Nem írja le találóan a nagy bajban van kifejezés az amatőr ökölvívás állapotát. Az AIBA és a NOB kapcsolata pénteken megszakadt (a hivatalos megfogalmazás szerint a NOB felfüggesztette kapcsolatát az amatőr ökölvívókkal) - ez gyakorlatilag a sportág halálához vezethet. Jelen pillanatban kimondható, hogy a 2020-as tokiói olimpia műsoráról lekerült az amatőr ökölvívás. Hogy visszakerül-e? Senki sem tudja megmondani. Cikkünk első részében ismertetjük a jelenlegi helyzetet, a második felében pedig újra elolvashatják mindazt, amit ebben a témában a nyáron leírtunk. Mi szóltunk előre.
Először foglaljuk össze, mi történt a NOB pénteki végrehajtó bizottsági ülésén Tokióban.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának pénteki, tokiói tanácskozásán a tagok áttanulmányozták az AIBA-tól július közepén kért beszámolót, mely a sportági szövetség elmúlt időszakban tett lépéseit foglalja össze a NOB által korábban felvetett problémák ügyében, többek között a szövetség vezetésével, illetve gazdálkodásával kapcsolatban. A bizottság elismerte ugyan bizonyos területeken - mint például a bíráskodás és a doppingellenes szabályozások - az előrelépést, ám továbbra is komoly problémákat tapasztalt, ezért döntött arról, hogy minden kapcsolatát felfüggeszti a szervezettel, amíg a végrehajtó bizottság nem kap olyan jelentést, mely bizonyítja valamennyi probléma megoldását.
A legnagyobb bizonytalanságot az AIBA pénzügyi helyzete és gazdálkodása, valamint a néhány hete megválasztott elnök, Gafur Rahimov személye okozza. Egy átfogó független pénzügyi vizsgálati jelentés szerint ugyanis nem lehet megbízható, hiteles könyvvizsgálati beszámolót találni az AIBA gazdálkodásáról, a 2017-es és a 2018-as évről sincs egyetlen pénzügyi jelentés sem a szövetség honlapján. A NOB szintén értesült arról, hogy az AIBA-nak nincs bankszámlája, és nem is tud nyitni újat székhelyén, Svájcban.
Az új bokszelnök, Rahimov feltételezett alvilági kötődése már év eleje óta aggasztja a NOB-ot, mely nyomatékosan kérte korábban az AIBA-t és magát az üzbég üzletembert, hogy ne ő legyen a szövetség elnöke. Ám a kongresszus a NOB kérését figyelmen kívül hagyva november elején őt választotta meg a szervezet első emberének.
A végrehajtó bizottság mostani döntése többek között azt jelenti, hogy a NOB azonnali hatállyal felfüggeszti az AIBA-nak szánt kifizetéseit, a szövetség pedig nem használhatja az olimpiai ötkarikát és a 2020-as nyári játékok logóját sem. Az AIBA nem lehet kapcsolatban a tokiói olimpia szervezőivel, a jegyeladásokat sem intézheti a sportág versenyeire, sőt, a kvalifikációs rendszert sem határozhatja meg, nem tervezhet tesztversenyt a japán fővárosba, és az olimpiai bokszprogramot sem alakíthatja ki. A végrehajtó bizottság a NOB honlapján közzétett közleményében ugyanakkor külön hangsúlyozta, hogy minden szükséges lépést megtesz azért, hogy megvédje a sportolókat és a most kialakult helyzet ellenére legyenek bokszmérkőzések Tokióban.
Eddig tehát a hivatalos közlemény.
Most pedig idézzük fel mindazt, amiről az Origo Sport augusztus 11-én egyszer már írt.
Nem kell ahhoz a boksz szakírójának lenni, hogy tudjuk: ha egy sportágat levesznek az olimpia programjáról, akkor az egyenlő annak a sorsával, akit kivégzőosztag elé állítanak. Néhány évvel ezelőtt a birkózást legyintette meg az elmúlás szele. Amikor a NOB végrehajtó bizottsága közölte, hogy veszélyben van az ősi, már az első nyári olimpián szereplő birkózósport, világméretű összefogás bontakozott ki. A több hónapon keresztül tartó lobbizás annyira sikeres volt, hogy a birkózás megmenekült, sőt, azóta él és virul. Olyannyira, hogy a NOB most a Nemzetközi Birkózó Szövetség szerb elnökére, Nenda Lalovicsra bízta annak a munkacsoportnak a vezetését, amely az AIBA ügyét kezeli a NOB-ban.
Az amatőr ökölvívást – hiába a lassan egy éve tartó áldatlan állapot – mintha senki sem akarná megmenteni. A legtöbbet persze az AIBA vezetői tehetnének ezért, de ők is mással, a saját bőrük mentésével vannak elfoglalva. Mindezeken csak azok csodálkoznak, akik nem ismerik ennek a sportágnak a belső világát.
