Kovács István kiugrott vállal is küzdött, de az olimpiájába került a sérülés

Kovács István, moszkvai olimpia, 1980
Moszkva, 1980. július 29. Kovács István győzelemmel végződő küzdelme az iraki Muszin ellen szabadfogású birkózásban a moszkvai olimpián. Kovács (elöl, 82 kg) bronzérmet nyert. MTI Fotó: Manek Attila
Vágólapra másolva!
Kovács István, az eddigi egyetlen magyar szabadfogású birkózó-világbajnok. 1979-ben, San Diegóban ért fel a csúcsra, egy évvel később egy sérülés miatt sem tudott végül olimpiai bajnoki címet nyerni. 1972 után, amelyik világversenyen elindult, onnan pontszerzőként tért haza. Van világbajnoki, olimpiai és Európa-bajnoki érme is. A kötöttfogásból Hegedűs Csaba miatt hátrált ki, de ma már minden erejével azon van, hogy a szabadfogást népszerűsítse, és cégével a lehető legjobb birkózószőnyegeket gyártsák.

Október 20-án kezdődik a budapesti birkózó-világbajnokság, ennek apropóján beszélgettünk a legendás Kovács Istvánnal.

Kezdjük az elején. Hogyan lett önből birkózó?
Az egész a véletlen műve volt. Angyalföldön jártam gimnáziumba, a troliról pedig mindig a Honvéd sporttelepe előtt szálltam le. Tizenöt évesen láttam meg a vitrinbe kitett képeket a csapatokról, birkózókról. Szerelem volt első látásra. Másnap már egy kicsit beljebb merészkedtem, harmadik nap pedig benyitottam és mondtam, hogy birkózó szeretnék lenni.

Nem volt késő ennyi idősen? Hogy hozta be a lemaradását a többiekkel szemben?
Akkor ez még nem számított későinek. A fizikai alapjaim ráadásul megvoltak, technikailag a nulláról indultam, de hamar felvettem a fonalat, jöttek az eredmények is. Az úttörő korosztályból még kimaradtam, de serdülőként már nyertem bajnokságot. Sokszor felvetődik a kérdés, mikor is kell elkezdeni egy sportágat. A birkózásban is van egy ciklus, ami szerintem nagyjából húsz évig tart. Ha valaki ötévesen kezdi a sportágat, az könnyen lehet, hogy huszonöt évesen már nem birkózik. Ha később kezdi, akkor tovább is fog maradni az edzőteremben.

Hogy terelődött a szabadfogás felé?
Sokan nem értenek egyet velem, de

van egy ars poeticám: az elején ne tegyünk különbséget, van a birkózás, abból induljunk ki.

Hogy lehetne azonnal eldönteni, ki milyen fogásnemben induljon? Úszásban is először beteszik a gyereket a vízbe, maradjon a felszínen, aztán majd kialakul, melyik nem lesz az erőssége. Nekem szerencsére olyan mestereim voltak, akik a birkózást oktatták, abba pedig minden beletartozott. Nyertem kadetban és ifiben is bajnokságot mindkét fogásnemben.

Az első magyar bajnoki címemet szabadfogásban nyertem, éppen Hegedűs Csaba ellen.

Én húszéves voltam, ő huszonkettő. Utána – annak ellenére, hogy a Honvéd sportolója voltam – be kellett vonulnom a seregbe, két évre. A leszerelésem után ki is léptem a klubomból, ami után persze egy évig nem engedtek versenyezni. Hegedűs Csaba kötöttfogásban nyerte a versenyeket, ráadásul annyi birkózó volt, hogy külön kellett választani a két fogásnemet, nekem a szabad maradt. Birkóztam volna kötöttben is, de nem volt rá lehetőség, ezt hozta az élet. Akkoriban nem volt így eltávolodva a két fogásnem. Közösen készült a két szakág is, jó kiegészítés volt átkirándulni a másik oldalra. Ez ma már nem így van, problémának tartom, hogy tízévesen már külön bajnokságok vannak a gyerekeknek.

A mai napig ön az egyetlen magyar szabadfogású birkózó-világbajnok. 1979-ben, San Diegóban volt a csúcson?
Ezt a csúcsot annyira nem hegyezném ki egy eseményre. Ez egy szép időszak volt, itt sikerült a csúcsra érni, de az 1980-as olimpián is esélyesnek éreztem magam. 1972 után minden világversenyről pontszerzőként jöttem haza. 1979-ben nagyon jó csapatunk volt, mindenki százszázalékosan odatette magát, nagyon jól sikerült a felkészülés. Nemcsak én lettem világbajnok, Rácz Lajos, Tóth István és Kocsis Ferenc is aranyat szerzett.

