Nem haragszik meg, ha azt mondom, hogy a világ a mai napig nehezen tudja megemészteni azt, hogy a 2022-es téli olimpiát Peking rendezi meg. Hogyan csinálták, hogy lett egy olyan város a házigazda, ahol nincsenek hegyek és a hó sem esik télen?
Úgy, hogy eredetileg hat pályázó indult, de ebből négy visszalépett. A kínaiak sem ostobák, és én is nagyon jól tudom,
hogyha Oslo versenyben marad, akkor nagy valószínűséggel a norvégok pályázata nyer.
Azért viszont semmiképpen sem Kínának kellene szégyellnie magát, hogy a versenytársak mind visszavonták a jelentkezésüket. Az alapkérdésre visszatérve, Pekingben tényleg nincsenek hegyek, de lesz egy olyan nagysebességű gyorsvasút, amely a téli játékok résztvevőit 50 perc alatt elszállítja oda, ahol vannak hegyek és lesz hó is.
A hangsúly az 50 percen van, nem a kilométeren, mert amúgy ezek a hegyek kilométerben messze vannak. De a lényeg ebben a kérdésben tényleg az időfaktor. Peking 2008-ban nyári olimpiát rendezett, ennek a lebonyolításában is részt vettem.
Büszke vagyok arra, hogy az akkori létesítmények jelentős része 2022-ben is versenyhelyszín lesz, csak a gyorskorcsolyázók számára épül egy vadonatúj csarnok.
Ennek az épületnek a tervezése még azelőtt megtörtént, hogy Peking elnyerte a 2022-es rendezést, tehát az új épület nem az olimpia miatt épül fel. Ami a szánkó és a bobversenyket, valamint az alpesi számokat illeti, ott új létesítményeket építünk.
A 2022-es téli olimpiára Pekingen kívül Almati pályázott, de a kazah város négy szavazattal lemaradt. Kinek a felelőssége az, hogy egy téli olimpiai kandidálásban két olyan város marad bent, ahol a téli sportágaknak nincsenek nagy hagyományai? Már a 2018-as dél-koreai téli olimpia is kilógott a sorból.
Hogy hol vannak a komoly téli hagyományokkal rendelkező pályázók? A történelem elsöpörte őket. Vagy a belpolitika, vagy a külső tényezők akadályozták meg a versenytársak indulását. Nem tagadom, hogy Peking üstökön ragadta a szerencsét ebben a kérdésben.
Tizenkét éve élek Pekingben. Erre a városra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy a téli sportok hazája lenne. Már azon is meglepődtem, hogy a kínaiak benyújtották a pályázatot. Amikor mind a hat jelölt versenyben volt, nem hittem abban, hogy a kínai főváros lehet a befutó. Amikor eldőlt, hogy rajtunk kívül csak a kazah pályázat maradt bent, már biztos voltam abban, hogy Kína nyer.
Miért?
Senki ne feledje el, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság teljes tagsága dönt ebben a kérdésben.
A tagok közel negyven százaléka olyan országból érkezik a szavazásra, ahol azt sem tudják, hogy mi a tél. Ezáltal a téli sportágakban sem érdekeltek. A Fiji-szigetekről érkező NOB-tag például más szempontok alapján szavaz.
Peking azzal nyert, hogy az olimpia minden bizonnyal tökéletes megrendezése mellett olyan kulturális, szórakoztató eseményeket tud kínálni, amelyet Almati nem.
Ezzel minden bizonnyal Dél-Korea is így lehetett, aztán a 2018-as téli játékokat figyelő emberek üres lelátókkal, bántó érdektelenséggel nézhettek szembe. Ha ebből indulunk ki, akkor a phjongcshangi rendezés a NOB teljes tévedése volt, nem?
Peking ebből a szempontból is szerencsésebb, mint Almati, hiszen ide minden évben turisták milliói érkeznek, míg Almatiba nem.
Attól nem félek, hogy a 2022-es játékokat érdektelenség övezi majd.
Magam dolgoztam a koreaiak pályázatában, amellyel – két korábbi sikertelen próbálkozást követően – harmadszorra megnyertük a rendezést. Szerintem a dél-koreai rendezés sikeres volt, az viszont valóban igaz, hogy egyes sportágak nem mozgatták meg a koreai embereket.
Peking a világ egyetlen olyan városa (lesz), amely nyári és téli olimpiát is rendez. Mire számíthatunk a kínaiaktól a rendezés terén?