Semmi túlzás nincs abban, hogy az AIBA már a kilencvenes, kétezres években amolyan feudalista szervezetként működött.
Nem volt ez mindig így. Amikor 1978. november 26-án az AIBA madridi kongresszusán az amerikai Don Hill lett a sportág vezetője, még nem sok gond volt az amatőr ökölvívással. A virulásban óriási szerepe volt a kubai zseniknek, akik a korszak olimpiáinak és világbajnokságainak egyértelmű sztárjai voltak. A háromszoros olimpiai bajnok Teofilo Stevenson a maga korában legalább akkora csillag volt, mint később a profi Mike Tyson vagy Evander Holyfield. Don Hill elnök amúgy tényleg óriási figura volt, mert amerikai létére simán elment az 1980-as moszkvai olimpiára. Őt nem érdekelte a bojkott. Jelvényt csináltatott, amelyet boldog-boldogtalannak osztogatott a szovjet fővárosban. A jelvényen az olimpiai ötkarika felett az USA – Moszkva, 1980 felirat díszelgett.
Don Hill árnyékában már ekkor feltűnt a pakisztáni Anwar Chowdhry, aki az amerikai elnök mellett a szövetség főtitkáraként dolgozott. Amikor Don Hill 1986. november 29-én bejelentette, hogy nem kíván tovább elnök maradni (ekkor 74 éves volt), az AIBA bangkoki kongresszusa az addigi főtitkárt választotta meg elnöknek.
Általános iskolát végzett professzor
Sokak szerint ez volt az a momentum, amikor az amatőr ökölvívás elindult lefelé a lejtőn. Pedig volt ellenjelölt is, a francia Bernard Restout. Anwar Chowdhry 63, a francia 32 szavazatot kapott. Sokat mondó tény, hogy Anwar Chowdhry nemes egyszerűséggel professzornak szólítatta magát, holott többen azt is kétségbe vonták, hogy az általános iskolát befejezte-e. Még Elton Johnnál is különbnek képzelte magát.
A képtelen történetet Németh Ferenc, az egykori Budapest Sportcsarnok igazgatója így mesélte el 1998-ban a Népszabadság hasábjain.
Az 1997-es bokszvébé előtt (a világbajnokságot Budapest rendezte meg) a nemzetközi szövetség illetékese kritikus szavakkal illette az AIBA pakisztáni elnökének szánt szólistaöltözőnket, noha a helyiség ellen még Elton Johnnak sem volt semmi kifogása. De, hogy Anwar Chowdhry úr is jól érezze magát, önerőből újjávarázsoltuk a szobát, baráti segítséggel vadonatúj bőrgarnitúrára cseréltük a régi berendezést."
Az 1991-es Sydney-ben megrendezett ökölvívó vb-n a Nemzeti Sport kiküldött munkatársa, Z. Vincze György találkozhatott a sportág felett akkor már teljes mértékben uralkodó pakisztáni elnökkel. (Ezen a vb-n nyert Kovács István aranyérmet.) Már a bevezető sorok is mindent elmondanak:
A Novotel szállóban, kétszintes luxus elnöki rezidenciájában, fehér csipkeingben fogadott bennünket Anwar Chowdhry. A beszélgetésben a pakisztáni eldicsekedett, hogy a karacsi egyetem dékánja volt, majd közölte, hogy az alvilági elemeket személyesen fogja kiirtani a sportágból. Természetesen a velejéig korrupt bírókra gondolt. Ezt az ígéretét soha nem váltotta be a pakisztáni. Hogyan is tehette volna, amikor ő maga is borzalmasan korrupt sportvezető volt. Az 1988-as szöuli olimpián arra is képes volt, hogy a bírókkal megveresse az amerikai Roy Jones Juniort. Ott és akkor egy középszerű dél-koreai öklözőnek, Park-Shi Hunnak kellett megnyernie az olimpiai bajnokságot. Hogy kit intézett el ekkor a pakisztáni? Roy Jones Jr. amatőrként olimpiai ezüstérmes volt az 1988-as szöuli olimpián, majd súlycsoportoktól függetlenül a valaha volt egyik legjobb profi ökölvívó lett, aki négy súlycsoportban (középsúly, nagy középsúly, félnehézsúly, nehézsúly) is világbajnoki övet szerzett. 2003-ban a sportág történetében első középsúlyúként lett világbajnok a nehézsúlyúak között (John Ruizt győzte le egyhangú pontozással).
