Társoldalunk:

Három és fél hónapig gyilkolta egymást a két szovjet sakkzseni

2019.01.01. 15:54

A két orosz nagymester, Anatolij Karpov és Garri Kaszparov versengése, politikai felhangokkal is kísért csatározása, öt világbajnoki döntője nagyban befolyásolta a sakktörténelmet. Szuperversenyeken, Világkupákon viaskodtak, négyszer vállvetve sakkolimpián aranyérmes szovjet válogatott tagjai voltak. A világbajnoki döntőkön 144 partit vívtak, Kaszparov 21, Karpov 19 győzelmet aratott, 104-szer megosztoztak a ponton. Kettőjük párharcában fantasztikus csatákat, emlékezetes ütközeteket láttunk, számos játszmájukat a sakkirodalom remekműveiként jegyzik. Az 1984/85-ös első csatájukat 48 játszma, öt és félhónapos küzdelem után, Karpov 5-3-as vezetésénél félbeszakították. Kaszparovot kilenc hónappal később 13-11-es győzelme után a sakkozás tizenharmadik világbajnokaként ünnepelték. Verőci Zsuzsa négyszeres olimpiai ezüstérmes sakkozó emlékezik a két szovjet sztársportoló küzdelmeire.

Az 1951. május 23-án született Anatolij Karpov 1975-ben játék nélkül lett a 12. sakkvilágbajnok, miután Robert Fischer elleni világbajnoki döntőjére nem került sor. Az amerikai világbajnok javaslatait a FIDE visszautasította. A dinamikus sakk képviselőjeként 10 győzelemig akarta játszani a döntőt, 9-9-es eredménnyel megőrizte volna címét. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső.  

A szovjet Anatolij Karpov sokáig uralta a sakkvilágotForrás: Sputnik/Kulesh

Világbajnoki címét kétszer Viktor Korcsnojjal szemben megvédte, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re nyert. Három évvel később Meranóban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már a 12 évvel fiatalabb, 1963. április 13-án született bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette.

Tizenhét évesen már ifjúsági világbajnok, nagymester és 1980-ban Máltán az olimpiai bajnokságot nyert szovjet válogatott tagja volt. 1982-ben elkápráztatta a sakkrajongókat bugojnói első helyével, végképp betört az élmezőnybe, megnyerte a moszkvai világbajnoki zónaközi döntőt.

A fiatal Garri Kaszparov valósággal berobbant az élmezőnybeForrás: Sputnik/Kaufman Boris

Első világbajnok-jelölti meccsét Alekszander Beljavszkij ellen vívta, 6-3-ra győzött, de Korcsnoj elleni párviadala látszólag „léket” kapott. A Szovjet Sakkszövetség nem engedélyezte számára, hogy a svájci nagymesterrel Amerikában játsszon, és emiatt Kaszparovot a FIDE elnöke, Florencio Campomanes vesztesnek nyilvánította. (Hasonló döntést hozott a Nemzetközi Sakkszövetség a Ribli-Szmiszlov mérkőzést illetően is, nagymesterünk játék nélkül lett volna győztes.) Korcsnoj azonban nem akarta a zöld asztalnál megnyerni a meccset, Kaszparovval titokban találkozott, s megegyeztek abban, hogy a párharcra sor kerül. London volt a színhelye mindkét mérkőzésnek, Korcsnoj győzelemmel kezdett, de Kaszparov végül 7-4-re legyőzte nemes ellenfelét. (A másik ágon a 62 éves Vaszilij Szmiszlov 6,5-4,5-re nyert Ribli Zoltán ellen.) A döntőben Kaszparov veretlenül, 8,5-4,5-ös győzelemmel harcolta ki, hogy Karpov kihívója lett.

Garri Kaszparov és Anatolij Karpov összecsapását óriási érdeklődés övezteForrás: Sputnik/RIA Novosti/Boris Kaufman

Kaszparov 1982 szeptemberétől már vezette az Élő-pontok alapján megállapított világranglistát, a mérkőzés kezdetekor 2715 ponttal állt az élen, Karpov 2705-tel volt a második. A párharc előtt ötször mérkőztek meg, négy döntetlen mellett Karpov még 1975-ben nyert a 12 esztendős Kaszparovval szemben.

Az óriási érdeklődéssel várt döntő 1984. szeptember 10-én kezdődött meg, a sakkozás legendáját, a jugoszláv Szvetozar Gligoricsot jelölték a párharc főbírójának. A kiírás szerint a finálé győztesének hat győzelmet kellett elérnie. Játszmánként a gondolkodási idő két és fél óra volt az első negyven lépésre, majd 16 lépésre egy-egy óra, a régi fényképeken jól látható, hogy a sakkórák még nem digitálisak.