Remélem nem hangzik túlzottan magabiztosnak, de egy tökéletes lebonyolításra. A 2008-as nyári játékok sikere nem múlt el nyomtalanul. Jó látni, hogy már most megindult az önkéntesek jelentkezése egy olyan országban, ahol az önkéntes munkavégzésnek semmilyen komoly hagyománya nincs. A 2008-as nyári játékokon Kína megérkezett a világba.
Ez az olimpia és a sanghaji világkiállítás is azt demonstrálta, hogy ennek az országnak tényleg semmi sem lehetetlen. Csak azt mondhatom, hogy a 2022-es rendezés tökéletes lesz. Olyan, mint a 2008-as volt, amire amúgy sokan mondták azt, hogy lelketlen olimpia volt. Nem értek ezzel egyet.
Csak az a kérdés, hogy a világ többi része hogyan tudja azt a lécet átugrani, amelyet Kína (vagy a tokiói nyári olimpia révén Japán) irgalmatlan magasra tett?
Sehogy, de vannak módszerek, amellyel más rendező országok a saját karakterüket kihangsúlyozva tudnak MÁS olimpiát csinálni.
2012-ben London bebizonyította azt, hogy Peking után négy évvel is lehet tökéletes játékokat rendezni. De nem vitatom, hogy az elvárások növekedése negatívan hathat a következő események rendezőire.
Így járt Buenos Aires, amely idén ifjúsági nyári olimpiát rendez. Előtte a kínai Nancsing volt a házigazda.
Mondanom sem kell, hogy az argentinok nem olyan rendezéssel állnak majd elő, mint azt Kína tette. De az ember mindig továbblép és ez menti majd meg ezt a helyzetet is. Buenos Aires nem akar Kínával versenyezni – nem is kell. Megcsinálják ezt a maguk módján és az embereknek ez is nagyszerű élmény lesz.
Érdekes tendencia van kialakulóban a nagy nemzetközi sportesemények rendezésével kapcsolatban. A 2017-es nagy sikerű budapesti vizes világbajnokág után ez a vb egymás után háromszor Ázsiában lesz, azaz 2019, 2021 és 2023 után legfeljebb 2025-ben jöhet újra Európa, vagy más kontinens. Miért lett ennyire erős Ázsia és miért nem pályáznak a többi kontinens országai?
Ez most a nemzetközi sportvilág legnagyobb kérdése, ezen dolgoznak rengetegen, mert a tendencia számos problémát vet fel. A világ megváltozott, a nemzetközi olimpiai mozgalom pedig nem tud dűlőre jutni a tradíció és az innováció között.
A tradíció fojtogat, az innováció meg ott dörömböl az ajtón.
Ezt a kettősséget a világ sportvezető nehezen kezelik. A kérdésre visszatérve: az ázsiai országok sokkal ambiciózusabbak, mint akár Európa, akár Észak-Amerika. Egy-egy nagy multisport esemény megrendezése nagyon sokat segít az adott országon, ehhez persze a nemzeti ambícióknak kellene erősnek lenni. Tizenkét éve élek Ázsiában, ez a kontinens ebből a szempontból vezeti a világot. Imázs, gazdasági erő, személyes ambíció – mindez Ázsiában roppant erős. Ha kilépünk a sport keretei közül, akkor az EXPO rendezés is lassan Ázsia belügye lesz.
Mintha a klasszikus nyugati világ kissé elkényelmesedett volna, miközben Ázsia forr, dúskál az eseményekben.
Én pontosan azért ragadtam itt – korábban Sydney-ben és Athénban is éltünk – mert az ázsiai emberek tettrekészsége és mentalitása nagyon tetszik nekem.
Itt az ideje akkor tisztáznunk, hogy Vajda László milyen beosztásban dolgozik a 2022-es téli olimpia szervező bizottságában?
Szenior szakértő vagyok főállásban. A munkámnak két része van. Az egyik a nemzetközi kapcsolatok, a lobbi és a kommunikáció megszervezése. Ezt a pályázatoknál, illetve a szervező munkában tudom hasznosítani. A másik feladat a szervezetépítés.
Egy olimpiai szervező bizottság a nulláról indul, hét évet él, majd a nullára redukálódik. Pekingben 2008-ban több, mint 4000 dolgozott, 2022-ben pedig mintegy 2000 ember dolgozik ebben a bizottságban – ez a szervezetépítés egyik része a feladataimnak.
Én beülök a csónakba és együtt evezek a kínaiakkal. Sokan nem így tesznek, hanem csak odautaznak, tanácsokat adnak, hazamennek. Mi tizenkét éve úgy döntöttünk, hogy Pekingben fogunk élni, egy percig nem bántuk meg ezt a döntést.