Moszkva, 1980. július 29. Kovács István győzelemmel végződő küzdelme az iraki Muszin ellen szabadfogású birkózásban a moszkvai olimpián. Kovács (elöl, 82 kg) bronzérmet nyert Forrás: MTI/Manek Attila

1980-ban Moszkvában egy sérülés akadályozta meg abban, hogy olimpiai bajnok legyen. Mit jelent önnek az ott szerzett bronzérem?
1979 után még nagyobb elánnal fogtunk bele a munkába. Ha lehet, a világbajnokságnál is komolyabb felkészülésen voltunk túl. Közös edzőtáborban, közös teremben, gyakran együtt készültünk a kötöttfogásúakkal. A formaidőzítéssel talán volt egy kis gond, mert szerintem az nem ránk volt tervezve, ugyanis volt egy kis különbség a fogásnemek versenyei között. A második meccsemen megsérültem. Az ellenfelem ellépett egy lábra menésnél, nekem pedig

Akkor harmincéves voltam, egy-két lazább évvel még nekimentem volna a 84-es olimpiának, de mint tudjuk, abból végül nem lett semmi.

Lát komoly tehetségeket a mostani szabadfogásúak között?
Persze vannak, de a kötöttfogás a húzóág. Az eredményesebb, tehetségesebb gyerekeket viszik oda azonnal. Ebben sajnos nincs semmi meglepő, mégiscsak 28-1 a világbajnoki címek aránya, nem „ide”.

A Magyar Birkózó Szövetség alelnökeként tesz valamit ez ellen?
Küzdök a szabadfogásért, de nem mindig veszik ezt szívesen a kollégák. Muszáj a sportágért tenni, mert az olimpián lassan a szabadfogás felé tolódik minden.

Kovács István, a Magyar Birkózó Szövetség alelnöke Forrás: Martin_Gabor/Martin Gabor

A visszavonulása után a birkózószőnyegek világában is elég magasra jutott, hogy áll most a cége?
Ott vagyunk a legjobbak között. A nemzetközi szövetség részéről van egy minőségi és mechanikai elvárás. Be kell küldeni egy mintadarabot, ha ez megfelel, akkor a gyártó felkerül a palettára. A White Raven Wrestling is ott van ezek között. Volt már a szőnyegeinken felnőtt világbajnokság. 2003-ban New Yorkban és 2005-ben Budapesten is.

Az amerikaiaknak egyébként annyira megtetszett, hogy az edzőtáboraikban csak a mi szőnyegeinken készülnek.

Mint minden területen, itt is megfigyelhető a kínai előretörés. A hazai vb is ilyenen lesz, az olimpiáig le is szerződtek a kínai beszállítóval. Csak a presztízs miatt kitaláltam egy szerkezetet, egy mobil vizsgáló módszert, amivel a nemzetközi szövetség a szőnyegek pillanatnyi állapotát tudja felmérni, most ezek kerülhetnek majd használatba.

Nagykövetként mi a feladata a budapesti rendezéssel kapcsolatban?
Segítek a világbajnokság népszerűsítésében, a kapcsolattartásban. Jártam Tatán a kötöttfogásúak edzőtáborában. Most, miközben beszélünk, pedig pont megérkeztem Mátraházára a hölgyek és a szabadfogásúak közé, a hangulattal minden rendben van.

És a jegyekkel?
Az nem az én feladatom, de persze kíváncsiskodtam már. Vannak napok, amikorra már garantált a telt ház, de ez ne tántorítson el senkit, lehet még jegyeket szerezni.

Mit vár a hazai versenyzőktől?
Kötöttfogásban két-három éremre, szabadban egy éremre és két pontszerzésre számítok, de a pillanatnyi állapot sokat fog dönteni, láttuk, mi történt velem is Moszkvában, nem szeretek jósolgatni. Nem akarok neveket mondani, nehogy megsértődjön valaki, inkább örüljünk majd annak az éremnek és a pontszerzőknek. A hölgyeknél nincs akkora mezőny, Sastin Marianna személyében van egy korábbi világbajnokunk, de nem szabad rá nagy terhet tenni, hiszen fél évvel a szülés után vállalta a felkészülést.