Társoldalunk:

Életműdíjjal érne fel a Prima Primissima a magyar paralimpiai legendának

2018.12.03. 06:58

Az egyetlen magyar sportoló, aki hét egymást követő paralimpiáról is éremmel tért haza. Háromszoros paralimpiai bajnok, aki huszonhat évvel első paralimpiai aranyérme után, 41 évesen a mai napig aktívan sportol. 2018-ban egyike annak a három nagyszerű sportolónak, aki elnyerheti a Prima Primissa-díjat sport kategóriában, ő lehet az első parasportoló, aki megkapja a kitüntető elismerést. Az Origo ebből az alkalomból kereste meg.

A Magyar Paralimpiai Bizottság honlapján az önt bemutató aloldalon az szerepel, hogy még mindig igazolt versenyző. Valóban így van, vagy csak elfelejtették frissíteni az oldalt?
Nem felejtették el frissíteni, pontos az oldal. Továbbra is a Bajai Spartacus igazolt sportolója vagyok, a mai napig aktívan versenyzek. A nagy áttörés az 1992-es barcelonai paralimpián jött, ahol világcsúccsal nyertem meg az 50 méteres hátúszást, de már jóval azelőtt is indultam versenyeken és értem el eredményeket. Azaz lassan harminc éve tart a versenyzői pályafutásom.

Harminc éve folyamatosan ott van a nagy versenyeken, nyilván nem csinálná, ha nem élvezné, de azért csak ott motoszkál a kérdés: ennyi idő után sem unja még?
Időnként már nehezebben bírom. Nem könnyű ennyi éven át folyamatosan ott lenni a világ élmezőnyében, tartani a lépést a legjobbakkal. Nagyon megterhelő a felkészülés, hihetetlenül sok munkát kell befektetnünk a jó eredményhez, és rengeteg dolognak kell összejönnie ahhoz, hogy elégedetten jöhessünk haza egy-egy versenyről. Valamennyivel nehezebb egy parasportolónak – és itt nem csak magamról beszélek, természetesen – végigcsinálni akár a hétköznapi edzéseket is.

Vereczkei Zsolt három paralimpiai aranyéremmel büszkélkedhetFotó: Mudra László - Origo

Az eredményekért nekünk is ugyanúgy meg kell küzdenünk, mert azok a parasportban sem jönnek maguktól. Ha nem fáradunk el minden egyes edzésen, akkor semmit sem ér a munkánk, és akkor nem lesznek jó eredményeink. Ugyanúgy meg kell küzdenünk a sikerért, mint az ép társainknak: végigcsinálni minden edzést, az edzőtáborokat, megszerezni a paralimpiai induláshoz szükséges kvótát, és aztán a legjobb tudásunk szerint helytállni. Bárhonnan is nézzük, ez kőkemény sport.

Ön tizenöt éves volt, amikor 1992-ben, Barcelonában világcsúccsal nyerte meg az első paralimpiai aranyérmét. Sokat változott azóta a parasport?
Hogy sokat, az nem kifejezés, rengeteget változott! Egyre erősebb a mezőny, egyre több helyen veszik nagyon komolyan a parasportot. A világ minden táján jönnek a fiatalok, és azok az idők, legyenek azok világcsúcsok, amelyekkel mi annak idején nyerni tudtunk, ma már sehol nincsenek, mert sorra döntik meg a régi rekordokat. Én is fejlődtem persze, hiszen életem legjobb idejét 2008-ban, Pekingben úsztam, de óriási a konkurencia.

A parasport háttere, elismertsége is az eredményekkel együtt fejlődött?
Örömmel mondhatom, hogy igen. Világszerte és Magyarországon is érezhető, hogy egyre komolyabban vesznek bennünket, egyre inkább elismerik azokat a teljesítményeket, eredményeket, amelyeket a parasportolók letesznek az asztalra, így például az épekkel megegyező mértékű olimpiai életjáradékot kapnak a 35. életévüket betöltő paralimpiai érmesek is. A döntéshozók is látják, elismerik, hogy a legjobb tudásunk szerint és büszkén képviseljük a hazánkat a világversenyeken.

Az elismerés egyik formájának tekinthetjük, hogy az ötszörös olimpiai bajnok kajakozó, Kozák Danuta és kétszeres olimpiai bajnok tornász, Magyar Zoltán mellett idén ön a harmadik jelölt a Prima Primissima-díjra. Parasportolót eddig egyszer jelöltek, Szekeres Pált 2013-ban, de ő akkor nem lett győztes.

Nagy megtiszteltetés a jelölés, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem véletlenül kerültem fel a listára. A díj 16 éves történetében én lennék az első parasportoló, aki Prima Primissima-díjat kap, ami óriási elismerés lenne persze nekem is, de nem kevésbé valamennyi parasportolónak, és a fogyatékossággal élő sorstársaimnak is.

