, boldog vagyok, de kérdés, milyen állapotban leszek a hét közepén. A döntő előtt nem igazán tudtam, mire számítsak.
Kicsit tartottam attól, hogy az elején szenvedni fogok, mert szombaton elég későn végeztem. Aztán az ébredést követően minden tökéletesen alakult, volt időm felkészülni a találkozóra, egyáltalán nem izgultam a meccs előtt. Egyértelműen tudtam, hogy mit akarok játszani. Igazából, nem lepődtem meg a teljesítményemtől, mert egész héten jól ment a tenisz, és a szervám is egyre jobb lett, meccsről meccsre. Majd egy héttel a rajt előtt megérkeztem Sanghajba, amire nincs mindig lehetősége egy játékosnak, de most megtehettem és kifizetődött az öt-hat nap, amit itt töltöttem edzéssel.
„Nagyszerűen kezdtem és attól még nyugodtabb lettem, úgyis, hogy tudom, Rafa bármikor képes megfordítani egy mérkőzést. Nem sok esélyt adtam neki az adogatójátékaim során, és, ha hozod a szerva-gémjeidet, akkor fogadóként nem kell pánikolni, tudod, hogy legalább egyszer szettenként eljön a te pillanatod.
Tiszta fejjel és elszántan játszottam, Wimbledon óta nem éreztem ennyire jól magam. Montreal után a hátam akadályozott a jobb teljesítményben, aztán a Laver-kupán már jobb volt.
Talán, ha a US Open előtt van még egy hetem, akkor más lett volna. A két ötjátszmás meccs az elején fizikálisan túl sok volt a testemnek, nem tudtam a folytatásban szabadon teniszezni. Ráadásul beleszaladtam Delpoba, aki nagyon kemény ellenfél. Ilyenkor rossz döntéseket hozol, elbizonytalanodsz magadban, mert tudod, nem vagy száz százalékos állapotban. Ennek az a következménye, hogy nem megnyered a fontos pontokat, a szettlabdát, hanem elveszíted.
A különbség minimális, de ennyin múlik.
A folytatáshoz lapozzon!