Az évek mentek, Anwar Chowdhryt négyévente újraválasztották. 2005-ben már 82 éves volt, szinte járni sem tudott, titkárai tologatták ide-oda az éppen aktuális ökölvívó-világversenyeken. De olyan világbajnokság is volt (2003, Bangkok), amelyen az AIBA elnökét villástargoncával emelték be a csarnok díszpáholyába. A háta mögött sokan röhögtek rajta, szemtől szemben azonban csak dicsérték a vén maharadzsát. Ha az ember ránézett, az volt az érzése, hogy egy teljesen szenilis vénember üldögél a bőrfotelekben (semmi másba nem volt hajlandó leülni), miközben a „professzor" esze úgy vágott, mint a borotva. Mindig tudta, hogy kitől hány millió dollár kenőpénzt kell felvennie, pontosabban elvennie. A 2005-ös kínai világbajnokságon fejedelmi módon ünnepelte meg 82. születésnapját – ahogy a Nemzeti Sport kiküldött tudósítója ezt megírta: az AIBA sportvezetői kisebb vagyonnal halmozták el szeretett főnöküket, akinek az uralkodása 2006-ig tartott. Az AIBA tagországai ekkor unták meg Anwar Chowdhry uralkodását, és a 83 éves matuzsálemet nyugdíjba küldték. Helyére egy másik milliárdos, a tajvani Vu Csing-kuo került. A pakisztáni négy évvel később, 87 éves korában szívroham következtében hunyt el Pakisztánban.
Mire Vu Csing-kuo 2006-ban átvette az elnöki posztot, a sportág már borzalmas állapotban volt – igaz, az olimpiai műsorról való levétel látszólag nem fenyegette. A Chowdhry által családi vállalkozásként üzemeltetett AIBA nagy bajban volt, a botrány a 2006-os dominikai kongresszuson robbant ki, ahol a pakisztánit elzavarták. De mit csodálkozunk ezen, amikor olyan fantasztikus emberek ágáltak Chowdhry maradása mellett, mint a 80 éves bolgár Emil Zecsev, aki a kommunizmus 40 éve alatt az amatőr ökölvívás egyik vezetőjeként és az európai szövetség elnökeként vált milliomossá. A legszebb azonban az volt, amikor a 84 éves ugandai Francis Nyangweso ordított a kongresszuson és fenyegetett meg mindenkit, aki Chowdhry ellen mer szavazni. Nyangweso a rettegett ugandai diktátor, Idi Amin seregének a tábornoka volt a hetvenes években.
Ilyen emberekkel vetette magát körbe Chowdhry. 2006-ban Chowdhry ellenzékének egyik legnagyobb befolyással bíró alakja az üzbég Gafur Rahimov volt, akiről hamarosan több szó is esik majd. Ő 2000-ben a sydney-i olimpián bukott meg, kábítószer-kereskedelemmel vádolták. Az új tajvani elnök az afrikai kontinens összes szavazatát megvette, emellett 400 ezer dollárt áldozott azért, hogy az AIBA elnöke lehessen. A terv összejött, a végrehajtás sikerült. Vu Csing-kuo 83, Chowdhry 79 szavazatot kapott. Mali küldötte már nem voksolhatott, ő ugyanis a kongresszusnak helyt adó szálloda 14. emeletén hívta a liftet, majd amikor az ajtó kinyílt, az afrikai az aknába lépett be, és negyvenméteres zuhanás után zúzta magát halálra. A lift ugyanis nem volt ott az ajtó mögött.
Megnyugvás helyett újabb és újabb botrányok következtek. A tajvani elnök beiktatása után szinte azonnal összeveszett az orosz Eduard Huszainovval, aki az Európai Ökölvívó Szövetséget vezette. Vu Csing-kuo ugyanis azt mondta az oroszról, hogy terrorista. Később kiderült, hogy valóban volt egy ilyen nevű terrorista, aki azonban csak névrokona volt az orosz sportvezetőnek. Csak nehezen sikerült ezt a botrányt elsimítani.
2009. július 1-jén az Independent című lap arról írt, hogy már a 2012-es londoni olimpián indulhatnak a profi ökölvívók is. Vu Csing-kuo ezt később hevesen cáfolta. Az ökölvívás máig a nyári olimpiák egyetlen olyan sportága volt, ahol az amatőrök nem engedik maguk közé a profikat. Teniszben, kosárlabdában, golfban ez nem probléma, a bokszban igen. A 2012-es londoni olimpián aztán nem voltak ott a profik, ellenben Londonban olyan bírói botrányok kísérték az olimpiai ökölvívótornát, hogy az szinte hihetetlen.
