Rafael Nadal vadállatként söpörte el Cicipaszt

Rafael Nadal a saját rekordját megdöntve már 33-szoros ATP 1000-es győztes. A 33 éves spanyol öt év szünet után tudott újra keménypályán ATP 1000-es versenyt nyerni, és pályafutása 4. Rogers Cup serlegével komoly lépést tett az év végi világelsőség felé. A torontói döntőben megállította a hét görög hősét, a fináléig négy top tízes teniszezőt búcsúztató Sztefanosz Cicipaszt.

Rafael Nadal minden mérkőzését követő sajtótájékoztatón elmondta Torontóban, hogy

Wimbledon után lazított, szabadságra ment, alig edzett, nem gondolta, hogy ilyen teljesítményre lesz képes.

A mezőny többsége, különösen a legjobbak a mallorcaihoz hasonló gyakorlatot követnek: a hosszú salakos és füves szezon után tartanak egy kis szünetet.

Az amerikai, nyári keménypályás szezon ugyan már július 23-án Atlantában elkezdődött, de az első komoly állomás a kanadai nyílt teniszbajnokság, ahova a klasszisok még nem csúcsformában érkeznek. Tavaly Roger Federer jutott el hasonló körülmények között a döntőbe. A svájci nem is akart indulni (akkor Montrealban), mert a wimbledoni diadala után alig fogott ütőt a kezébe, de aztán vitte őt a lendület és a tapasztalat. Igaz, a fináléban kikapott Alexander Zverevtől (3:6, 4:6.) Nadalt egy éve a 18 esztendős Denis Shapovalov győzte le (6:3, 4:6, 6:7), van tehát hagyománya annak, hogy a Rogers Cup a fiatalokról, az új generációról szól.

Miközben a 30 feletti játékosok még mindig uralják a mezőnyt a férfiaknál, nem lehet nem észrevenni, hogy

van legalább 6-8 komoly trónkövetelő a 18-22 éves korosztályból.

Bő egy hete, Washingtonban, az ATP 500-as versenyen az elődöntő szereplői mind ebből a generációból kerültek ki – Alexander Zverev, Alex De Minaur, Sztefanosz Cicipasz és Andrej Rubljov –, amire 33 éve nem volt példa.

Ennek a csapatnak eddig egyértelműen Alexander Zverev a legsikeresebb tagja, de most berobbant egy még nála is két évvel fiatalabb görög, aki ráadásul legyőzte a címvédő németet Torontóban.

A torontói döntőről azért annyit illik elmondani, hogy a világelső szinte végig dominált. Az első játszmában egyetlen pontot vesztett adogatóként és kétszer brékelve az athénit simán hozta a szettet. Hiába aludt a szokásosnál kevesebbet, mert jóval éjfél után került ágyba vasárnapra virradóra, pontosan tudta, hogy Cicipasz fáradtabb nála, mert ő közel 3 órát teniszezett szombaton a dél-afrikai Kevin Anderson ellen.

Rafael Nadal Torontóban, a döntőben Forrás: AFP/2018 Getty Images/Vaughn Ridley

A második játszmában már 5:3-ra vezetett Nadal, 5:4-nél a meccsért szerválhatott. Addig összesen három pontot engedett a görögnek adogatóként, de újra kiderült, hogy ő sem gép, teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül elbukta a szerváját. Kellett egy kis dráma a publikumnak, mert addig nagyon egyoldalúan íródott a finálé forgatókönyve. Fokozódott az izgalom, amikor Cicipasz 6:5-nél játszmalabdához jutott, de Nadal a következő 14 labdamenetből tízet megnyert, és lezárta a meccset: 1 óra 43 perc alatt 6:2, 7:6-ra győzött.

Rafael Nadal és Sztefanosz Cicipasz a döntő után Forrás: AFP/2018 Getty Images/Vaughn Ridley

Most már tudom, hogy mennyit kell még dolgoznom, mekkora a szakadék közte és köztem

- válaszolta az első kérdésre az interjúszobában a döntő után Sztefanosz Cicipasz, majd elemezte a világelső teniszét. – Elképesztő Rafa türelme. Futtatott jobbra, balra, folyamatosan fárasztott, pontosan tudta, hogy ezt kell tennie. Soha nem roppan meg. Mindig elkap, mint egy bulldog, és mindig eléri, hogy szenvedj a pályán. Bámulatos, hogy milyen játékossá fejlesztette magát.

Pont olyan volt, mint bármelyikünk, de belőle egy vadállat, egy szörnyeteg lett.

Így érzem, amikor ellene játszom. Tehát, még sokkal többet kell dolgoznom, erősebbnek kell lennem, stabilabbnak az alapvonalról, és egy nap remélhetőleg elérem az ő szintjét" - magyarázta Cicipasz, aki éhes a sikerre, és Cincinnatiban győzni szeretne.

Tavaly ilyenkor Portorozban indult Challengeren, 168. helyen állt a világranglistán, és a tévében nézte, ahogy Denis Shapovalov legyőzte Nadalt, Montrealban.

Emlékszem, ott ültem a tévé előtt, és hihetetlen inspiráló volt, amit láttam. Arról álmodtam, hogy milyen lehet az ő helyében lenni. Elképzelhetetlenül nehéznek tűnt, hogy ezek a srácok ellen mire volt képes akkor Shapovalov. Ma már értem, hogy nem is annyira komplikált, és egyszerűbb, mint amilyennek látszik.

Csak hinni kell magamban és egyszerű dolgokat megcsinálni a pályán, megfelelő szögeket ütni és a helyes taktikával teniszezni. Engem nem lep meg, hogy döntőt játszottam itt" - jelentette ki magabiztosan Sztefanosz Cicipasz, aki vasárnap ünnepelte a 20. születésnapját. Torontóban ugyan serleg nélkül maradt, de a másodiknak járó 500 ezer dolláros csekkből megajándékozhatja magát, és pályafutása eddigi legnagyobb sikere után fújhatta el a gyertyákat az ünnepi tortán.

Sztefanosz Cicipasz a torontói döntőben Forrás: AFP/2018 Getty Images/Vaughn Ridley

Cicipaszt az idén áprilisban láttam először teniszezni élőben, amikor David Goffin ellen játszott Monte-Carlóban. Aztán figyeltem, amint Novak Djokoviccsal edzett Wimbledonban az első vasárnapon. Nem hétköznapi jelenség. A hírek szerint nem kifejezetten népszerű a kollégák között. A görögök büszkeségét eddig Pete Sampras és Mark Philippoussis sikerei táplálták a teniszben, de most Cicipasznak köszönhetően

a görög zászló is loboghat a közeljövőben akár valamelyik Grand Slamen.

Stefanosz Cicipasz példája, miként Shapovalov tavalyi sorozata a görögnek, inspiráló lehet Valkusz Máténak és Piros Zsombornak. Azonos korosztály, csak az athéni most beelőzte őket.