2016. szeptember 23-án Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az országgyűlés elnöke fogadta a riói olimpia és paralimpia érmeseit az Országház Gobelin termében. Vereczkei Zsolt a hátsó sor közepén látható, fehér ingbenForrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

Ez egy csodálatos pillanat lenne, és azt mutatná, hogy igenis van értelme a munkának, a fáradtságnak, a szenvedésnek. A sorstársaim látnák, hogy nincs lehetetlen, bármit el lehet érni, akár még Prima Primissima is lehet az ember, ha keményen dolgozik és kitartóan küzd a sikerért.

Az egyes kategóriák győzteseiről a díjat odaítélő alapítvány kuratóriuma dönt. Viszont van egy közönségdíj is, ahol bárki szavazhat, és a legtöbb szavazatot kapó jelölt ugyancsak Prima Primissima lesz.
És az talán még a kuratóriumi döntésnél is nagyobb siker lenne, ha a közönségdíjat kapnám meg. Több ezer, lehet, hogy több tízezer ember szavazata dönthet, és ha ők látják úgy, hogy megérdemlem a díjat, az szenzációs lenne. De hangsúlyozom, akár a kuratórium döntése alapján, akár a közönségdíjat megkapva Prima Primissimának lenni hatalmas megtiszteltetést jelentene.

Csalódott lenne, ha nem ön kapná a díjat?
Őszinte leszek: igen. Ennél többet ugyanis, azt hiszem, nem tudtam volna elérni a pályafutásom során. Hét egymást követő paralimpián indultam, ahonnan hét érmet hoztam haza ugyanabban a számban, mindegyikről egyet, ami tudtommal páratlan az épek és a parasportolók között is. Háromszor lettem aranyérmes, mindháromszor világcsúccsal, és négy bronzérmet szereztem a számtalan egyéb világversenyen elért sikerek mellett. Mi ismertettük meg az emberekkel idehaza a parasportot, a mi eredményeink segítettek, hogy elismerjék a parasportolók munkáját. Az elsők között voltam, akik kijárták ezt a rögös utat, ezért dolgoztunk, hogy ma elismerjék a parasportolók eredményeit, teljesítményét. A Prima Primissima-díj nekem felérne egy életműdíjjal. Kiemelt helyre, közvetlenül a paralimpiai érmeim közé kerülne a vitrinbe.

A Prima Primissima Közönségdíjára a 06-70-707-7000-es számra küldött alapdíjas SMS-sel lehet szavazni a támogatni kívánt jelölt kódjának elküldésével. Vereczkei Zsolt kódja a 24-es.

Névjegy

Vereczkei Zsolt 1977-ben született Nyírbátorban, végtaghiánnyal. Általános iskolás évei alatt tanult meg úszni, 10 éves korától versenyszerűen űzi a sportot. Jelenleg a Bajai Spartacus SC úszója. Első alkalommal 1992-ben Barcelonában szerepelt paralimpián, ahol az S5-ös sérültségi kategóriában 50 méteres hátúszásban aranyérmet nyert. Atlantában (1996) és Sydneyben (2000) is sikerült megvédenie paralimpiai bajnoki címét, majd Athénban (2004), Pekingben (2008), Londonban (2012) és Rióban (2016) egy-egy bronzéremmel gazdagította éremgyűjteményét, olvasható a Magyar Paralimpiai Bizottság honlapján.

Paralimpiai bajnoki címei: 1992 - Barcelona 1. hely 50m hát (S5-ös sérültségi kategória), 1996 - Atlanta 1. hely 50m hát (S5-ös sérültségi kategória), 2000 - Sydney 1. hely 50m hát (S5-ös sérültségi kategória)
Legjobb eredményei:
2016 – RIO DE JANEIRO paralimpia: 50m hát 3. hely
2014 – Eindhoven EB 50m hát 2. hely
2012 – LONDON paralimpia 50m hát 3. hely
2011 – Berlin EB 50m hát 1. hely
2010 – Eindhoven VB 50m hát 2. hely
2008 – PEKING paralimpia 50m hát 3. hely
2004 – ATHÉN paralimpia 50m hát 3. hely
2000 – SYDNEY paralimpia 50m hát 1. hely
1998 – Christchurch VB 50m hát 1. hely
1996 – ATLANTA paralimpia 50m hát 1. hely
1992 – BARCELONA paralimpia 50m hát 1. hely

Legfontosabb díjak, elismerések:
Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje
Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
Köztársasági Elnöki Elismerés
Baja Város Sportjáért kitüntető díj
Baja Város díszpolgára