Az 56 kilós súlycsoportban az azeri Magomed Abdulhamidov hatszor fogott padlót a japán Simicu Szatosi ellen, aztán mégis az azeri lett a győztes. A japánok óvása után az AIBA megváltoztatta a végeredményt. Ekkor már túl voltunk a 2011-es év legnagyobb botrányán. A BBC ekkor robbantotta ki azt az ügyet, amely szerint az azeri ökölvívó-szövetség 9 millió dollárért előre megvásárolt két olimpiai aranyérmet a londoni játékokon. Ezen szinte már senki sem lepődött meg, mert Vu Csin-kuo pontosan olyan jó eszköze volt a sportágat körbeölelő korrupciós gépezetnek, mint elődje, a pakisztáni Chowdhry. Azerbajdzsán persze egyetlen aranyat sem nyert Londonban, meg kellett elégedniük két bronzéremmel. Az AIBA persze mindent tagadott.
A NOB akkori elnöke, a belga Jacques Rogge csupán rosszallását fejezte ki az ügyben, de az általa vezetett testület nem fenyegette meg az AIBA-t. Akik pedig azt hitték, hogy London után nem jöhet az olimpián újabb bíróbotrány, azok a világ legnaivabb emberei voltak. A 2016-os olimpián az AIBA ugyan menet közben hazaküldött néhány mérkőzésvezetőt, de az eredményeket nem változtatták meg. A riói játékokon a legkeményebben talán az ír harmatsúlyú ökölvívó, Michael Conlan fogalmazott, aki szerint a bírók elcsalták az orosz Vlagyimir Nyikityin ellen egyhangú pontozással elveszített negyeddöntőjét. A 2015-ben világ- és Európa-bajnok bokszoló úgy vélte, megfosztották egy megérdemelt győzelemtől és olimpiai álmaitól a pontozók, akik szerinte orosz befolyás alatt álltak.
A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (AIBA) egész egyszerűen korrupt.
Mivel Oroszország doppingolni már nem tud, így a bíróknak fizet többet" - mondta a londoni olimpia bronzérmese, hozzátéve, hogy nem fog többet AIBA-versenyen indulni. A nemzetközi szövetség szóvivőjén keresztül reagált a vádakra:
Conlan világbajnokként nagy elvárásokkal érkezett Rióba, és érthetően csalódott, amiért kikapott."
Ugyanakkor ez a magánvéleménye. Az AIBA mindent megtesz, hogy becsületes versenykörülményeket biztosítson". Írta ezt az az AIBA, amelyről később kiderült, hogy a trabzoni olimpiai selejtezőn Vu elnök úr naponta adta parancsba, hogy kinek kell a mérkőzéseket megnyerni. Vu elnök úr, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként úgy fogadott el 10 millió dollár kenőpénzt egy Benkons nevű azeri cégtől, hogy azzal nem tudott elszámolni.
Vu Csing-kuo végül 2017 végén bukott meg véglegesen. Nagy álma, hogy a profikat és az amatőröket egy táborba terelje, nem sikerült. A profi szervezetek látni sem akarták a korrupt tajvanit. Bár a 2016-os olimpiát nyíltnak hirdette meg, Brazíliában csak pár profi versenyző lézengett. Elnöksége tizenegy éve alatt mérhetetlen károkat okozott az amatőr ökölvívásnak. Mire távozott, addigra már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is a tettek mezejére lépett.
Az AIBA-nak itt lett volna az utolsó lehetősége arra, hogy tisztába tegye a sportágat. 2017 novemberében az olasz Franco Falcinelli ideiglenesen átvette az irányítást, de közölte, csak addig marad, amíg az AIBA nem választ új elnököt.
A nemzetközi szövetség egyes tagjai nem akartak változást. 2018. január 27-én Dubaiban az AIBA rendkívüli kongresszusán az üzbég Gafur Rahimov lett az ideiglenes elnök.
Emlékeznek még, ugye? Róla írtuk azt, hogy mit művelt a kábítószerrel a 2000-es olimpián. Aztán kiderült, hogy 2006-ban ő vásárolta meg azokat a szavazatokat, amelyekkel Vu elnök lehetett. Na most, Gafur Rahimov a következő országokba nem léphet be: Franciaország (ott lesz a 2024-es olimpia), USA (ott a 2028-as), Üzbegisztán (saját hazája). Budapesten az idei nagy botrányt kiváltó junior világbajnokságot személyesen tekintette meg a Duna Arénában.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rahimov ideiglenes elnökké választása másnapján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megüzente: vagy keresnek más elnököt, vagy repülnek az olimpiáról. Az AIBA az elmúlt 30 évben szisztematikusan építette le a sportágat és vált a világ egyik legkorruptabb sportszervezetévé. A két elnök-diktátor (Chowdhry és Vu) körül legyeskedő és a markát mindig a kenőpénzek felé tartó siserehad kényelmesen üldögélt a langyos vízben, amely számukra tejjel-mézzel folyó Kánaán volt.
A NOB simán beváltotta a fenyegetését, amely most lezárhatja az elmúlt évtizedek sötét fejezeteit, de egyben teljesen leamortizálhatja azt a sportágat, amelyben Magyarország eddig tíz olimpiai bajnokságot nyert.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.