A gyorskorcsolyázó Liu testvérek olyan zsenik, mint Messi vagy Ronaldo

Bravúros szereplést várnak a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatottól a 2018-as téli olimpián. Meg is van az esély a csodára Phjongcshangban, a szakágat ugyanis a sokat megélt sikeredző, Bánhidi Ákos terelgeti, lassan harminc éve, ráadásul elmondása szerint igazi klassziszok vannak a csapatban. Bánhidi egy személyben edzője és menedzsere is az olimpiai csapatnak, most az Origónak mesélt eddigi karrierjéről.

2016-ban vb-aranyat nyert Liu Shaolin Sándor 500 méteren, testvére, Liu Shaoang harmadik lett ezen a távon, 1500-on pedig ezüstöt nyert. 2017-ben mindkét váltó érmes lett a vb-n. Liu Saholin Sándor a 2017-es Világkupában összetettben 1000 méteren első, 500-on második lett. Mindenki bravúrt vár ettől a csapattól, olyat, amilyenre 1980 óta nem volt példa, akkor született az utolsó magyar érem téli olimpián a Sallay, Regőczy jégtáncpárosnak köszönhetően. A magyar rövidpályás gyorskorcsolyázást lassan 30 éve nevelgeti Bánhidi Ákos, aki Phjongcshangban teheti fel a koronát eddigi pályafutására.

Hogy telnek az utazás előtti napok?
Folyamatosan dolgozunk, én magam napi 14-16 órát is. Folynak az edzések, készülnek az edzéstervek, és persze folyamatosak a csapatvezetői, szervezési teendők.

Hála a remek eredményeknek, nagyon sokat beszélnek mostanában a rövidpályás gyorskorcsolyázásról, de talán sokan nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy honosodott meg ez a sportág Magyarországon. Hogyan történt mindez?
Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a kezdetektől ott voltam a sportág magyarországi megszületésénél. Elsőéves voltam a Testnevelési Egyetemen, és éppen abbahagyni készültem a nagypályás gyorskorcsolyázást, amikor először hallottam erről a sportágról. Egy-két régi nagypályással és pár fiatallal kezdtük el az egészet. Úttörő szerepet vállalt ebben a mozgalomban Martos György, aki most is tiszteletbeli tagja a nemzetközi szövetségnek és Csizmadia Ferenc, aki az első klubot alapította. Utóbbi kért fel minket segédedzői pozícióra, ugyanis hirtelen megszaporodtak a gyerekek a sportág környékén. Mondhatom, hogy megjártuk a sportág minden buktatóját, és majdnem harminc év kellett ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most tartunk.

Bánhidi Ákos a kezdetektől részese a magyar rövidpályás gyorskorcsolyának Fotó: Polyák Attila - Origo

Mekkora az átfedés a hagyományos gyorskorcsolya és a rövidpályás változat között, illetve melyek a legnagyobb különbségek?
A felszerelésben van hasonlóság. A korcsolyák pengéje nagyon hasonló mindkét sportágban, hiszen amíg a hokiban vagy a műkorcsolyában a fordulékonyság számít, addig nálunk a sebesség. A pengék között van különbség is, hiszen az egyik a 400 méteres nagypályára, míg a másik a 111 méteres rövidre van specializálva. Más a cipők anyaga, más az összeköttetés a cipők és a penge között, más a pengék hajlítása és a pengék ívének a köszörülése is.

Fedettpályás gyorskorcsolya, rövidpályás gyorskorcsolya vagy short track a helyes elnevezés?
A fedettpályás nem állja meg a helyét, hiszen sok nagypálya is fedett. Mi short tracknek szoktuk hívni magunk között, de a magyar neve rövidpályás gyorskorcsolya.

A sportág rövid története

A rövidpályás gyorskorcsolyában a sportolók nem az óra, hanem egymás ellen küzdenek. A versenyzéshez nem elég a tökéletes fizikum, fontos a stratégia, a bátorság és a taktika.

A sportág Észak-Amerikában alakult ki, már a 20. század legelején is rendeztek versenyeket. A 400 méteres pálya hiányában sokan a jégkorongpályákon gyakoroltak, innen pedig már csak egy lépés volt a versenyzés. Kanada és az Egyesült Államok évente rendezett rövidpályás versenyeket. A nemzetközi szövetség, az ISU 1967-ben jelölte meg külön sportágként, de az első világversenyt csak 1976-ban rendezték meg.

Az 1988-as Calgary-i játékokon még bemutatósportágként vett részt, majd Albertville-ben, 1992-ben lett a program része, két egyéni és két váltószámmal. A 2006-os játékok óta avatnak bajnokot nyolc számban. A sportág hamar közkedveltté vált a rövid versenyeknek és a sok izgalomnak köszönhetően. A szűk és rövid pályákon elkerülhetetlenek az ütközések és az esések, ezért is van a pálya körbepárnázva.

Az észak-amerikai országok uralmát szép lassan megtörték az ázsiai országok. 2006-ban Torinóban Dél-Korea például hat aranyat és összesen tíz érmet szerzett csak a rövidpályán.

