A döntőben vágna vissza a magyaroknak a kanadaiak olimpiai bajnoka

Ugyan négyszeres világbajnoki érmesként utazott el Phjongcshangba, Samuel Girard maga is meglepődött rajta, hogy olimpiai bajnokként térhetett haza. A kanadai rövidpályás gyorskorcsolyázóval a montreali világbajnokság első versenynapja után sikerült néhány szót váltanunk.

A rövidpályás gyorskorcsolya egyik szépsége, hogy szinte teljesen kiszámíthatatlan, egy-egy versenyen számtalan forgatókönyv szerint zajlódhatnak az események. Ám még ennek fényében is a sportág talán legnagyobb meglepetése volt a phjongcshangi téli olimpián, hogy az 1000 méteres számot nem a világbajnoki címvédő, dél-koreai Szeo Ji Ra nyerte, hanem a 21 éves quebeci Samuel Girard, akit az elődöntőből videózás után juttattak tovább.

Az 1000 méteres döntő Phjongcshangban (10:15-től):

"Sokat beszéltem másokkal és próbáltam felfogni, hogy mit is jelent egy olimpia, hogy mennek ott a dolgok, de így is nagyon izgatott voltam eleinte. Ha aranyéremre nem is számítottam magamtól, azért az elutazás előtt

úgy voltam vele, hogy egy dobogós hely összejöhet. Szóval a jó eredményre számítottam, de az aranyra nem

– mondta Samuel Girard, aki a világbajnokságra is átmentette jó formáját. Valamennyi futamát - összesen ötöt - megnyerte, 1500 méteren Liu Shaoanggal, 1000 méteren pedig Burján Csabával vívott jó kis meccset az első helyért.

"Jól mentek az edzések az utóbbi napokban, és tudtam hozni azt a támadó szellemű korcsolyát, amit szoktam, és, amit szeretek. Mentálisan és fizikálisan is kimondottan jó állapotban érzem magam, motivált vagyok, és a lehető legjobb eredményt akarom elérni."

Amiben nagy segítségére lehet a hazai közönség. Pénteken ugyan még többnyire csak gyerekek ültek Maurice Richard Aréna lelátóján, de így is volt hangulatuk a versenyeknek, szombatra és vasárnapra azonban már teljes telt házat ígérnek a rendezők.

Samuel Girard (elől) száguld az olimpiai aranyérem felé Forrás: AFP/Aris Messinis

"Nagyszerű érzés hazai közönség előtt korcsolyázni. Attól a pillanattól fogva, hogy rálépünk a jégre, szurkolnak, kiabálnak, lelkesítenek, ami extra erőt ad akkor is, ha hibázunk."

Végül, de nem utolsó sorban kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi a véleménye a magyar riválisairól, akik már nem egyszer borsot törtek az orra alá, különös tekintettel, ugyebár a phjongcshangi váltó döntőre, ahol Liu Shaolin Sándor "úgy ment el mellette, mintha szembe jött volna", de udvarias vendégként ezt nem dörgöltük az orra alá.

"A magyar short trackesek mindannyian nagyszerű srácok. Shaolinnal még az első junior világbajnokságomon találkoztunk, és

gyorsan összebarátkoztunk, csak a jégen vagyunk ellenfelek. Igazán megtisztelő ilyen riválisokkal küzdeni.

Az említett váltóért már szombaton módjuk lesz a kanadiaknak törleszteni, hiszen a két nemzet egy négyesbe került (de ott lesznek még a kínaiak és a hollandok is). És, hogy fűti-e a kanadaiakat a reváns vágya?

"Hát hogyne, nagyon szeretnénk visszavágni! Lehetőleg a döntőben, de ahhoz mindkét csapatnak túl kell jutnia egy nagyon nehéz elődöntőn. Ha ez sikerült, akkor jöhet az igazi visszavágó!"

Ehhez persze a mieinknek is lesz egy-két szavuk.