A fiam 18 éves, 5 éves korában érkezett meg ide, mára folyékonyan beszél, ír, olvas kínaiul és angolul. Ezzel egy olyan tudásra tett szert, amelyet a világon máshol aligha szerezhetett volna meg.
Nehéz dolog Pekingben élni?
Egyáltalán nem. Mi nagyon szeretünk itt lenni. Nincs itt semmi olyan, ami megszokhatatlan. Egyetlen hátrány, hogy Magyarország nagyon messze van. Athénból akár egy hétvégére is haza lehetett ugrani, innen ezt nem lehet megtenni.
Térjünk vissza oda, hogy a világ sportvezetése nem tud mit kezdeni az innovációval. Itt van az esport, amelynek a népszerűsége és anyagi lehetőségei egyaránt elképesztőek. Olimpiai sportág lehet valamikor ebből?
Először azt kellene tisztázni, hogy az esport sport-e, avagy sem. Ennek eldöntése nem az én feladatom. A legnagyobb kínai internetes vásárlási felületet biztosító Alibaba már a Nemzetköz Olimpiai Bizottság egyik legfontosabb támogatója lett. Ugyanakkor az Alisport egyik lába az esport.
Az esport olyan tényező lett, amelyet sem átugrani, sem megkerülni nem lehet.
A NOB-nak valamit kell ezzel kezdeni. Az Ázsiai Játékokon már ott van az esport – egyelőre demonstrációs jelleggel.
Ezt semmiképpen sem szabad lebecsülni, mert az Ázsiai Játékok 45-48 sportágat vonultat fel, a nyári olimpia pedig 37-et. Ázsia tehát meglépte azt, amire a tradicionális sportrajongók felkapták a fejüket.
Hogy lesz-e az olimpián esport? Nem tudom. A nyári olimpia programja nem bővíthető, ezért csak a téli játékokon képzelhető ez el.
A téli olimpia alapfilozófiája viszont azt, hogy csak olyan sportágak legyenek a műsorán, amelyek vagy havon, vagy jégen zajlanak. De a világ annyira gyorsan változik, hogy semmi sem lehetetlen.
Sarkítok: az öttusától az esportig kellene valamit kezdenie ezzel a világ sportkorifeusainak. A birkózásról, az amatőr ökölvívásról nem is beszélve. Tényleg ember legyen a talpán, aki ezzel kezdeni tud valamit. De valamit kéne tenni, nem?
Ráadásul úgy, hogy a magyarok számára ezek többsége a legnagyobb hagyományokkal bíró és legeredményesebb olimpiai sportágak között van.
De ezek már az olimpiai program legszélén állnak.
Pár éve a NOB vett egy nagy levegőt és kitette a műsorból a birkózást. Óriási zűrzavar keletkezett, a tradíció és az innováció összecsapott, majd a NOB egy enyhén szólva furcsa döntéssorozattal visszatette a birkózást. De mindez már jelzésértékű, mert megijedtek és visszatáncoltak. Ebben a pillanatban látszott, hogy a sportvezetők nincsenek erre a váltásra komolyan felkészülve. Pedig anno nem is a birkózás volt a legnagyobb veszélyben, hanem az öttusa, a tékvondó, és a gyeplabda.
Hozzáteszem, hogy nekünk, magyaroknak, oly kedves kajak-kenu sem érezheti magát biztonságban.
Ezek a sportágak időben érzékelték a veszélyt és lobbizni kezdtek. Véleménynem szerint a birkózás kicsit elaludt.
A NOB ekkor felvállalta az első, kegyetlen, de jövőbe mutató lépést a birkózás kitételével. Aztán a sportág olyan erősen fogott össze, hogy a döntnökök kénytelenek voltak visszavonulót fújni.
Pedig előbb vagy utóbb lépnie kell a NOB-nak, mert ha minden így marad – és most nem a birkózásról beszélek már – a nyári olimpia el fogja veszíteni a közönségét. Már most döbbenetes adatok állnak rendelkezésre arról, mennyire elöregedett a nyári olimpiát nézők tábora.
A téli olimpia más, mert a Nemzetközi Síszövetség (FIS) időben felismerte, hogy a snowboard népszerűsége lassan megelőzi az alpesi sít. Mielőtt bármi történt volna, a FIS berántotta maga alá a snowboardot, a szövetség egyik diszciplínája lett a hódeszka, így most mindenki boldog. De más sportágakban – például a kerékpárban a BMX és a mountain bike szakágak esetében – történtek hasonlók. Ezzel együtt úgy vélem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak ezzel együtt hamarosan hozzá kell nyúlnia a nyári játékok programjához.