Folyamatosan ível fölfelé a sportág nemzetközi eredményessége. Már négy évvel ezelőtt is volt olimpiai pontszerzője a magyar csapatnak, azóta születtek Európa-bajnoki és világbajnoki sikerek, valamint több világkupa-győzelem is. Mi kellett ehhez pontosan, hogy ekkorát lépjen előre a sportág, hogy olimpiai érmekben merjenek gondolkodni a vezetők?
Valóban voltak olyan nagyjai a sportágnak, akik már szereztek pontot olimpián, mint Huszár Erika és Knoch Viktor. Voltak jó váltóink is, tehát folyamatos volt a fejlődés.

Az, hogy most ennyire kiugró eredmények vannak, annak köszönhető, hogy a kiválóbbnál kiválóbb korcsolyázók fölött megjelentek a korszakos zsenik, akik képesek magukkal rántani egy egész válogatottat.

Mindenki tudja, hogy a kanadai, a kínai és a koreai short track hagyományosan erős, de voltak olyan nemzetek, mint az olasz vagy a bolgár, amelyeket egy-egy világklasszis repített az élmezőnybe. Ezek a klasszisok húzzák a többieket és hatalmas hatással vannak az utánpótlásra is. Ha megfelelően foglalkozunk az utánpótlással, akkor egyre több gyöngyszem fog a hálónkba akadni.

Azért mondjuk ki, kikről van szó.
Természetesen a Liu testvérekről beszélünk.

Ha van egy olyan ember a csapatban, aki nekünk olyan, mint Messi a Barcelonának vagy Cristiano Ronaldo a Real Madridnak, akkor tudjuk, hogy a csapat többi tagjával kiegészülve világszínvonalút tudnak alkotni.

Az ő hiányuk nagyot tud változtatni egy-egy csapaton. Nem mindegy, hogy egy váltóban például ki viszi az utolsó köröket, ehhez kellenek az ilyen zsenik, de nem akarom őket agyonfényezni, hiszen a siker nem feltétlenül a legjobb személyiségformáló. Ha jó az utánpótlás és a legfelsőbb szinten is megfelelő szakmai munka folyik, akkor ilyen tehetségek jöhetnek elő, és mi egyszerre kettőbe akadtunk bele. Ez azért nem mindennapi dolog, mert például Kanadában tízezrekből lehet válogatni, nálunk pedig ötven, száz vagy százötven gyerekből. Lehet ezt szerencsének nevezni, de hiszem, hogy ez az elmúlt harminc év munkájának eredménye, és annak, hogy folyamatosan egyre jobb korcsolyázókat neveltünk ki. Ebben elévülhetetlen érdeme van az edzőknek és a szülőknek is és persze a sportolóknak és a sportvezetőknek is.

Liu Shaolin Sándortól nagyon sokat vár mindneki Fotó: Polyák Attila - Origo

Mi az ön szerepe ebben a folyamatban?
Az utóbbi évekig folyamatosan kiválasztottam, edzettem, neveltem a sportolókat, akik akár eljutottak az olimpiai szintig is, de most már akkora feladat hárul ránk, hogy van egy komplett csapat, amely a legjobbakkal, a válogatott keret tagjaival foglalkozik. Az olimpia után ez megint változni fog, és a kiválasztásé, valamit az utánpótlásé lesz a főszerep, hiszen a világ élvonalához képest ebben sehol nem tartunk. Nem vagyunk a jeges sportokra megfelelően berendezkedve, de lépdelünk ebben is előre, és szép lassan reális opció lehet, hogy egyre többen korizni viszik a gyerekeket.

Bánhidi Ákos szerint egyre több lehet a magyar gyorskorcsolyázó Fotó: Polyák Attila - Origo

Mennyire adottak a hazai lehetőségek, hogy világszínvonalon készüljenek a legjobbak?
Sokat javult a helyzet az utóbbi években. Például világszínvonalú szivacsrendszer vigyáz a versenyzőkre, van egy fedett csarnok, ahol csak mi lehetünk, külön csapat foglalkozik a sportolókkal, ez korábban elképzelhetetlen volt. Vannak azért hiányosságok is, vidéken azért ennyire nem rózsás a helyzet. Pécs körzetében például mindig remek korcsolyázók voltak, a váltókban is rendre vannak onnan érkező versenyzők, de ott például a mai napig nincsen fedett pálya. Nem akarom Kanadához hasonlítani hazánkat, de olyan nemzetekkel kell versenyeznünk, ahol adott esetben majdnem négyezer fedett jégpálya van, és az onnan kiválogatott versenyzőket kell legyőznünk. Jöhetne a kérdés, hogy kit zavar, ha nincs fedve a pálya, de azt tudni kell, hogy csak tökéletes jégen lehet űzni a short tracket, a legkisebb kosz szétszedheti a penge élét, itt meg befújja a szél a leveleket.

A Gyakorló Jégcsarnok ma már csak a rövidpályásoké Fotó: Polyák Attila - Origo

Ha már a stábról beszéltünk, hány fő foglalkozik a válogatott kerettel?
Tizenöt. Vannak orvosok, terhelésdiagnoszták, fizikoterapeuták, különböző szakterületen jártas edzők. Vannak, akik az erőnlétért felelősek, vannak, akik a gyorsaságért, van videós, technikusok, tehát minden terület le van fedve szakemberekkel.

Ők mind utaznak a csapattal?
A legfontosabb nemzetközi versenyekre jönnek ők is, de az olimpián nem lehet ott mindenki, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a versenyzők létszámához képest korlátozza a szakmai stáb nagyságát.

A cikk még nem ért véget, kérjük lapozzon