Anatolij Karpov és Garri Kaszparov a régimódi órák előttForrás: Sputnik/RIA Novosti/Boris Kaufman

Ha nem fejeződött be a küzdelem, akkor másnap folytatták a függő játszmát. A hetedik napon megpihentek a küzdő felek. A nagymesterek háromszor halasztást is kérhettek, a döntő helyszínéül kiválasztott Szakszervezetek Székházának oszlopcsarnoka protokolláris eseményeknek is helyt adott, a világbajnoki döntő résztvevői plusz szünnapokat is kaptak.

Garri Kaszparov 1987-ben megjelent könyvét, „Két döntő” címmel már a harmadik világbajnoki döntőjük után írta meg. Az első párharc tanulságait csak az előszóban foglalta össze, világított rá a pszichológiai hadviselésre, amely övezte csatájukat. A szinte megmagyarázhatatlan hibákról írt, amelyek azt eredményezték, hogy kilenc játszma után a címvédő már 4-0-ra vezetett. A 12 évvel idősebb Karpov nagy rutinja érvényesült, míg Kaszparov az érzelmek, a cím megszerzése utáni vágy fogságába került. Korábbi sikerei, a világbajnok-jelölti páros mérkőzéseken aratott győzelmei kevésnek bizonyultak a döntő fokozott feszültségének elviseléséhez. „Karpov profi volt, én meg amatőr” – értékelte a meccs első partijait. Karpov higgadtan sakkozott, míg a kihívó csak tanulta az erőviszonyok pontos felmérését, a párharc különleges légkörét, és ezért oly nagy árat fizetett. Karpov hihetetlen könnyedséggel használta ki Kaszparov hibáit, megnyerte a harmadik, a hatodik, a hetedik és a kilencedik játszmát.

A negyedik vesztését követően Kaszparov világossal 15 lépésben remizett, majd még sorozatban tizenhat döntetlen következett. Egyes játszmáknál a sakkrajongók „időzavarban” voltak, hogy legalább a kézfogást láthassák, a nagymesterek világossal és sötéttel ugyanazon nyitásokat is megjátszották.

Anatolij Karpov és Garri Kaszparov kézfogójaForrás: Sputnik/RIA Novosti/Boris Kaufman

Dúlt a háború a stábok, a segítők között is, ne feledjük, hogy 1984-et írtunk, jóval nehezebb volt információhoz jutni, se internet, se Skype. A hosszú sorozatot Karpov a huszonhetedik partiban aratott győzelmével szakította meg, 5-0-ra növelte előnyét.

December 12-én megtört a jég, a döntő harminckettedik partiját Garri Kaszparov a 41. lépésben megnyerte, először fogadhatta a regnáló világbajnok gratulációját.

A külföldről akkreditált újságírók apanázsa már régen elfogyott, esténként a TASSZ által továbbított hírekre hagyatkozhattunk. Kaszparov stábja azonban csak óvatosan ünnepelhetett, Damoklész kardja még ott lebegett a fejük felett. A parti lefolyása azonban azt sugallta, hogy Karpov taktikailag sebezhetővé vált, a hosszúra nyúlt meccs miatt az erőtartalékai kimerülni látszottak. Négy döntetlen még az 1984-es évben született meg, majd beköszöntött az új esztendő, tizenegy pontosztozkodással folytatódott a küzdelem. Ebben a sorozatban az ötödik összecsapás, a párharc negyvenegyedik játszmájában Karpov meccslabdát hibázott, címvédését jelentette volna a 33.a6! lépés.

A döntetlenre mentett parti Kaszparovot felvillanyozta, Karpov a kihagyott lehetőséget nem tudta feldolgozni. A pokol tornácát is megjárt kihívó a negyvenhetedik partiban sötéttel nyert, majd február 8-án a következő játszmában világossal diadalmaskodott. Az elnök Florencio Campomanes, és a főbíró. Szvetozar Gligoric tehetetlenül sétálgatott a befagyott Moszkva folyó partján, a döntést a szovjet felsőbb szervek hozták meg, amelyet a Fülöp-szigeteki elnök 1985. február 15-én jelentett be, a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással 48 játszma után, Anatolij Karpov 5-3-as vezetésénél félbeszakította a mérkőzést.

A jugoszláv Szvetozar Gligoric volt a legendás párharc főbírójaForrás: Sputnik/RIA Novosti/Boris Kaufman

Óriási volt az értetlenség, a felháborodás. Hosszas tárgyalássorozatot követően szeptemberben újra sakkasztalhoz ültek a küzdő felek, ezúttal már a régi, a 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a 11. partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a 16. és 19. partiban aratott győzelmével előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A világbajnoki döntő utolsó ütközetében Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte világos királyszárnyi akcióját, a 13-11-es győzelemmel Garri Kaszparovot a sakkozás 13. világbajnokaként köszönthették. Egy évvel később a két helyszínen, Londonban és Leningrádban megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re győzött, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzésük színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el. Kettőjük párharca döntően befolyásolta az egész sakkpolitika alakulását.